Ha valaki manapság Magyarország tíz esztendőnyi távlatain töpreng, vajon eszébe jut-e, mint ahogy az a miniszterelnökkel a Fidesz kongresszusán megtörtént, hogy "egész lánchegységek várnak ránk, de a fides, a hit hegyeket mozdít el, és ebben biztosak lehetünk?" Orbán Viktor olvasatában, s ezen kár lenne csodálkozni, a feltörekvő országi létből a fejlettek világába vezető út feltételeit csakis a polgári, kereszténydemokrata kormányzás teremtheti meg, ugyanis a "liberálisok" szerinte megelégszenek a jelenlegi helyzettel, már ambíciójuk sincs. A lesajnálást, még ha megalapozatlan is, még csak tudomásul lehetne venni, az azonban aligha hagyható figyelmen kívül, hogy honnan is vezet a következő évtizedbe. A ma rendelkezésre álló adatokról Petschnig Mária Zita egy a közelmúltban megjelent cikkében sommásan megállapítja, hogy "kétséges, amit tudunk, valóban jól tudjuk-e a magyar gazdaságról. A gazdasági folyamatokat az azokkal hivatásszerűen foglalkozóknak is nehéz követni, nem csoda, hogy a közvélemény végképp nem érzékeli az eseményeket, ezért befolyásolható." Az ismert közgazdász a sikerpropaganda egyébként hamis alapjaira tapintott rá. Mintha csak ezt illusztrálta volna Varga Mihály pénzügyminiszter is, aki az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtti, éves meghallgatásán nem kevesebbet állított, mint hogy "a költségvetés jó helyzetét tükrözi, hogy sem a válság elleni védekezésnek, sem az újraindításnak, sem a gazdaságvédelmi intézkedéseknek nem volt pénzügyi akadálya." Tény, hogy idén nem az uniós támogatások segítették ki büdzsét, ugyanis a mindmáig ki nem fizetett 2511 milliárd forintos Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben szereplő összeget Brüsszel ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Magyarország teljesítse az Európai Bizottság által 2019-ben és 2020-ban az országspeficikus ajánlásokban rögzített feltételeket, így például érdemi reformokat hajtson az uniós pénzek védelmére és a jogállamiság terén egyaránt. A magyar kormány hónapok óta huzakodik, hogy a kivánalomnak megfeleljen, s "nagyvonalúan" a költségvetésből megelőlegezte a fenti összeget, élve azzal a szabállyal, hogy ezzel az államadósságot nem növelik, mert - legalábbis a vágyak szintjén - remény lenne arra, hogy majdcsak átutatalja az Európai Unió a pénzt.
Egyébként is sántít a pénzügyér melldöngetése. A hiánycélt az első félévben 2500 milliárd forinttal megemelték 4000 milliárd forintra, abban a hitben, hogy ezzel a növekedést serkenthetik. De úgy látszik ez is kevésnek bizonyult, így még megtoldották "csekély" 220 milliárd forinttal, majd egy 4 milliárd dolláros gigahitellel is, felkészülvén a pénzszórásra a közelgő országgyűlési választások "beetetéseként." Ízlés kérdése, hogy a hitelből történő osztogatás a "jó helyzet" fokmérője-e? A konkluzió levonását pedig bízzuk Matolcsy György MNB-elnökre: "Magyarország a régióhoz képest már a válság előtti években sem tudott érdemben javítani a bruttó államadósság terén, és a 2020–22 közötti folyamatok azt jelzik, hogy most sem várható fordulat."