– Ne higgye, hogy a kormány közelében vagy éppen a projekttel foglalkozók körében olyan sokan elleneznék, hogy ezeket elmondtam – zárta a beszélgetést a magán- és az állami szférában egyaránt dolgozó energetikai szakember, miután vagy tucatnyi érvet sorolt fel a paksi atomerőmű bővítése ellen. Kezdve azzal, hogy az új blokkok építésére kiszemelt telephely az osztrák környezetvédelmi hatóság által felkért szakértők szerint sem alkalmas az atomerőmű létesítésére, mivel egy geológiai törésvonalon fekszik. Ráadásul olyan közel van a régi erőmű négyes blokkjához, hogy már az építkezés során kiszivattyúzott talajvíz és a hatalmas földmozgatás is „kibillentheti” Paks1 biztonsági jelzőrendszerét, ami blokkolná az erőművet és némi túlzással fél Magyarország áram nélkül maradhatna. A rossz helyszínválasztás ugyanakkor a projekt leállítása esetén jó ürügy lehetne a magyar fél számára az oroszok által indítandó esetleges perben, hiszen a telephelyet ők is jóváhagyták.
A másik gond, hogy költségkímélés okán az új blokkokat is a Duna vizével hűtenék. Csakhogy a folyó vízhozama már a meglévő atomerőmű hűtéséhez is éppen csak elég, az elmúlt nyarakon már gondot okozott a visszavezetett hűtővíz miatti túlmelegedés, ami a folyó élővilágát veszélyeztetheti. Az orosz fél által bemutatott tervekben szereplő műszaki megoldások már a bővítésről szóló döntéshozatalkor sem voltak a legkorszerűbbek, azóta pedig jórészt meghaladottá váltak. (Erre utal az ugyanolyan technológiájú orosz atomerőmű építésének elhúzódó engedélyezése Finnországban, ahol áprilisban újabb csúszást jelentettek, mivel a projekt engedélyezési dokumentációjának “szükséges szintre emelése” a vártnál tovább tart.)
Paks2 folyamatos csúszása – Lázár János 2014-ben még 2023-as átadást emlegetett, Süli János, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter már 2029-2030-at mondott – más okból is problémás. A projekt a múló évek alatt elvesztette azt a nem túl erős társadalmi és politikai támogatást is, amit korábban élvezett. Bécsben még az új vasútállomás-építéséhez is kialakítottak egy pártközi szövetséget – példálózik a Népszavának nyilatkozó – neve elhallgatását kérő –, az erőmű bővítés ügyére rálátó szakember.
Kitért arra is, hogy az orosz hitel is sokkal kevésbé tűnik már „attraktívnak”, mint a szerződés aláírásakor. A beruházás „fix áras” szerződéses értéke 12,5 milliárd euró, mai árfolyamon több mint 4500 milliárd forint. A megvalósításhoz 10 milliárd eurós, azaz 3600 milliárd forintos, 30 éves futamidejű hitelt vett fel a kormány, mintegy 4 százalékos kamatra. Erre rakódnának rá 2032-től Paks1 leszerelésének költségei. A régi blokkok engedélyei ugyanis 2032-2037 között lejárnak. A szakemberek már évek óta pedzegetik, hogy lenne lehetőség a hosszabbításra. Kóbor György, a Paks1-et üzemeltető MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója idén szeptemberben nyilvánosan is felvetette, hogy vizsgálják az üzemidő-hosszabbítását - ma már nem ő a cégcsoport vezetője. Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős – a műszaki megoldások miatt Sülivel sokat vitázó - volt államtitkár már egy évvel ezelőtt távozott, de új vezetője van az időközben a kormányról leválasztott Országos Atomenergia Hivatalnak is (OAH).
Kádár Andrea, aki hivatalba lépése után egy nappal hiánypótlást rendelt el Paks2 létesítési engedélye kapcsán, a Portfóliónak azt mondta, hogy a hosszabbítás nincs az asztalon, de az erre vonatkozó eljárást elég négy évvel korábban megkezdeni. Mártha Imre egykori MVM vezérigazgató, ma a fővárosi közműholding vezetője az Indexnek azt mondta: az eddig végrehajtott első üzemidő-hosszabbításokkal 2032-2037-ben még csak 50 évesek lesznek Paks1 működő blokkjai, de a világban több helyen 60-80 éves üzemidőket futnak.
