Fidesz;Orbán Viktor;október 23;

Összemosott múlt az ünnepen, gyenge kampány a hétköznapokban – elemzés

2006 ellen tüntetett Orbán Viktor október 23.-án. Volt brüsszelezés, de előkerült Brezsnyev és a melegek ügye is. Az elemző szerint a Fidesz nem tud egy nagy témára koncentrálni.

– A Fidesz kampánya elbizonytalanodott 2021-ben: a 2014-es vagy 2018-as sikeres kampánnyal ellentétben eddig nem volt képes egy nagy témára koncentrálni, csapongott az LMBTQ-propaganda elleni küzdelem, a migránskérdés, a közeledő osztogatások és a gyurcsányzás között. Az egy nagy téma hiányát tükrözte Orbán Viktor október 23-i beszéde is – mondta lapunknak Nagy Attila Tibor elemző. Szerinte tartalmilag alig volt új elem a miniszterelnök szónoklatában; a korábbi beszédeiben már többször említett, a Fidesz-kampányban megjelenő gondolati sémák domináltak, nem egyszer ellentétpárokkal operálva. – A miniszterelnök szembeállította a magyar nép szabadságát a külföldi erőkkel, amelyek ismét veszélyeztetik a haza függetlenségét, ezúttal is „Brüsszel” és Soros György részéről – fogalmazott. Szerinte ebből a szempontból nincs különbség a NER retorikája és az elmúlt kétszáz év magyar politikatörténete között: szokás a külföldi erőket kiszolgálónak beállítani és „démonizálni” az ellenzéket, ez szintén megjelent Orbán szombati beszédében. „Mindezt úgy fogalmazta meg, hogy nem is a komolytalan baloldali pártoktól kell igazából tartani, hanem az őket segítő nemzetközi erőktől”.

Kétség sem lehetett afelől, hogy a kormány Erzsébet térnél tartott központi rendezvénye – melybe természetesen becsatornázták a sok tízezres „civil” békemenetet – valójában nem 1956-ról, hanem a mai szavazóknak sokkal átélhetőbb 2006-ról szólt október 23.-án. A szombati rendezvényen a kulisszák már az Astoriánál 2006-ot idézték, kezdve az akkori ósdi tömegoszlató autó kiállításától az elhíresült fehér SZABADSÁG betűkig. Földi-Kovács Andrea, a Hír Tévétől nemrég a kormánymédia új kísérletének számító Megafon Projekthez igazoló műsorvezetője nem is titkolta, hogy itt most legalább annyira szól minden 2006-ról, mint 1956-ról, egyértelmű párhuzamba állítva a két eseményt. Természetesen az Ismerős Arcok és a Fidesz–rajongók számára immár nem-hivatalos nemzeti Himnusszá avanzsált Nélküled sem maradhatott ki a repertoárból. Tényleg volt, aki imára kulcsolt kézzel hallgatta végig.

Ezután viszont egyből Orbán Viktor jött, a kormányfő a magyarok mellett a lengyel és olasz résztvevőket is köszöntötte. - Emlékezzünk a 65 évvel előtti napokra és a 15 évvel ezelőtti délutánra is – kezdte a kormányfő is, „az ifjú kommunistákat” egyértelműen az 56-os forradalom leverőivel azonosítva. – Vagy ide, vagy oda kell állnod, szempillantás alatt kiderül, ki a jó és ki a rossz, mi magyarok 1956-ban jól döntöttünk. Arra a napra emlékezünk, amikor megmutattuk a világnak, kik is vagyunk valójában – fogalmazott a kormányfő, majd rögtön 2006-ra tért rá, mondván, az 56-ban felkelt Magyarországgal nézett szembe az országot kiárusító, „a nemzetközi bankvilággal összejátszó” hatalom 2006-ban is.

– Lassan mondom, hogy mindenki megértse (parafrazálta Lendvai Ildikót a miniszterelnök), soha nem fogjuk elfelejteni nekik – fogalmazott, majd következett az egyértelmű utalás napjainkra, hiszen szavai szerint „a szocialisták itt kísértének közöttünk azóta is”. Hozzátette: az „alkotmányunk garantálja, hogy soha ne tehessék meg velünk azt, amit 56’-ban és 2006-ban tettek velünk”. Jött a szokásos brüsszelezés, és a már szintén megszokott Szovjetunióhoz hasonlítás is, Orbán szerint ma az európai politikát „a Brezsnyev-doktrina érzése járja át” – elhallgatva, hogy az akkori Varsói Szerződéshez nem népszavazással csatlakoztunk. Majd megígérte, hogy lesz népszavazás „az erőszakos LMBTQ-propaganda megállítására”. Volt egy érdekes megjegyzés Soros Györgyről, illetve a nyugatiakról, miszerint „amikor kellett volna, nem jöttek, most, hogy nem hívtuk őket, itt vannak”, tankok helyett pedig „Facebook-juk van”.

Orbán az előválasztásról is szólt, érdekes módon azt mondta, a baloldal még azt választást sem tudta megnyerni, amit rendezett, de a választás „természetesen” a „brüsszeli helytartó” személyről szólt, a cél, hogy „Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék Magyarországot”. De az amúgy „szerencsétlen baloldal” mögött természetesen hatalmas nemzetközi erők állnak, ezért résen kell lenni. „Jöttünk, láttunk és újra győzni fogunk!” – fejezte be végül.

Nagy Attila Tibor szerint a beszédben jelentett némi újdonságot az 1956 és 2006 közötti párhuzam, bár az ellenfelet eléggé sértő módon. Az orbáni narratívában a Rákosi-diktatúra kommunistái és a 2006-ban demokratikus választások révén hatalmát gyakorló Gyurcsány-kormány lényegében ugyanarra a helyre, a „rossz oldalra” került, vele szemben állt és áll a magyar nép függetlensége és szabadságszeretete, amelyet ebben a narratívában a mostani hatalom képvisel.

Más értelmezésA szabadság fogalma megjelent a békemenet rendezvényén és az ellenzéki pártok közös nagygyűlésén is – mondja Nagy Attila Tibor. A kormánypártiak számára a szabadság a nagy kollektívum – a „haza”, a „nemzet” – szintjén érvényesül a leginkább, az ellenzéki felfogás szerint az egyéni szabadság a fő mérce és pont ezt rombolta le az Orbán-rendszer. Ugyanakkor „meghökkentő módon az orbáni beszédbe revizionizmusra emlékeztető elem is belekerült, az Igazságot Magyarországnak! jelmondat, amely a Horthy-rendszer területvisszaszerző szólama volt. Igaz, a kormányfő nem követelte vissza sem Erdélyt, sem a Felvidéket, de megjegyezte, hogy a magyar nép évszázadok óta követeli az igazságot Magyarország számára” – tette hozzá.