Amikor változatlanul napi 30-40 ezer körül jár az új koronavírusos megbetegedések száma és jelenleg közel 9000-en igényelnek kórházi kezelést, kevesen gondolnak arra, hogy közeledik az Európai Unióval kötött kereskedelmi megállapodás, majd a Brexit életbe lépése utáni átmeneti év lejártának, azaz a teljes önállóságnak az egyéves évfordulója. Londonból nézve, ahol 2016. június 23-án a többség emlékezetesen a tagság meghosszabbítására szavazott, lámpással kell keresni az Unió 47 évi házasság utáni elhagyásának előnyeit. Amiről e sorok írója napról napra meggyőződik, de a sajtó és sokkal fontosabban barátok és családtagok is megerősítik, az az, hogy az élet több területén érzékelhetők fennakadások.
Nincs szó tényleges élelmiszerhiányról és a szupermarketek polcai rendszerint nem konganak az ürességtől, a választék mégis elmarad a tavaly karácsony előtt megszokottól. A magas színvonalat képviselő Waitrose lánc sajtosztálya például látványosan nélkülözi a francia kedvenceket, de ugyanígy kevesebb az import kolbász a felvágott részlegben. A kulináris fogyatékosságok mellett nagyon sok a panasz például azzal kapcsolatban is, hogy azelőtt hetek alatt leszállított bútorokra és egyéb lakberendezési tárgyakra hónapokat, akár fél évet is kell várni, mert nem érkezik be a kontinensről az alapanyag, különösen a szövet.
A Brexit leglelkesebb támogatói közé tartoztak azok, akiknek a szemében szálkák voltak a külföldi munkavállalók. Könnyen lehet, hogy mára ők is úgy érzik, túllőttek a célon. Több területen is komoly munkaerőhiány lépett fel, melyre legfeltűnőbben a szeptemberi üzemanyag-ellátási válság hívta fel a figyelmet és kényszerítette a kormányt átmeneti intézkedésekre. Mint arról annak idején lapunk is beszámolt, 5000 külföldi kamionos kapott, kap rendkívüli vízumot és a kezdeti feltételek további könnyítésével februárig tartó munkavállalási engedélyt, hogy az azóta így szerencsére megoldódott üzemanyag-hiányon kívül egyéb akut szállítási, ellátási gondot is enyhíteni lehessen. Rövidnek bizonyult a pulykák túlélési reménye, a karácsonyi ellátás biztosítása érdekében vagy 5500 vágóhídi szakembert és hentest hívott be a kormány a szárnyasfeldolgozásba, akik szilveszterig maradhatnak törvényesen a szigetországban. A szó legszorosabb értelmében fájdalmas például a gyógytornászok körében kialakult munkaerőszűke, amiben a Brexit és a koronavírus járvány egyaránt szerepet játszik.
Sem au pairt, bentlakó bébiszittert, sem takarítónőt, sem beteggondozót nem könnyű előteremteni, a munkaerőközvetítők kínlódnak az ügynökségek és közvetett formában a rászorulók igényeinek kielégítésével. Az Egyesült Királyság Brexit utáni bevándorlási szabályai köztudottan szigorúak az alacsony képzettségűekkel szemben és az enyhítések tényleg ideiglenes jellegűek. A Brexittől csodát várt euroszkeptikusok abban mindenképpen örömüket lelhetik, hogy új, kék és az EU logo csillagjait nélkülöző útlevelüket nem tudják többé összekeverni esetleges európai megfelelőikkel.
