Hatalmas kormánypárti tömeg hömpölygött Budapest utcáin október 23-án. Már csak ezért sem lehet nem komolyan venni a Békemenetet. Ereje nem a szervezők, az „élenjárók” hitelességében, szellemi-intellektuális nagyságában, vagy túldimenzionált nemzettudatában, hanem a sokaság erejében van. Valamint abban, hogy a tömegből bármikor kinőhetnek nagyformátumú, vezetésre termett egyéniségek, akik "a haza minden előtt" magasztos eszméjét nemcsak molinókon keresztül, hanem belül is megélik.
Lehet hitelességi hiányról beszélni, látva a tömeg elején Stop Gyurcsány! táblát cipelő ismert közéleti szereplőket, akik nem is olyan régen még egészen más politikai közegben tüsténkedtek. Lehet gond a szervezők személyével is. Publikációik, közéleti szereplésük ismeretében kevésbé tűnhetnek a béke, a gyűlölség-ellenesség követeinek. Erősen megkérdőjelezhető az ellenzékkel szembeni, fennen hangoztatott erkölcsi-intellektuális fölényük is, mert ezt a fölényt munkásságuk stílusa, igényessége egyáltalán nem támasztja alá.
Az is látható, hogy a Fidesz politikai és kormányzati elitje érzékelhetően szürkül. Megkopni látszik az a fajta szellemi-intellektuális frissesség, invenciózusság, patent reakcióképesség, ami a pártot 2010-ben jellemezte. Megnyilvánulásaikban, beszédeikben – így volt ez október 23-án is – egyre gyakrabban bármikor bevethető paneleket alkalmaznak a korábban tapasztalt markáns mondandó, retorikai eredetiség helyett. Fakulóban van a kommunikációs gépezet innovációja. A megállító táblás geg (Stop Soros, Stop Brüsszel, Stop Gyurcsány, újabban Stop Márki-Zay) egyelőre a hívők között még hat, csak már kezd beakadni a tű. Ráadásul a még mindig emlegetett Gyuri bácsi (Soros György) 91 éves. Ő lenne a fő mumus?
A kormány mögötti szakértői-elemzői gárda egészen fiatal. Éppen ezért megdöbbentő, hogy mintha az 1980-as évek – már akkor is dohosodó - vaskalapos ideológiáját tükrözné vissza a világlátásuk. Az embereket konokul és rendíthetetlen következetességgel bal és jobb oldalra besoroló szemléletük 2021-ben mosolyt csalóan elavult. Legalább néha használhatnák a globalista vagy nemzeti érzelmű megnevezéseket. Úgy tűnik, eszük ágában sincs meglátni, hogy az ideológiai-világnézeti koordináta rendszer a pusztán bal és jobb oldalnál gazdagabb és rétegzettebb.
Persze az ellenzéki oldalon is volna helye az innovációnak. Nem véletlen, hogy az ellenzéki előválasztáson egy jelentős réteg az ellenzékváltás igényére voksolt. Fekete-Győr András fogalmazta meg a legegyértelműbben az új arcok megjelenésének szükségességét. Az ellenzék az október 23-i megemlékezést illetően nagyon komoly stratégiai baklövést követett el. Csekély szervezéssel és komoly előkészületek nélkül állt bele egy tömegtoborzó versenybe, miközben tudható volt, hogy teljességgel egyenlőtlen a verseny. Célszerűbb lett volna egy visszafogottabb megemlékezés, mondjuk a 301-es parcellánál. Elmondhatták volna, hogy az ellenzék vezetői demonstrálják a szinergia meglétét, és hivatkozhattak volna arra, hogy figyelembe veszik a járványügyi helyzetet. Ehelyett - a szerény részvétel okán - beleszaladtak egy méretes pofonba.
A Fidesz hetek óta erre készült, pénzt, paripát - buszt - és fegyvert birtokolva, élet-halál kérdéssé emelve az esemény fontosságát, szimbolikáját. Az erő velünk van! – zúdíthatják most a nagyvilágra. A hatalmas tömeg helyrebillentette kizökkent önbizalmukat.
A propagandagépezet megtorpanása, a szellemi holdudvar eróziója azonban gátat vethet a túlcsorduló elbizakodottságnak. No és az, hogy megjelent egy versenyképesnek tűnő ellenzék. Ez az ellenzék összehasonlíthatatlanul összeszedettebb és egységesebb, mint a 2018-as. Nagy kérdés, meddig lesz ez így? Most egy őrült és durva kampány kezdődött, és kívánatos lenne, ha a két tábor mértékadó és mértéktartó erői meghúznának egy vörös vonalat.