A Vzgljád című kormánypárti lap által megszólaltatott protokoll- és illemszakértők megsemmisítő kritikával illették a kőkemény tárgyalóstílusáról ismert – a demokráciapárti álláspontja miatt magyar kormánykörökben sem különösebben kedvelt – vezető diplomata öltözködését, pedig ők is valamennyien nők voltak. Egy szintén nő szóvivő pedig azt mondta, hogy amit viselt, az Moszkvában a 90-es években volt divatban.
Ezek után nem érdemes csodálkozni a Lenta.ru hírmagazin gusztustalan címén, miszerint „Nuland kielégülten távozott a Sztáraja térről”. (Az elnöki adminisztráció épülete, ahol az államtitkár tárgyalt, korábban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusának adott otthont és a jelek szerint arrafelé nem sok minden változott.)
A karaktergyilkosság a tévében is folytatódott, ahol egy Szergej Mihejev nevű politológus az amerikai döntéshozatal hanyatlásáról elmélkedett, aminek szerinte sok oka van és egyek közül az egyik a nőiesség előretörése. „Túl sok a hisztéria, túl sok az érzelem. Látjuk a kiszámíthatatlan és irracionális viselkedést, a tudatlanságot és makacsságot, az idegenkedést a logikus érvekre való hallgatástól… Ez mind az elszabadult nőiesség következménye” – fejtegette a kizárólag férfiakból álló panel többi tagjának buzgó bólogatásától kísérve. Vlagyimir Szolovjov műsorvezető mosolyogva megjegyezte, hogy amikor ezt a részletet bejátsszák majd az amerikai tévékben, alulra kiírják, hogy „hímsoviniszta disznók”. Mihejev azonban nem értette a célzást és folytatta gondolatmenetét, miszerint Nyugaton lankad az értelmi, elemző és akarati képességekhez elengedhetetlen férfiúi erő, s nem átallják egyenlőnek tartani a férfiakat és a nőket, amiről pedig „tudjuk, hogy hazugság”.
A Nuland személye elleni kirohanások azonban nem leplezték, éppen ellenkezőleg, napvilágra hozták az oroszok csalódottságát. Az Egyesült Államok a nyomatékos kérés ellenére sem hajlandó enyhíteni a többek között az Ukrajna elleni agresszió és Alekszej Navalnij megmérgezése miatt bevezetett szankciókon. Washington nem enged az amerikai orosz diplomáciai képviselet létszámát illető korlátozásokból sem, sőt, mialatt Nuland Moszkvában volt, odahaza szenátorok egy csoportja azt javasolta, hogy vezessenek be szigorú kölcsönösséget. Most mintegy száz amerikai dolgozik Oroszországban, míg négyszer ennyi orosz az Egyesült Államokban, utóbbiak közül küldjenek haza háromszázat. Az egyenlőtlenség részben abból fakad, hogy az amerikai külképviseletek hagyományosan helyieket is foglalkoztatnak, míg az oroszok általában a takarítókig bezárólag ragaszkodnak a saját személyzethez. Moszkvában mindenesetre értették a fenyegetést és azonnal reagáltak: ha ezt Amerika meglépi, akkor azonnal kiutasítják valamennyi diplomatáját.
A kását azonban nem eszik ilyen forrón. Nuland útjának fő célja a kapcsolatok állapotának felmérése és annak vizsgálata volt, hogy megvannak-e egy következő csúcstalálkozó előfeltételei. Joe Biden és Vlagyimir Putyin júniusban Genfben tárgyalt és bár semmi lényegesben nem állapodtak meg, nyitva hagyták a továbblépés lehetőségét. A mostani megbeszélésekről a két fél által kiadott részletek alapján egyelőre nehéz megmondani, látják-e értelmét egy következő találkozónak – akár már novemberben, a glasgow-i klímakonferencia idején. A hangnem a „végletekig őszinte” volt, ami hétköznapi nyelvre lefordítva komoly nézeteltérésekre utal. Az oroszok például elzárkóztak az elől, hogy az amerikaiak az Afganisztán közelében lévő közép-ázsiai országok támaszpontjait használhassák esetleges humanitárius vagy katonai akcióikhoz. Másrészt Moszkva kisebb győzelemként könyvelte el, hogy Nuland méltatta a kelet-ukrajnai régió különleges jogállását kimondó minszki megállapodást.
