Bitó László a glaukóma kezelésében áttörést jelentő gyógyszer kifejlesztése mellett íróként is jelentős életművet hagyott hátra – írja a halálhírt közlő hvg.hu. A 87 évesen elhunyt íróról, orvoskutatóról hozzáteszik: fiatalon orvosnak készült, nem írónak, az álmait azonban az ötvenes években keresztülhúzta az, hogy a kitelepítés után munkaszolgálatosként kellett dolgoznia a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalomban fogságba esett, a szökése után pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Bard College-ban kezdte el orvoskutatói karrierjének az építését.
„A Bardon olyan oktatást kaptam, amely nélkül a tizedét sem tudtam volna elérni mindannak, amit elértem. Mivel tíz-tizenketten voltunk egy osztályban, nem lehetett a hátsó sorban lapulni, részt kellett venni a beszélgetésben. Ez megalapozta a kritikus gondolkodást” – mondta a Népszavának 2017 nyarán adott interjújában Bitó László.
Később a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, és a 90-es évekig az Egyesült Államokban élt. Orvoskutatóként a szem öregedésével foglalkozott, a nevéhez fűződik a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatant, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást egyes esetekben szükségtelenné teszi.
Hazaköltözése után több regényt írt, publicisztikái, esszéi rendszeresen jelennek meg a hazai sajtóban. Első kötetében az 1956-os élményeit dolgozta fel; 2004-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést. Róla megemlékező Facebook-bejegyzésében Karácsony Gergely főpolgármester azt írta: „az 1956-os forradalom hőse, humanista. Személye a példa arra, hogy egy életben, egy emberben megfér egymással a tudomány, a vallás és a művészet, a polgári értékek és a baloldaliság, a harc és a béke”.
