November eleje óta nem tudja lezárni a kormány a westminsteri parlament tekintélyét beárnyékoló, pénzügyi visszaéléseket feltáró és kezelni próbáló vitát. Mint arról korábban beszámoltunk, a történet Owen Paterson, volt miniszter szabálytalan lobbizásának napvilágra kerülésével kezdődött. A kormányfőhöz közel álló politikus két vállalattól évi összesen 112 ezer fontot (48,4 millió forint) zsebelt be érdekeik kormányzati megbízásokkal járó, üzleti hasznot hozó képviseletével. Miután az etikai bizottság a képviselő hathetes felfüggesztésére tett javaslatot, Boris Johnson az egész nemzetgyűlési fegyelmi rendszer felfordításával próbálta meg a büntetést megakadályozni. A Ház mindkét oldaláról megnyilvánuló szenvedélyes ellenkezés nyomán végül feladta tervét, Paterson pedig lemondott mandátumáról.
John Major 1997-es választási kudarca és ezzel a Tony Blair vezette Munkáspárt 13 éves folyamatos kormányzásának kezdete óta nem fordult elő hasonlóan súlyos képviselői tisztátlansági botránysorozat a Konzervatív Pártban. A közvéleményt megrázta az a sajtóinformáció is, mely szerint Sir Geoffrey Cox, volt legfőbb ügyész az elmúlt évben közel egymillió fontot keresett jogi szakértőként. Különösen nehéz volt megemészteni, hogy ez év tavaszán két hónapot a Brit Virgin-szigeteken töltött, parlamenti szavazatait pedig az elsősorban betegségek esetére fenntartott helyettesítő rendszerben adta le. A jogi szaktekintély 54 ezer fontot zsebelt be az elmúlt hónapban.
Ahelyett, hogy a legalábbis részleges sikerként elkönyvelt Cop26 klímavédelmi konferencia dicsfényében sütkérezhetett volna, Boris Johnson a héten cselekvésre kényszerült mindezek miatt. Nem hagyhatta figyelmen kívül saját frakciója forrongását. Különösen az úgynevezett 109-ek, a 2019. decemberi választáson nagyrészt közép- és észak-angliai munkáspárti körzetek támogatásának elnyerésével mandátumot szerzett képviselők lázongása nem maradt rejtve a nyilvánosság előtt. Mind a szerdai kormányfői interpellációk, mind később a Ház etikai normáinak megreformálásáról szóló vita során szembeszökő volt a konzervatív padsorok tátongó üressége. Tory képviselők távolmaradásukkal tüntettek azon a fogadáson is, melyet a héten Johnson rendezett a tiszteletükre rezidenciáján.
Kormánypárti honatyák az ellenséges hangulat közepette végül megszavazták azt a nem pontosított tervet, amely később szigorítja a képviselők parlamenten kívüli munkavállalását. Egyelőre csak a konzulensi tevékenységet állítják le. A külső tevékenység nem mehet az alsóházi kötelezettségek rovására, illetve senki nem használhatja ki a pozícióját mások kereskedelmi érdekeinek elősegítésére. A parlament tagjai valószínűleg heti húsz órát szánhatnak „maszekolásra”. Ennek szellemében a „Geoffey Coxok” továbbra is megsokszorozhatják évi 81.932 ezer fontos (35,4 millió forint) képviselői alapfizetésüket.
Johnsonnak a toryk csökkenő népszerűsége miatt is lépnie kellett. Jelenleg a legtöbb közvélemény-kutatás szerint a Munkáspárt egy, két, sőt hat ponttal vezet a kormánypárt előtt. Elemzők meggyőződése, hogy a Labour csak látszatra áll jobban: előnyét nem saját teljesítményének, hanem a konzervatívok problémáinak köszönheti. Ha holnap kerülne sor parlamenti választásra, Johnson pártja búcsút mondhatna többségének. A Munkáspárt 2005 óta a legtöbb mandátumot csípné el, de még akkor sem válna a legnagyobb parlamenti párttá, ha egymillió szavazóval többet győzne meg.
Boris Johnson a rá nehezedő fokozódó nyomás alatt a befolyásos 1922-es bizottság előtt beismerte, hogy „egy forgalommentes úton az árokba kormányozta a kocsit”, azaz katasztrofálisan rosszul mérte fel az Owen Paterson-ügy következményeit. A feszültnek mondott ülés után magukat meg nem nevező képviselők a BBC-nek nyilatkozva „gyengének és kimerültnek” nevezték Johnsont, akinek „elpárolog a tekintélye”. Nem lendített a kormányfő megbecsülésén az a jelentés sem, mely szerint a legutóbbi képviselői bevallásba belefoglalta, hogy szeptemberi szabadsága idején 1800 fontot érő „ajándékként” igénybe vette a Heathrow repülőtér egyik VIP termét, ám nem számszerűsítette marbellai szálláshelye értékét. A spanyolországi üdülőhelyen Lord Goldsmith, a csendes-óceáni régióért, illetve a környezetért felelős miniszter látta vendégül a tory pártkongresszus után heti 25 ezer fontért kibérelhető luxusvillájában a kormányfőt, áldott állapotban lévő feleségét, Carriet és másfél éves kisfiukat, Wilfredet. A Munkáspárt vezetőhelyettese, Angela Rayner kifogásolta, hogy a kormányfő „ajándékot fogadott el valakitől, akinek felsőházi tagságot és miniszteri kinevezést biztosított. Meg kell mondania az igazságot donációival kapcsolatban” – fogalmazta meg sokak véleményét.
