Mi a fotográfia feladata? Mutassa meg a világ sokunknak ismeretlen, távoli tájait és közösségeit? Hívja fel a figyelmet témákra, melyek itt vannak előttünk, mégsem látjuk őket igazán? Döntse le a korlátokat, hántsa le rólunk a társadalom, a közgondolkodás által apránként felépített rétegeket? Nyisson új perspektívákat vagy csupán keretezze az elkapott pillanatokat? Sokan sokfélét gondolunk a fotográfiáról, a fényképről, a fotóról, s e gondolatok olykor meg is osztanak, míg máskor egyesítenek. Így van ez a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjjal is, amely évről évre újabb válaszokat nyújt a fenti kérdésekre.
Az idei ösztöndíjasok kiállításán ezúttal is a legkülönfélébb projektekkel találkozhatunk. Bácsi Róbert László Elveszett területek című munkájában a Hegyi-Karabahban élőkkel foglalkozik, s azt vizsgálja, milyen helyzetbe kerültek a Szovjetunió felbomlása után az egyes országok, melyek függetlenségét a nagyhatalmak nem ismerték el. „Mint egy csónak, amely két part között a nyílt vizen rekedt, kikötni, megállapodni sehol nem tud, úgy élnek a Hegyi-Karabahban, és számos más utódállamban az emberek. Számukra a Szovjetunió összeomlása nem hozott valóságos szabadságot, leginkább rövidebb, vagy hosszabb, és kínkeserves fegyveres konfliktust” – fogalmaz a fotográfus. Turós Balázs A dolgok természete című személyes projektjében demens nagymamáját fókuszba állítva közelít a halál témájához, ahhoz kötődő saját viszonyát is vizsgálva. Lírai hangvételű képeivel az elmúláshoz kapcsolódó, a mindennapokban gyakran hallgatással körülvett kérdéseket járja körbe: „ha megöregszünk, a halál sem olyan félelmetes már? A halál elfogadása hitünk függvénye, vagy inkább csak alkat kérdése? Az idő múlását természeténél fogva érezzük egyre gyorsabbnak?”
Társadalmi témák felől közelít Szombat Éva Capa-nagydíjjal elismert Orgazmust kérek, nem rózsát című projektje is, amelyet merész hangvétele és tabudöntögető témája kiemel a kortárs fotográfiai megközelítésekből. Az alkotó több éves munkája során nőket fotózott szexuális segédeszközeikkel, miközben szexuális múltjukról, tapasztalataikról, jelenükről készített velük interjúkat. Bevallása szerint az volt a célja, hogy rávilágítson a női szexualitás helyzetére, hogy csökkentse a szexjátékok, és a női szexualitás még mindig létező stigmáit. „Az évek során rengeteget változott a viszonyom a szexualitáshoz, és vele együtt a projekt is. Egyre kevésbé volt fontos a tárgy, sokkal jobban érdekelt a tulajdonos és az ő története. Arra kerestem a megoldást, hogyan lehet eljutni odáig, hogy valaki levetkőzze a szexualitással kapcsolatos szégyent, legyőzze a társadalmi konvenciókat és megszabaduljon a káros, örökölt mintáktól. A játékok jelentették a kulcsot az őszinte kommunikációhoz” – emelte ki az alkotó, aki a projektet a kiállításon is látható sokszínű fotóalbumban összegzi.
Az ösztöndíjas munkák, valamint a hazai és nemzetközi szakemberekből álló zsűri által odaítélt rangos elismerés önkéntelenül is állásfoglalás: legyenek bár eltérőek a nézeteink, gondolkodjunk másként a fotográfia feladatáról, ám nincs, nem lehet olyan téma, amiről ne beszélhetnénk 2021 Magyarországán – még ha vannak is, akik erre törekednek.
Infó:
Capa-nagydíj 2021
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Project Room
Ingyenesen megtekinthető november 14-ig.
A tárlatot 18 év alatti kiskorúak kizárólag nagykorú felügyelete mellett nézhetik meg.
