Négy hónapja nem nyugszanak a kedélyek, négy hónapja foglalkoztatja a helyi sajtót Gabrielle Lebreton esete – holott a történet, első pillantásra, banális. A sztori lényege, startköve egy játszótéri „affér”: a 37 éves francia belsőépítész, aki 2012 óta él Berlinben, egy júniusi délutánon a hatéves kisfiával és egy baráti családdal kiment a játszótérre, ahol a nagy melegben a szökőkút mellett félmeztelenül napozott, a rendőrök pedig elzavarták, mert felszólításukra sem vett fel egy felsőt.
Gabriellével a Népszava a Facebookon vette fel a kapcsolatot, és az asszony elküldte lapunknak azt az írásos beszámolót, amit a helyi önkormányzatnak készített az esetről, amikor panaszt tett a vele szemben intézkedő biztonsági őrökkel és rendőrökkel szemben.
A „leiratból” kiderül, hogy először két biztonsági őr ment oda hozzá, akik közölték vele, hogy fel kell öltöznie, mivel nem nudistastrandon van. Felszólításukra a nő azzal riposztozott, hogy ő pont ugyanúgy félmeztelen, mint sok férfi körülötte. Erre az volt az őrző-védői válasz, hogy viszont az ő mellei zavaróak, ezért takarja el őket legalább egy melltartóval. A nő nem hátrált meg, és az alkotmányt citálta, mondván: az nem tesz különbséget nő és férfi között, ugyanúgy joga van felsőruházat nélkül tartózkodni a napon, mint a férfiaknak.
Gabrielle úgy érezte, a biztonságiak diszkriminatív módon viselkedtek vele szemben, amit nem volt hajlandó tolerálni. Csakhogy a biztonságiakról lepergett az egyenlőségalapú érvelés, és közölték, hogy amennyiben nem öltözik fel vagy nem távozik, akkor rendőrt hívnak rá. Gabrielle nem hátrált: azt felelte, hogy amíg félmeztelen férfiak a közelben lehetnek, addig ő is marad. Fél órával később megérkezett két rendőr, akik – a nő jegyzőkönyvben rögzített panasza szerint – agresszíven léptek fel vele szemben, kiabáltak, illetve azt parancsolták neki, hogy azonnal hagyja el a játszóteret – és jelezték: utasításuk nem vitatéma.
A közelben tartózkodó egyik nő megadta Gabriellének a telefonszámát, és biztosította, hogy hajlandó tanúskodni mellette, ha rendőri túlkapás miatt akar panaszt tenni. Gabrielle vele lévő barátai tanácsára úgy döntött, nem vitatkozik a rendőrökkel, hanem távozik. Később panaszt tett a területileg illetékes önkormányzatnál az eset miatt.
Az önkormányzat – Gabrielle személyes meghallgatása után – olyan írásos választ készített, amiben bocsánatot kért tőle, de abból a helyhatóság nem engedett, hogy a rendőrök helyesen léptek fel.
„A biztonsági őrök és rendőrök nevében is elnézést kérünk, ha úgy érezte, hogy önt diszkrimináció érte – írta a hivatal. – Ugyanakkor meg szeretnénk jegyezni, hogy egy játszótér nem a megfelelő helyszín a félmeztelen napozásra. Vannak strandok, ligetek, ahol nyugodtan hódolhat ennek a szenvedélyének, úgy, hogy ezzel nem zavar másokat.”
Az önkormányzat szóvivője ehhez annyit tett hozzá az érdeklődő újságíróknak, hogy a játszóterek kivételével szinte bárhol lehetőségük van a nőknek felső nélkül napozni. A gyermekek miatt azonban a játszóterek ebből a szempontból tiltott övezetnek számítanak, és ezt mindenkinek el kell fogadnia.
Félmeztelen demonstráció
Az édesanya elzavarása után pár nappal kerékpáros felvonulást szerveztek az inkriminált játszótér közelébe. A helyi sajtó szerint hatszázan (túlnyomó többségük nő) pattantak nyeregbe és tekertek félmeztelenül, így demonstrálva, hogy mennyire fontos az egyenjogúság. „Ez volt Berlin történetének első félmeztelen biciklis tüntetése. A főváros Kreuzberg negyedében mindenki arcot eltakaró maszkkal vett részt az eseményen, amely békésen zajlott le.”
