széndioxid kibocsátás;COP26;

- A szénkibocsátás luxusa

A leggazdagabb emberek, akik a földlakók egy százalékát teszik ki, csaknem 70 tonna széndioxid kibocsátásáért felelősek évente és személyenként. A legszegényebbek csak 1 tonnát juttatnak a levegőbe.

Az anyagi egyenlőtlenség ollója egyre nagyobbra nyílik. A Credit Suisse jelentéséből - tavalyi adatok alapján - az derül ki, hogy a földön élő emberek egy százaléka birtokolja az összvagyon 43,4 százalékát. Ennek az egy százaléknak - amely összességében kevesebb, mint Németország lakossága - fejenként legalább 1 millió dollárja (360 millió forintja van). Az ő túlfogyasztásuk eredménye az lesz, hogy 2030-ra az összes CO2 kibocsátás 16 százalékáért lesznek felelősek, ami harmincszor több, mint ami ahhoz kellene, hogy tartani lehessen a 1,5 fokos felmelegedési célt. A brit Oxfam - 20 tagszervezetet tömörítő független jótékonysági szervezet - az Európai Környezetvédelem-politikai Intézet és a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet kutatási eredményeinek alapján - tette közzé azokat az adatokat, amelyek azt jelzik, a kormányoknak korlátok közé kellene szorítaniuk a repülést, megajachtozást és az űrutazást. Ahhoz, hogy a párizsi klímacél, az 1,5 fokos maximális globális átlaghőmérséklet-emelkedés tartható legyen, minden embernek 2,3 tonnára kellene csökkentenie az éves kibocsátását, ami a jelenleginek átlagosan a fele lenne.

Az adatok azért is figyelemreméltók, mert a jelenleg zajló világkonferenciára érkezők közül - például Boris Johnson, Jeff Bezos, Károly herceg - többen magángéppel érkeztek. Mint ismeretes, a csúcsértekezlet legfőbb feladata, hogy eredményes lépések megtételére vegye rá az országokat a klímacélok elérése érdekében, ami egyrészt a szénerőművek számának visszaszorításával lehetne elérni, de - főleg a szegényebb vagy fejlődő országokban - ezekre akár még évtizedekig szükség lehet a megfelelő mennyiségű áramtermeléshez.

Az Oxfam viszont a leggazdagabbakat szólítja fel arra, hogy csökkentsék a saját szén-dioxid kibocsátásukat, és használják fel befolyásukat és gazdasági erejüket a gazdaság kizöldítéséhez. Egy 11 perces űrrepülés legalább 75 tonna károsanyag kibocsátással jár, ami több, mint a legszegényebb egymilliárd közé tartozó egyetlen ember egész élete alatti kibocsátása. ,,A tanulmány rámutat, hogy a másfél fokos cél tartása sokkal inkább a kevés gazdag túlfogyasztásának csökkentésén múlik, mint a többséget kitevő emberek kibocsátásának visszafogásán” - mondta Tim Gore, az Oxfam közleményének szerzője. Ez azt jelenti, hogy a Föld leggazdagabb emberei 10 százalékának teljes kibocsátása elég ahhoz, hogy a meghaladjuk azokat a mennyiségeket, amelyek a 2030-ra kitűzött 1,5 fokos határ eléréséhez szükségesek lennének, függetlenül attól, mit tesz a többi 90 százalék.

A körkörös gazdasági modellAz EP honlapja szerint a körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Erre alkalmas módszer lehet, ha vásárlás helyett kölcsönzünk, a már megvásárolt termékeknek pedig „második esélyt” adunk azzal, hogy megjavítjuk, átalakítjuk, esetleg továbbadjuk őket. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő. Ezzel szemben a hagyományos lineáris gazdasági modell egyszeri fogyasztással számol. Emiatt a termékek olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készülnek, az alacsonyabb minőségük miatt pedig nem is olyan tartósak. Az EP-képviselők épp ezért tartóssági kritériumokat határoznának meg a használati tárgyakra.  

Egy műszaki kiszolgáló helyiség égett.