élet;sors;abszurd;

- Debreczeny György: Józsi és a barátom

Józsi és a barátom

átmentem a barátomhoz és Józsihoz

aki régen katonatiszt volt

de a katonaságtól kiitta magát

lett aztán telefonszerelő

gyakorta elrontották a kocsma vonalát

hogy ingyen inni kapjanak

amikor kitelt az esztendő ott is

a hullaszállítóknál talált munkát

két hétig a kórházakból

két hétig a lakásokból szállítottak

ő ott is jól érezte magát

megvolt a jatt

munka után irány a kocsma

a felesége elvált tőle

voltak gyerekei is

de nem voltak rá kíváncsiak

nyugdíjasként az utcára került

a barátom fogadta be

elkávézgattak iszogattak a nyugdíjából

egyszer karácsony után

látogattam meg őket

amikor a szokásos kávéfőzés

és a kötelező cigaretta után

Józsi azt mondta

szeretne mutatni valamit

elmesélte hogy fáj a lába

és nem tud aludni éjszaka

hónapok óta csak üldögél az ágyán

fekete foltokat láttam a lábujjain

nagy nehezen sikerült rábeszélni

hogy mutassuk meg orvosnak is

az újesztendő első munkanapján

orvoshoz vittük Józsit

és beigazolódtak balsejtelmeink

üszkösödés

hamarosan a lábát

térdből levágták

a kórházból elfekvőbe került

hamarosan üszkösödni kezdett

a másik lába is

és amikor azt is levágták

nem érte meg Józsi a másnap reggelt

nem tudtunk tőle elbúcsúzni

a barátom antikvárius volt

nem tudta fizetni a lakást

el kellett adni vidékre költözött

közmunkás lett

felöklelte egy szarvas

többször műtötték de életben maradt

elvette feleségül

másik barátunk barátnőjét

feleségem és én voltunk a tanúk

és egyben én a fényképész is

telefonommal

és ma mindannyian boldogan élünk

hacsak meg nem haltunk