- Mellbevágó – összegezte egy szóban véleményét Szilárd Alíz.
- Meghökkentő – mondta Berta Boglárka.
Alíz és Boglárka a Pécsi Tudományegyetemen médiaszakos hallgatók, s akkor szólítottam meg őket, amikor hallgatótársaikkal és tanárukkal eljöttek megnézni a Nick Gallériában Barabási Albert-László és teamjének kiállítását. Az erdélyi származású, amerikai egyetemeken tanító, 54 esztendős Barabási a hálózatkutatás világsztárja, aki tudósokból és képzőművészekből „toborzott” csapatával – többek között - azt vizsgálja, hogy miképp lehet rendszerbe foglalni és vizualizálni az emberek kapcsolatrendszerét, vagy éppen azt, hogy miképp terjednek az információk és a vírusok. Utóbbi – a koronavírus okán – divatosan aktuálissá tette Barabási Albert-László tevékenységét (akinek szakértelmét egyaránt igénybe vette az amerikai és a magyar járványügyi törzs). Ennek okán a biológiai vírusok terjedése volt az egyik súlypontja a kutató Ludwig Múzeumban tavaly októberben megnyitott, ez év júniusáig tartó kiállításának. E tárlat egy kamara változatát idén októberben elhozták Pécsre.
A nem pécsiek számára említsük meg, hogy ez a galéria az 1859-ben emelt Nick udvarban található, ami Magyarország legöregebb üzletházépülete. A 70 méter hosszú, üvegtetős, derékszögű átjáróház a város főterét és legforgalmasabb sétálóutcáját köti össze. Az udvart 2013-ban felújították, és akkor kapott itt helyet a kortárskiállításokat befogadó galéria, amit egy művészek és műpártolók által létrehozott alapítvány működtet.
A BarabásiLab nevet viselő munkacsoport pécsi kiállításán tehát a hálózatkutatók vizsgálati eredményeit láthatjuk grafikákban és úgynevezett adatszobrokban megtestesülve. Azt például, hogy miképp terjed egy vírus és azt, hogy a vírus ellen melyik hatóanyag mekkora eséllyel veszi fel a küzdelmet. Vagy azt, hogy New York manhattani városrészének élete – a mobiltelefon hívások alapján - hogyan változott meg a pandémia megjelenésének hatására. És azt is, hogy miképp terjed egy álhír, hogyan épül fel a valótlanságból egy párhuzamos „valóság”. Az álhír által elért embereket pontok jelzik, s a pontok között vékony vonalak futnak, mutatván a hazugság útját. A vonalak néha könnyen áttekinthetők, többnyire azonban szemkuszálón bonyolult hálószerkezet rajzolódik ki előttünk.
A grafikák és az adatszobrok pontosan vizualizálják a hálózatkutatók élettani és társadalmi kutatásait, ám hogy ezek a szoba- vagy térdísznek mutatós, a tudomány és a képzőművészet határán álló produktumok valóban művészi alkotások-e, azon lehet vitatkozni. Azon viszont aligha, hogy hatásosak-e? Aki betért a galériába, és igyekezett megérteni a világban mindenütt jelenlévő hálózatok logikáját, azt magába szívta – ahogy az egyik látogató mondta – a dolgok terjedésének félelmetes szépsége. Ezt erősítette a bevezetőben már idézett két egyetemista lány is: - Eddig nem találkoztam még azzal, hogy egy tudományos kutatás eredményének bemutatása ilyen magas esztétikai szinten történjen meg – magyarázta meghökkenését Berta Boglárka.
Ez Szilárd Alíz számára is megdöbbentő volt, amiképp az is, hogy bizonyos hálók mennyire széttéphetetlenek. Például a fake news-é. Aliz hosszan nézte az álhírek terjedésének adatszobrát, majd így szólt: - Ha olvasok egy valótlannak tűnő hírt, akkor igyekszem ellenőrizni a forrást, de tudom, hogy az emberek közül sokan erre nem képesek. Az ábra szerint az álhír besző mindent, s bár egyszer csak megszakad a lánc, és a hír nem megy tovább, ám ahonnan elindul, ott a háló áthatolhatatlanul sűrű, tömbszerű, szétrobbanthatatlan. Mindez azt sugallja, hogy kilátástalan az álhírek elleni küzdelem. Mindig újjászületnek, és mindig lesz, aki elhiszi, tovább adja őket - zárja szavait.
Újságcsinálóként tudjuk, hogy így van, reménytelen ez ellen a harc. De azért folytatjuk.
Infó:
Barabási Albert-László: Terjedési jelenségek - Virális hálózatok
Nick Galéria, Pécs
nyitva: 2022. szeptember 16-ig
