Aki tegnap még tettes volt, holnapra könnyen áldozattá lehetett – így működött Sztálin paranoiás terrorja. A tisztogatások újabb hullámai rendre elérték a korábbi végrehajtókat, életveszélyes munkakör volt a szovjet állambiztonsági főembereké azokban az időkben. Jagoda belügyi népbiztost, a koncepciós perek szorgos előkészítőjét koncepciós perben ítélték halálra, árulás és összeesküvés koholt vádjával (1938).
Genrih Ljuskov (1900–?) úgy talált mégis kiutat az ördögi körből, hogy végül már jobban félt a sajátjaitól, mint az ellenségtől. A bolsevik belbiztonság történetének legmagasabb rangú renegátja szegény odesszai szabó fia volt, alig húszévesen politikai tiszt a polgárháborúban. A vörösök győzelme után egyre magasabbra jutott a hírhedt „rendkívüli bizottságnál” (orosz rövidítéssel: cseka) és utódszerveinél. Megbízható alkatrész lett az elnyomó gépezetben.
Részese a kiemelt ügyeknek: a Kirov-gyilkosság vizsgálatának, a trockisták utáni hajszának, majd a régi gárda, Zinovjev és Kamenyev likvidálásának. Lenin harcostársainak eltüntetéséért, orwelli fordulattal, Lenin-rendet kapott. Amikor kinevezték az NKVD távol-keleti főnökének, személyesen a Gazda igazította el: elsőnek hivatali elődje, Terentyij Gyeribasz „szovjetellenes üzelmeit” kellett lelepleznie.
Ljuskov tanulatlan fickó volt, de nem ostoba. Megvolt a magához való esze, plusz a tapasztalata a rendszerről, amelyet szolgált. Kiismerte a csisztka logikáját, vagy ha úgy tetszik: a diktátor üldözési mániáját. Okkal gyanította, hamarosan ő lesz a soros. Amikor átszervezésre hivatkozva felmentették tisztségéből, és táviratilag Moszkvába rendelték, nem lehettek illúziói. Esze ágában sem volt önként a pribékek kezére adni magát.
Vakmerő trükkre szánta el magát. Éjszaka kínai határra autózott kíséretével. Testőreinek megparancsolta, hogy maradjanak hátra, mert a szupertitkos informátort, akivel találkozik, rajta kívül más nem pillanthatja meg. Az ötlet bevált. Virradatig vártak rá a csekisták, és mire észbe kaptak, már bottal üthették a nyomát. Jelentették eltűnését, de addigra Ljuskov menedéket kért és kapott a japán katonai hatóságoktól a megszállt Mandzsúriában.
Dezertálásért távollétében halálra ítélték. Árulását egyúttal ürügyként használták fel főnöke, a néhai Jagoda helyébe lépő Jezsov eltávolítására, akit már az ő utódja, Berija lövetett agyon (1940). Közben a szökevény Tokióban nyilvánosan megtagadta a kommunistákat, haditikokat adott át az orosz erőkről, kémekről, rádiókódokról. Hogy emellett még egy állítólagos Sztálin elleni merénylet szervezésén is dolgozott, inkább legendának tűnik.
Ljuskov háború utáni sorsáról nem tudni biztosat, Hirosima és Nagaszaki zűrzavarában nyoma veszett. Ellentmondó feltevések keringenek róla: vagy öngyilkos lett, vagy a japánok ölték meg, esetleg mégis utolérte a szovjet ügynökök bosszúja. Ám létezik kalandosabb változat is. Eszerint másodjára is sikerült kereket oldania, a CIA titkos tanácsadója lett, és csak 1968-ban hunyt el Amerikában, ágyban, párnák közt.