Gabrielle írt egy petíciót Minden mell egyenlő címmel, és ugyanilyen néven elindított egy Facebook-oldalt is. „Az első, amit egy születendő gyermek lát, az a női mell, hogyan lehet ez zavaró a játszótéren játszó gyermekek számára? – olvasható többek között a petícióban, amit közzétett az interneten.
– Míg a férfiak bárhol megmutathatják a felsőtestüket a nyilvánosságnak, a nőknek erre nincs lehetőségük. Miért? Kisgyerekeknél még nincs ilyen megkülönböztetés, de ez az állapot csak pár évig tart. Diszkrimináció nőket arra kötelezni, hogy a hőségben is ruhát viseljenek, ami kényelmetlen, kellemetlen számukra, olyan helyeken is, ahol a férfiak levehetik a felsőjüket. Nemcsak a német alaptörvény, hanem az antidiszkriminációs törvény is úgy rendelkezik, hogy a nőket és a férfiakat azonos jogok illetik meg. Ez az előírás vonatkozik az öltözködésre is, a gyakorlat azonban máshogy néz ki.”
Gabrielle lapunknak azt nyilatkozta, alaposan átgondolta, hogy bírósághoz forduljon-e, végül úgy döntött, megteszi, és kártérítést is követel az őt ért inzultusért. „Nyugalomban szeretnék élni a fiammal, de ez egy olyan ügy, amelyért úgy éreztem, muszáj kiállnom. Nem tudom elviselni az igazságtalanságot. Sokan támogatnak, kapok néha fenyegető üzeneteket is, utóbbiakat továbbítom a rendőrségnek. Nagyon fáradt vagyok, rengeteg energiát visz el ez a harc, a folyamatos médiaérdeklődés, a sok-sok hozzám érkező üzenet miatt nagy rajtam a nyomás, de úgy érzem, ezt az ügyet végig kell vinni. Az ügyvédem elkészítette a keresetet, benyújtottuk a bíróságnak, még nincs tárgyalási időpont. El akarom érni, hogy bíróság mondja ki: a nőknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a férfiaknak. Ne lehessen valakit csak azért korlátozni a szabadságában, mert nő. A kártérítés nem cél, hanem eszköz, ha van egy ilyen igény, akkor erre hivatkozva lehet kérni annak megállapítását, hogy hibás a jogszabály, amely alapján felléptek velem szemben.”
Kételkedésre neveli a fiát
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a hatéves kisfia mit érzékel az édesanyja körüli felhajtásból.
„Amikor elküldtek a játszótérről, azt végignézte, megijedt, sírt is, de elmondtam neki, hogy mi miért történt, mindent megbeszéltünk, sikerült megnyugtatni. A rólam írt cikkek, a közösségi médiában zajló események nem jutnak el hozzá, tudatosan védem őt ezektől a hatásoktól. Azt viszont mindig elmondom neki, hogy ne fogadjon el automatikusan minden szabályt. Ha kérdések merülnek fel benne, akkor tegye fel ezeket. Mindenkinek joga van kételkedni, mert lehet egy szabály hibás is, ebben az esetben pedig nem szabad hallgatni, hanem jelezni kell, ha gond van, és meg kell próbálni elérni a változtatást.”
Nem mindenki ért egyet az édesanya kezdeményezésével, az egyik hozzászóló ezt írta Gabrielle Facebook-oldalára: „Ezek megőrültek, ezek a meztelenkedők. Mi értelme van ennek a hülyeségnek? Rózsaszín a hajad? Nem érdekel. Fekete vagy? Nem érdekel. Meleg vagy? Nem érdekel. De könyörgöm, legyetek normálisak! Mindenhol csak rólatok van szó. Azt akarjátok, hogy normálisan bánjanak veletek, akkor viselkedjetek normálisan! Ne haragudjatok, de nem tudom elfogadni, amit csináltok. Szeretnék a gyerekeimmel normális körülmények között sétálni az utcán.”
A támogatók száma sokkal több, ők a kommentes vitákban azt hangsúlyozták, hogy ez a küzdelem nemcsak a nőkről szól, hanem a nemi különbségek eltüntetéséről is. „Egy transznemű férfinak is el kell takarnia a női melleit, ami megalázó helyzet számára, felerősíti benne azt az érzést, hogy a társadalom nem fogadja el őt olyannak, amilyen, és kényelmetlenül érzi magát a saját testében” – írta többek között a francia nő egyik támogatója.
