A német uniópártok kongresszusa volt a legjobb bizonyítéka annak, milyen mély válságba sodródott a CDU és milyen nagy az igény a teljes megújulásra. Miközben még egy-két hónappal ezelőtt a fiatalok is nagyrészt elfogadták, amit a megkérdőjelezhetetlennek tartott pártvezetés mondott, mostanra teljesen megváltozott a helyzet. Az ifjúsági szervezet sokáig Friedrich Merzet tartotta a megmentőnek. 2018-ban hosszú évek után tért vissza a politikába. A tapasztalt, bölcs, retorikailag tehetséges politikus visszavezetheti a CDU-t a „régi szép időkbe”, gondolták sokan az Unióban annál is inkább, mert sokkal jobboldalibb nézeteket vallott, mint más elnökjelöltek és ez különösen azoknak tetszett, akik szerint változtatni kell az Angela Merkel kancellár által fémjelzett centrista politikán.
Az ifjú generáció még az év elején is Friedrich Merzben látta a jövőt. A „Junge Union” Merz, és nem a nála ifjabb jelöltek, Armin Laschet vagy Norbert Röttgen mögé állt, amikor az év elején megválasztották a kereszténydemokraták új elnökét. Merz varázsa abban rejlett, hogy sokan elhitték azt a még 2018-ban elhangzott tézisét, miszerint az jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) párt népszerűségét a felére lehet csökkenteni, és az uniópártok újra 40 százalék feletti eredményt érhetnek el, ha jobbra fordulnak.
Merzet sem 2018-ban, sem 2021-ben nem választották meg elnöknek, így a logika azt diktálná, hogy a CDU mostani válságából ő kerülhet ki győztesen. De a CDU fiataljainak tanácskozásából teljesen más derült ki, az, hogy őt is ahhoz a nómenklatúrához sorolják, amelyik felelős a súlyos szeptemberi választási fiaskóért. Merz beszédét feltűnő visszafogottsággal fogadták a fiatalok, a beszéd alatt sokan a terem hátsó részében inkább söröztek, fittyet hánytak az egykori politikai sztár előadására. Merz ezt szóvá is tette a beszédben, láthatóan rosszul esett neki a jelenlévők egykedvűsége, és azt javasolta az új generációnak: jobb, ha a jövőben 70 százalékban dolgozik, és csak 30 százalékban bulizik.
Nagy feltűnést keltett, amikor egy bajorországi képviselő rendkívül udvarias hangnemben tett fel egy meglehetősen provokatív kérdést. Azt feszegette, hogy Merz kiváló beszédeket tart, remekül vázolja fel a problémákat, de megoldásokkal sosem áll elő. Merz nyílt bírálata a Junge Union tanácskozásán egyfajta földindulással egyenlő. Az ntv hírtelevíziónak adott interjúban az ifjúsági szervezet vezetője, Tilman Kuban kissé hűvösen azt mondta: Merzet el tudná képzelni „tanácsadóként és támogatóként” a jövő pártjában. Szó sem volt tehát arról, hogy pártelnöknek javasolná.
Már a CDU-ban sem álmodoznak kormányzati szerepvállalásról. Ezt az illúziót csak Armin Laschet próbálta meg fenntartani a választás után, hiszen ez volt számára az utolsó szalmaszál, csak kancellári megbízatása jelentette volna politikai túlélését. Időközben azonban kénytelen volt bejelenteni a lemondását, azután pedig végképp eldőlt: a CDU/CSU-nak ellenzékben kell folytatnia, hogy múlt pénteken a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberális FDP bejelentették, együtt kívánnak kormányozni.
A CDU-nál most nem csak az a kérdés, ki legyen az elnök, hanem az is, hogyan válasszák meg. Mind több jel utal arra, hogy a következő pártvezetőről nem csak egy szűk kör, a pártkonferencia küldöttei döntenek majd, hanem a teljes párttagságot be kívánják vonni a tisztújítás folyamatába.
Laschet bukásának okát abban is látják a kereszténydemokratáknál, hogy két elődjével, Helmut Kohllal és Angela Merkellel szemben nem foglalkozott a vidéki szervezetek ügyeivel. Több tagszervezet panaszkodott arra, hogy a választási kampány során meghívták Laschetet, de semmi visszajelzést sem kaptak, írta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung.
Igen ám, de ha nem Merz, akkor ki? Sokan úgy vélik, felesleges már most névben gondolkodni a CDU következő vezetőjét illetően, ennél sokkal nagyobbak a gondok. A párt átlagéletkora 62 év, és a tagok közel kétharmada férfi. Mások úgy vélik, nem a kor számít, egyesek az ifjúsági szervezetet is bírálják, mondván: azt sem tudják, miként gondolkodik egy német fiatal, csak a saját buborékjukban élnek. Ebből is csak az látszik: a mostani CDU-ban mindenki mindenki ellen van, már nem ugyanaz a párt, mint Angela Merkel idején volt.
