A régió stabilitását fenyegető nagyhatalmi vetélkedés közepette rendezték meg a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) háromnapos virtuális csúcsértekezletét. A videókonferencián az Indiai-csendes-óceáni térség minden jelentősebb szereplője tiszteletét tette, ám a Egyesült Államok és Kína vetélkedése került a reflektorfényben. Az ASEAN belső megosztottsága miatt a rivalizálásban nem áll egyik oldalra sem. A legtöbb tagállam ugyan rossz szemmel nézi az egyre agresszívabb kínai külpolitikát, ám Kambodzsa és Laosz lekenyerezésével Peking mindig meg tudta fúrni az állásfoglalásához szükséges konszenzust a szervezetben. A Kínával összefüggő, vitás kérdések a mostani találkozón is előkerültek, újdonság viszont, hogy egyes vezetők az Egyesült Államok lépéseivel kapcsolatban is komolyabb fenntartásokat fogalmaztak meg.
Az ASEAN legnépesebb tagja, Indonézia, illetve a Fülöp-szigetek és Malajzia a közelmúltban egyaránt aggodalmának adott hangot, hogy a szeptemberben létrejött amerikai-ausztrál-brit hármas szövetség, az AUKUS regionális fegyverkezési versenyhez vezethet, kiváltképp, hogy a megállapodás atomtengeralattjárókhoz juttatja Ausztráliát. A csúcstalálkozón résztvevő Joe Biden amerikai elnök és Scott Morrison ausztrál kormányfő igyekeztek megnyugtatni az érintett országokat, hogy nincs okuk félni, az AUKUS nem jelent fenyegetést rájuk, sőt a partnerség kifejezetten a térség stabilitását, békéjét és biztonságát szolgálja. Ezt az álláspontot valamelyest osztja Szingapúr és Vietnám is, amelyek korábban üdvözölték a védelmi együttműködést, mert azt annak jeleként értékelték, hogy az Egyesült Államok elkötelezett a Délkelet-Ázsia iránt. Li Hszien Lung szingapúri kormányfő ugyanakkor azt hangoztatta a videókonferencián, hogy meg kell őrizni az ASEAN központi szerepét a régióban.
Valós a veszélye annak, hogy a több mint ötvenéves szervezet jelentéktelenné válik. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége 1967-ben alapította meg öt állam (a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld), azóta további öt taggal (Brunei, Vietnám, Laosz, Mianmar és Kambodzsa) bővült. A vallásilag, politikailag és kulturálisan egymástól módfelett eltérő országokat egyesítő szervezet legfőbb feladata a térségbeli együttműködés, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elmélyítése, a stabilitás és a prosperitás biztosítása. Az ASEAN geopolitikailag mindig is súlytalannak számított, de korábban a régiónak sem volt globális jelentősége. Csakhogy Kína felemelkedése változtatott ezen, az ázsiai ország nagyhatalommá válásával párhuzamosan Délkelet-Ázsiában mindinkább domanciára törekedik, az Egyesült Államok pedig arra, hogy visszaszorítsa újdonsült riválisa térnyerését.
Peking az utóbbi években például mesterséges szigetek építésével és milíciaként működő halászhajó-flottával növeli befolyását a Dél-kínai-tengeren, mely természeti erőforrásokban gazdag és forgalmas tengeri útvonalként stratégiai jelentőséggel is bír. Az Egyesült Államok és szövetségesei válaszul rutinszerűen hadihajókat vezényelnek a Kína által önkényesen kisajátított, nemzetközi vizekre a hajózás szabadsága jegyében. Az ASEAN viszont tehetetlen, a kínai terjeszkedés ugyan több tagállamot is hátrányosan érint, ám Laosz és Kambodzsa vétója rendre megakadályozza a szervezet fellépését.
Szintén nem tudnak mit kezdeni a délkelet-ázsiai országok a Tajvan körüli feszültséggel. Peking az utóbbi két évben fokozódó légtérsértésekkel élezte ki a sajátjának tekintett, de gyakorlatban önálló sziget körüli helyzetet, erre reagálva Washington növelte a taipei kormánynak nyújtott katonai, pénzügyi és politikai támogatást. Joe Biden múlt héten még azt is világosan kimondta, hogy készek megvédeni Tajvant egy esetleges kínai támadástól, holott elődei tudatosan nem kötelezték el magukat ilyen egyértelműen ebben a kérdésben. A fehér házi szóvivő utólag azonban azt állította, hogy a nyilatkozat nem jelent változást az eddigi - szándékosan kétértelmű - amerikai állásponthoz képest.
Látható, hogy a nagyhatalmak közötti ellentétek fokozódása egyre inkább ütközőzónává teszi Délkelet-Ázsiát. Az ASEAN nem tud mit kezdeni a helyzettel, lavíroz a riválisok között, ezt jelzi, hogy a mostani csúcstalálkozón eldöntötték, hogy Ausztráliával és Kínával is formálisan szorosabbra fűzik a stratégiai együttműködést. A tagállamok abban reménykedhetnek, hogy Joe Biden amerikai elnök és Hszí Csin-ping kínai államfő év végéig tervezett virtuális csúcstalálkozója enyhülést hoz. A térségbeli vezetők azt egyáltalán nem bánnák, ha a Washington és Peking vetélkedése békésebb mederben folytatódna. A régió megnövekedett jelentőségének köszönhetően a nyugati és a kínai vakcinadiplomáciából is kijutott az országoknak, Joe Biden amerikai elnök pedig kedden 102 millió dolláros befektetési csomagot jelentett be, mely egészségügyi, klímavédelmi, gazdasági és oktatásfejlesztési programokat tartalmaz.