Az üzemidő hosszabbítás két szempontból érdekes: egyrészt a két atomerőmű együttesen több áramot termelne, az egyre bővülő naperőmű-fejlesztésekkel – amibe Ruszlán Rahimkulovtól Adnan Polaton át Tiborcz István üzleti köréig mindenki beszállt már –, mint amennyit az ország fel tudna használni. Csakhogy Paks2 megvalósítását vélhetőleg újra megígérte az ősszel Moszkvában Szijjártó Péter külügyminiszter, akit a napokban tüntetett ki barátságrenddel Vlagyimir Putyin. Ráadásul az új erőmű-projekten a NER is hízik: a Kalocsa-Paks Duna-hidat és a kapcsolódó úthálózatot a Szijjártót jachtoztató Szíjj László cége, a Duna Aszfalt Zrt. építi 92 milliárd forintért, a Mészáros és Mészáros Kft. a Tiborczhoz közel álló Paár Attila cégével, a WHB-val közösen építhet felvonulási épületeket Paks2-höz 3,4 milliárd forintért. Mészáros cégei ezenfelül is több milliárdos értékű atom-megbízást zsebelhettek be eddig. Bár létesítési engedély nincs, a Roszatom már megrendelte a gödörásást. Igaz, az új blokkok építésének előkészítését jelentő 22 méteres gödör helyett az OAH „csak” egy 5,5 méter mély, közel 1000 méter hosszú és 420 méter széles gödör kiásására adott engedélyt.
Másrészt, ha Paks1 tovább működik, akkor az erőmű leszerelésének költsége is később jelentkezik. S ez nem kis pénz. A bezárás előkészítésért és lebonyolításáért felelős Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK Kft.) közép- és hosszútávú terve szerint a bezárás és a nukleáris hulladék elhelyezése és tárolásának költsége 2021-es bázisáron 1787 milliárd forint; 2021 és 2084 között évi 18-60 milliárd forint. Ennek fedezésére 1998-ban létrehoztak egy elkülönített állami pénzalapot, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot (KNPA), amelybe a szennyező fizet elv alapján a Paksi Atomerőmű évente egy bonyolult képlet alapján 8-35 milliárdot fizet be, ezenfelül a megtakarítás a felhalmozódott pénzállomány kamatával és az állami befizetésekkel gyarapodik. Utóbbi kettő az elmúlt években nem volt túl sok, hiszen a jegybanki alapkamat meglehetősen alacsony volt, az állami befizetések pedig nem voltak bőkezűek. Így 2011-től reálértéken erőteljesen csökkenni kezdett a KNPA-ba befolyó bevétel. Kivéve a múlt évet, amikor a kormány 72,3 milliárd forintos egyszeri költségvetési befizetéssel 400 milliárd forintra tornászta fel az alap záróegyenlegét.
A leszerelési költségeknek eddig kevesebb, mint a negyede gyűlt össze. A tervezett bezárásig pedig már csak 10 év van hátra. Azaz a 25-30 milliárdos erőművi befizetésekkel és a 14-16 milliárdos kiadással jó, ha 150 milliárd összegyűlik az állami támogatások nélkül: ez együtt is legfeljebb a 30 százaléka a várható költségeknek. Ráadásul a pénz mintha csak „papíron” létezne. A felhalmozott tartalék a KNPA számláján jelenik meg, de ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az összeg valóban rendelkezésre áll. Az Állami Számvevőszék egy korábbi jelentésében azt írta, hogy „a KNPA jövőbeni kiadásokra – a folyó bevételek és kiadások különbözeteként – gyűjtött megtakarítását az Alap Kincstárnál vezetett számlájának egyenlege mutatja, amely államháztartási szinten nem jelentkezik megtakarításként”. A Greenpeace szerint a bezáráshoz szükséges összeget ilyen formán az állami költségvetésből kell majd előteremteni.
Az ügyben megkerestük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, amely meglehetősen homályos választ adott kérdéseinkre, köztük a valós megtakarítás meglétére is. Azt írták: „Az államháztartási számvitelről szóló szabályoknak megfelelően készítik el és küldik meg az érintettek részére az általuk kezelt elkülönített állami pénzalapok költségvetési beszámolóját. A Magyar Államkincstár havonta tesz közzé adatokat az elkülönített állami pénzalapok költségvetésének teljesítéséről, valamint az alapok egyenlegéről. A KNPA pénzeszközei a kincstári egységes számlán elkülönítetten vannak nyilvántartva.” Vagyis az alapban felhalmozott pénz benne van a nagy közös állami pénztárcában. Ha mondjuk államkötvényben lenne, akkor a bezárás után a költségvetés egyik zsebéből kellene áttenni a másikba. De akkor lenne legalább lenne egy másik zseb.