Olaszországban a címvédő Internazionale jól kezdett az új edzőjével, Simone Inzaghival (öt győzelem, két döntetlen), a rivális AC Milan még ezt is túlszárnyalta (hat siker, egy iksz), de a José Mourinhóval fémjelzett AS Romára is érdemes lesz odafigyelni, a nehéz kezdet után pedig Massimiliano Allegri és a Juventus között is ismét működik a kémia. Maurizio Sarri és a Lazio egyszer fent, egyszer lent van, valamint Gian Piero Gasperini Atalantája sem tökéletesen olajozott gépezet még.
Egy gépezet azonban hétből hétszer hibátlanul muzsikált, Luciano Spalletti és a Napoli az egyetlen százszázalékos csapat a topligákban. A dél-olasz együttes történelme során kétszer, a legendás Diego Maradona vezérletével nyerte meg az elsőosztály bajnoki címét, 1987-ben és 1990-ben, az újabb siker azóta várat magára. 2004-től az alakulat két évet a harmadosztályban töltött, onnan azonban az új tulajdonos, a híres filmproducer, Aurelio De Laurentiis újra az élvonalba, majd a Bajnokok Ligája főtáblájának „vásznára” emelte új befektetését.
Az elmúlt 10 évben négyszer lett második a csapat, azonban a hőn áhított Scudetto mindig kicsúszott a Napoli kezéből. A 2019/20-as szezon pocsékul sikerült, Carlo Ancelottit menet közben rúgták ki, de Gennaro Gattuso is csupán a hetedik helyet szerezte meg, ez volt az elmúlt 11 év legrosszabb év végi helyezése a kék mezes együttesnek. Tavaly, ugyancsak Gattusoval az utolsó fordulóig harcban állt a BL-t érő helyekért, azonban az utolsó fordulóban képtelen volt legyőzni a Hellas Veronát, a Juventus és a Milan is nyert, így egy ponttal lemaradt a negyedik helyről is, Gattusonak mennie kellett ezután.
Utódja egy furcsa karakter lett, Luciano Spalletti ugyanis bár szinte minden csapatánál megállta a helyét, a Romával többször lett második, az Intert visszavezette a BL-be, Oroszországban bajnok lett a Zenittel, mégis hiányzott belőle az a fajta plusz, ami az igazán nagy edzők közé emeli. Ez nem tűnt jó ómennek egy olyan klubnál, amelynél pont a plusz hiányzik ahhoz, hogy több, mint 30 év után ismét magasba emelje a bajnoki címért járó trófeát.
Spallettinek azonban komoly tervei vannak, 21-ből 21 pont, 18 rúgott gól, és ami talán a legkiemelkedőbb teljesítmény, mindössze három kapott találat. A csapat, pedig ha nem is áll világklasszisokból, variációs lehetőségek tömkelege áll Spalletti rendelkezésére. A kapuban az egyre tapasztaltabb Alex Meret és a rutinos David Ospina váltja egymást, Kosztasz Manolasz és Kalidou Koulibaly mellé sikerült beépíteni a tavaly rendkívül bizonytalan Amir Rrahmanit, a friss Európa-bajnok Giovanni Di Lorenzo, valamint Mario Rui személyében két gyors, támadó szellemiségű szélsőhátvéd segíti mind a védekezést, mind a támadást. A kölcsönben szereplő új igazolás, André Zambo Anguissa „cipeli a zongorát”, Fabián Ruiz mélységből, Pjotr Zielinski a csatárok mögül tud irányítani. A nyáron a távozás küszöbén álló Lorenzo Insigne ismét (talán utoljára kék színekben) felszívta magát és kapitányként igyekszik sikerre vezetni csapatát, a jobbszélen Matteo Politano bal lába tartja rettegésben az ellenfeleket. Variációs lehetőség szintén van, ha Spalletti gyorsítani akar a játékon, akkor Politano helyett a villámléptű mexikói Hirving Lozano lép pályára, Diego Demme Zambo Anguissat, Eljif Elmas Ruizt és Zielinskit tudja tehermentesíteni, Dries Mertens végül szintén maradt, Andrea Petagna pedig klasszikus erőcsatárként minden beadásnál komoly veszélyt jelenthet.
Spalletti mellett azonban a másik fő kulcsa a Napoli feltámadásának a középcsatára, Victor Osimhen. A nigériai támadó tavaly nyáron 70 millió euróért érkezett a Lille csapatától, ő lett a klub történetének legdrágább igazolása. Első szezonjában azonban sérülésekkel bajlódott, engedély nélkül utazott haza, ahol elkapta a koronavírust, úgy tűnt, alaposan mellé lőtt vele De Laurentiis. Azonban már a tavalyi szezon utolsó harmadánál látszott, hogy amikor Osimhen egészséges, akkor igenis megéri borsos árát. Idén pedig a sérülések nélkül a Napoli legveszélyesebb embere, négy találatával vezeti a házi góllövőlistát, de büntetőt és kiállítást is harcolt már ki. Kiváló a testfelépítése, emellett pedig rendkívül gyors is, a nem épp a sebességükről híres olasz védők eddig nem igazán tudják tartani Osimhent. Ha pedig az ember jobban megnézi a Napoli meccset, láthatja, hogy a csatár hatalmas szívvel játszik a pályán a csapatáért: ha társai lövik a gólt, olyan boldogan ünnepel a többiekkel, mintha csak ő szerezte volna a találatot, szemmel láthatóan ég benne a bizonyítási vágy és hatalmas kedvvel veti bele magát minden egyes mérkőzésbe.
Ez a Napoli most nagyon egységesnek tűnik, viszont két dolog még keresztülhúzhatja a nagy formát. Az egyik fontos információ, hogy a Napoli eddig csak a Juventussal játszott rangadót, azt is otthon, a közvetlen mögötte érkező Milan már három rivális ellen is játszott. A két milánói együttes, a Roma, valamint a Juventus is még komolyan beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Az Európa-ligában a Leicester egy, a Szpartak Moszkva három pontot csent el a dél-olasz csapattól, nagy kérdés, hogy elengedi-e ezt a sorozatot Spalletti. Másodsoron pedig az elmúlt években rengeteg hasonló írás született arról, hogy ez lehet a Napoli éve. De mindannyiszor végül mégsem a Napoli éve lett.
