Fogalmam sincs, azok az egyelőre ismeretlen vadászok, akik a minap a Tisza-tó egyik holtágánál védett madarakat ejtettek el ólomsöréttel, meghallgatták-e vajon Semjén Zsolt intelmeit. A távirati iroda szeptemberi tudósítása szerint a kormányfő helyettese a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács 67. közgyűlésének megnyitóján a következőket mondta: „nem nekünk kell magyarázkodnunk a tekintetben, hogy miért vadászunk, az szorul magyarázatra, hogy miért tagadja meg valaki az őseinek az örökségét, és miért tekint előítéletesen a vadászokra és a vadászatra.”
Tekintsünk el most attól az apróságtól, hogy a nemrégiben megtartott vadászati világkiállítás potom 17 milliárd forintnyi, jobb sorsra érdemes közpénzt emésztett fel a ki tudja, hány millió koldus országában. Hagyjuk figyelmen kívül a másik apróságot is; azt, hogy a szóban forgó rendezvény látogatói az Orbán-kabinet jóváhagyásával mellőzhettek mindennemű járványügyi védekezést, éppen a pandémia negyedik hullámának küszöbén.
A miniszterelnök kegyence óriási apanázsból gazdálkodhatott úri passziójának népszerűsítésekor. A vadászati világkiállításnak otthont adó Hungexpo területén a temérdek trófea vagy a vérrel megfröcskölt vaddisznótetem engem nem a vadpopuláció kordában tartásának fontosságára emlékeztetett. Az egész rendezvény inkább az újonnan felkapaszkodott orbáni garnitúra hivalkodását volt hivatva demonstrálni. Annak kinyilvánítása volt, hogy lám, a demokraták erőfeszítései ellenére a feudalizmus él és virul hazánkban. Ami azt is jelenti, hogy az alattvalók átveszik uraik normarendszerét.
Félreértés ne essék: a kiállítás nyilvánvalóan nem buzdított nyílt törvénysértésre. De a fent említett Tisza-tavi rapsicokra igenis bátorítóan hathattak Semjén Zsolt valóságtól elrugaszkodott eszmefuttatásai az antropológiáról, valamint az a tény is, hogy a végrehajtó hatalom épp a védett fajok gyérítésére vonatkozó rendelet felpuhítására készül.
Persze nem csupán a környezetvédelem sínyli meg a barbárság kormányzati szinten ápolt kultuszát. Az elmúlt tizenkét esztendő Orbán Viktor szociális érzéketlenségének, illetve kultúraellenességének jegyében telt el. Semjénnek nem kellett a vadászati világkiállítás költségvetése miatt aggódnia, a kulturális szektort és az egészségügyet ellenben óriási forráselvonások sújtják. Az orbáni hatalom egyszerűen kisajátította az akadémiai vagyont, a hazai lakosságot pedig a megalázóan alacsony bérek okán tiltakozó pedagógustársadalom ellen lázítja. Futballra költi azokat a milliárdokat, melyek jól jönnének a súlyos műszer- és szakemberhiánnyal küszködő kórházaknak a járvány tombolása idején. A miniszterelnök embereszménye az úgyszólván írástudatlan parvenü, aki összeharácsolt birtokait lenézett közmunkásokkal művelteti, szabad idejében pedig helikopterről gyilkolja az állatokat, esetleg szotyolát köpköd egy stadion lelátóján.
A vadászati világkiállítás számomra az Orbán-éra szimbóluma; azé a korszaké, melyben nem kétséges, hogy mi, egyszerű állampolgárok vagyunk az üldözött vadak.