A Brexit-éra egyik visszatérő kellemetlensége a brit-francia viszony megromlása. Legutóbb október végén éleződött ki a konfliktus a halászati vitában, ezúttal amiatt, hogy a brit hatóságok visszautasították 31 francia hajó kérelmét brit területeken, illetve Jersey környékén való halászati tevékenységre. Brit felfogás szerint ezek a vízi járgányok nem rendelkeztek az elvárt bizonyítékokkal arról, hogy az adott vizeken halászhatnak. A franciák éppen a glasgowi klímavédelmi konferencia első napjára időzítették retorikájuk felerősítését, szándékosan elterelve a figyelmet a sikertörténetként induló világeseményről. Ám ahogy erre többek között Robert Colvile publicisztikája is rámutatott a Sunday Times-ban, a Brexit egyik ritkábban említett mellékszála, hogy fontosabbá váltak az egyes európai országokhoz fűződő bilaterális kapcsolatok, melyek közül semmi nem lényegesebb, mint a francia, elég, ha a villamosenergia, az atomerőművek, a nemzetvédelem, az illegális bevándorlás területén folytatott együttműködésre gondolunk. A Downing Street felfogása szerint a halászati vitát nem az Egyesült Királyság fújta fel, sőt sokkal inkább érdeke a szomszédokhoz fűződő viszony normalizálása, mint a feszültség eszkalációja. A szigetországgal folytatott viták során is fél szemmel a jövő évi elnökválasztás felé kacsingató Emmanuel Macron minden fenyegetőzése ellenére, - ragaszkodik például ahhoz, hogy nem keletkezhet nemzetközi szinten az a benyomás, mintha az Egyesült Királyság profitálna a Brexitből, - a franciául jól beszélő Boris Johnson rendszeresen elhárítja a lehetőséget az Élysée Palota bírálatára.
Észak-Írország, az igazi probléma
A poszt-Brexit időszak gyors megoldásra váró problémája az északír protokoll jövője. Az EU és a UK között 2020 végén létrejött általános rendezés elkülönített részének az volt a feladata, hogy elkerülhetővé váljon az Egyesült Királyság részét képező Észak-írország és az Unió-hoz tartozó Ír Köztársaság közötti árucsere ellenőrzése a tűzveszélyes fizikai határon. Az új helyzetben szükségessé vált, hogy az Ír-szigetre, és onnan tovább, a kontinensre irányuló, nem-EU-s országokból, köztük Nagy-Britanniából érkező egyes árucikkek, mint a tej és tojás minőségellenőrzés alá kerüljenek, míg egyes hűtött felvágottak, - innen a "kolbászháború" kifejezés - nem kerülhetnek be Észak-Írországba, mely az egységes piacban és vámunióban maradással az Egyesült Királyságnak és az EU-nak egyaránt része maradt. A vámpapírok és az árucikkek ellenőrzése az eddigi több hónapos "kegyelmi időszak" után most éleződne ki, de Lord (David) Frost, a jelenlegi Brexit-ügyi miniszter új rendszer bevezetésére, a rendezés reformjára tett javaslatot, melynek értelmében a vagy a brit, vagy az EU-s regulációnak megfelelő termékek ellenőrzés nélkül jutnának be Észak-Írországba. Az új brit előterjesztés részeként sem az Európai Bizottságnak, de főleg az Európai Bíróságnak nem lenne joga beleszólni a protokoll betartásába. Brüsszel nagyvonalú ajánlatot tett, kész 80 százalékkal csökkenteni az agrár- és élelmiszeripari termékek ellenőrzését a határállomásokon és felére visszafogni a kereskedők és fuvarosok papírmunkáját. Az Európai Bíróság hatáskörének megszüntetésére viszont nem hajlandó.
A Lord Frost és brüsszeli tárgyalópartnere, Maros Sefcovic, az EU egyik alelnöke közötti tárgyalások elhúzódása, - a befejezés a hónap végére várható, - és eddigi látszólagos eredménytelensége miatt Lord Frost az utóbbi időben többször fenyegetőzött azzal, hogy az Egyesült Királyság az ún. 16-os cikkely foganatosításával egyoldalúan felfüggeszti az északír megállapodást. Az EU válasza, ahogy erre Simon Coveney ír külügyminiszter utalt, valóságos kereskedelmi háború, vámok- és illetékek bevezetése lehet a két oldal közötti árucsere bizonyos területein, mindennek eredményeként pedig visszatérhetne Ulsterba a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Ennek jele, hogy az elmúlt napokban több autóbuszt is felgyújtottak Belfastban és más koronahű városokban. Az aggasztó kimeneteltől szerencsére mindkét fél visszahátrál. Frost és Sefcovic szombati tárgyalásán a brüsszeli főtárgyaló jobb belátásra készül bírni brit partnerét, kérve az októberi engedmények viszonzását, azaz az Európai Bíróság szerepének meghagyását.
Világszerte sokan nem értik, hogyan gondolja az Egyesült Királyság egy korábban maga által megtárgyalt és ratifikált szerződés újbóli napirendre tűzését.
