Nagyjából 48 órával a világbajnoki rajt előtt változott meg a szövetségi kapitány munkáltatói státusza, ami mutatja, ha lassan is, de végül csak elérte a szövetség, hogy a női kézilabda-válogatott vezetője ne másodállású kapitányként, hanem főállású trénerként vigye a csapatot. A Golovin Vlagyimir szeptemberi kinevezése előtti tételmondat úgy szólt, hogy addig lesz párhuzamosan klubcsapata és a válogatott edzője, „amíg az MTK meg nem találja a szakember pótlásának megnyugtató megoldását”. Ezt három hónap alatt sikerült megugrani, vagyis elmondható, a szövetség türelme határtalan volt. Kedd este pedig Golovint kiváltotta az MTK kispadján a debreceni csapat korábbi edzője, vagyis mostantól egyetlen munkára, csak a szövetségi kapitányira kell fókuszálnia. Jó lenne, ha az eddigi figyelemmegosztás nem menne a válogatott vb-szereplésének rovására, de ebben most csak reménykedni lehet.
Golovin dolgát nehezíti, hogy két lépcsőfokot kell ugrania: egyszerre akar fiatalítani és igyekszik megtartani a korábbi erényeket, ám a korosztályok mixelése mindig sok kockázattal jár. Ráadásul terve a vb előtt megborult, Tomori Zsuzsanna két héttel ezelőtt lemondta a vb-szereplést, Kovacsics Anikó sérült, Janurik Kinga koronavírusos, Szucsánszki Zitára, Csiszár-Szekeres Klárára, Kisfaludy Anettre, Kovács Annára, Lakatos Ritára és Helembai Fannyra a fiatalítás, illetve szakmai okok miatt nem tart igényt, ráadásul Szöllősi-Zácsik Szandra kihagyta a felkészülést és az olimpiai bajnok
Franciaország elleni edzőmérkőzéseket, így csak Spanyolországban csatlakozott társaihoz.
Ilyen körülmények között elég merész célkitűzés a szövetségi elvárás, miszerint a negyeddöntőbe (a nyolc közé) jutás a feladat. A legutóbbi három világbajnokságon a 11., 15. és 14. helyen végzett a csapat. Érem 2005-ben volt utoljára, egy bronz, ami ma már tényleg történelmi messzeségben van.
Az előző héten két barátságos mérkőzésen fordult célegyenesbe a felkészülés, s a kor legnagyszerűbb csapata, az olimpiai bajnok Franciaország Párizsban fogadta a magyar együttest. Az első partin 33-28-ra, a másodikon pedig 29-28-ra nyert a házigazda, és a magyarok teljesítményéről mindent elmond, hogy a két mérkőzésen mutatott teljesítmény köszönő viszonyban sem volt egymással; mintha két különböző csapat játszott volna. Ebből tehát semmilyen következtetést nem lehet levonni a vb-szereplést illetően, marad tehát a fejes az ismeretlenbe. Aztán majd kiderül, milyen mély a víz.
