Rezsisztán

Még szinte meg sem száradt a tinta az - azóta is toldozott-foltozott - üzemanyagár-befagyasztási rendeleten, máris itt az új kormányötlet. Eszerint a kisvállalkozások is vásárolhatnának úgynevezett egyetemes szolgáltatási tarifán áramot és gázt. A felvetés szokás szerint egyelőre igencsak fésületlen. Kérdés például, élhetnek-e a lehetőséggel azok, ahol a feltételek - legfeljebb tíz dolgozó, négymilliárdos bevétel vagy mérlegfőősszeg - egyike-másika nem teljesül. Mindenesetre a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató cégek nem kis-, hanem mikrovállalkozások. A kancelláriaminiszter arcjátékát elnézve azzal sem számoltak, hogy a meglévő energiavásárlási szerződések felbontásával magánjogi viszonyokba nyúlnának bele. Aztán a csúsztatások. Nem egész egy hónapja Gulyás Gergely még azzal büszkélkedett, hogy nálunk a kisvállalkozások is vásárolhatnak egyetemes tarifán, ami növeli a Nyugattal szembeni versenyképességüket. Ehhez képest Orbán Viktor pénteken már azt fejtegette, hogy eddig a cégek nem választhattak hatósági árat. Természetesen az ellentmondó állítások egyike sem igaz. A valóság, hogy eddig csak a legkisebb mérőórájú társaságok élhettek a lehetőséggel. Az, hogy a jelek szerint ezúttal nem a fogyasztás lesz irányadó, újabb visszaélésekre ad okot. A versenyképességet a mostani lépés aligha fokozza, hisz az érdemi érintettek, vagyis az energiafaló gyárak Orbán Viktor szerint "kibírják". De azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az oly hőn áhított egyetemes tarifa a "nem lakossági" kör számára a "lakosságinak" akár a kétszeresére is rúghat.

A tisztázatlanságok ellenére mégis körvonalazódik az üzemanyagár-befagyasztás kapcsán is gyanított hátsó szándék: a kormány intézkedése egyértelműen a nagy - állami vagy multinacionális - szereplők piacszerzését szolgálja a gyengébbekkel - jellemzően magyar kisvállalkozásokkal - szemben.

Bele se merek gondolni, mi lenne, ha Orbán Viktorék nem az embereket támogatnák a multik helyett.