– Lószar lesz itt, nem repülőtér!
Így kommentálta egy, a Somogy megyei településen élő férfi a kormány közelmúltbeli döntését, ami szerint „kereskedelmi repülőtér kialakítása érdekében” eladják a régóta pusztuló valamikor katonai légikikötőt. Annak ellenére is szkeptikus, hogy ezúttal a kormány feltűnően célirányos, nem vár vevőre, nem ír ki pályázatot, hanem „versenyeztetés mellőzésével” adja el az öt település – Taszár, Orci, Zimány, Kaposhomok, Kaposkeresztúr – 36 különböző helyrajzi számán szereplő területet az SGF Silu Global Fund Holding Zrt.-nek. A taszári férfi műszerészként dolgozott a a reptéren, amikor az még működött, így elkeseredett dühvel mondja: máig nem tudott megbocsátani a politikusoknak, akik nullára amortizálták a Ferihegy után leghosszabb kifutóval rendelkező, így a legnagyobb gépeket is fogadni képes légibázist.
– Nézzék meg, nem is reptér az már, hanem egy gazverte betoncsík meg néhány tucat düledező épület! – hergeli magát tovább. – Amikor a honvédség levonult, elvittek mindent, ami a bázis működtetéséhez kellett. Azóta ígérget mindenki, legyen az szoci vagy fideszes, tökmindegy, itt másfél évtizede nem történt semmi.
Egészen pontosan 2005 év végén vonult ki végleg a honvédség a repülőtérről, amit megannyi próbálkozás, ígéret ellenére sem sikerült hasznosítani.
– Több érdeklődő is akadt az elmúlt években, s hosszas tárgyalások előzték meg a kormány döntését – mondta lapunknak Varjas András taszári polgármester. – Ezért reménykedem, végre tényleg érdemi fejlesztések kezdődnek. Az is biztató, hogy az előírás szerint kereskedelmi-ipari-logisztikai központot terveznek repülőtérrel. Persze tudom, még nincs aláírt szerződés, ezért egyelőre óvatos vagyok.
Óvatossága érthető is, hiszen az ügyletről és a vevőről keveset tudni. Lapunk megkereste az SGF Silu Global Fund Holding Zrt. vezérigazgatóját, Cseke Istvánt, de ő azzal hárította el kérdéseinket, hogy majd a későbbieken sajtóközleményt adnak ki. Pedig a válaszok fontosak lettek volna azért is, mert a társaságot, egy fővárosi, Örs Vezér téri panelház 10. emeletén lévő magánlakásba jegyezték be. A lakás kaputelefonjának gombján a cégtulajdonosokkal és az ügyvezető nevével nem egyező név szerepel. Csengetésünkre senki sem nyitott ajtót. A vállalkozás székhelyére rákeresve kiderült: egy féltucat másik, az SGF Silu Global Fund Holding Zrt.-vel látható kapcsolatban nem álló céget jelentettek be. Az ügyletre készülő SGF Silu Global Fund Holdingot fél éve, májusban alapították, ötmillió forintos jegyzett tőkével. A cég tulajdonosai ismeretlenek, egy pápai, illetve egy zalakarosi ügyvezető jegyzi. A két ügyvezető az évek során egy jó tucat, javarészt azóta már felszámolt cégben is részt vett, igaz, ott külön-külön. Van azonban olyan közös cégük, ami prosperál.
Az ügyben megkerestük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. valamint a szerződés megkötésével megbízott, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli minisztert, Mager Andrát, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak kérdéseinkre. Többek között arra voltunk kíváncsiak, miként kerültek kapcsolatba a vevővel, miért egy fél évvel ezelőtt alapított társaságra esett a választás, milyen biztosítékot kérnek, hogy a kormány elvárásai alapján valóban egy kereskedelmi repülőtere alakítson ki. Kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Noha kétség akad elé, azért Varjas András taszári polgármester a település érdekében reméli, talán új életre kelhet a reptér. Arra a felvetésre, hogy a jelenlegi taszári állapotok alapján a majdani befektetőnek súlyos tízmilliárdokat kell áldoznia, ha működőképes repülőteret akar itt, holott zöldmezős beruházásként másutt ezt olcsóbban is megtehetné, a polgármester úgy reagált: A bázison valóban szükség lehet új, a repüléshez szükséges technológia és infrastruktúra kialakítására, ám bizonyos feltételek már adottak. Hiszen a Budapest-Gyékényes vasútvonal átfut a településen – igaz, a reptérre leágazó mellékvágányt már felszedték –, amely a tervezett M9-es sztráda mellett fekszik.
A helyszínen járva azonban kiderült, normális állapotúnak csak a sohasem használt polgári terminál tűnik, a többi épület többsége felújításra sem érdemes. A talajszennyezés mentesítésével viszont nem kell foglalkoznia a majdani tulajdonosnak, az ugyanis egy több mint 4,5 milliárdos uniós projekt keretében már elkezdődött.
– Miért lenne választási kampányfogás? – reagál újabb felvetésünkre Varjas András, aki szerint a repülőtér bezárása óta négy-négy parlamenti és önkormányzati választást tartottak, és azért, mert közeleg a következő, nem állhat le a munka. A közlönyben megjelent határozatot több hónap egyeztetés előzte meg. A vevő céggel kapcsolatba pedig csak annyit mondott, nem az ő hatásköre elbírálni az alkalmasságát, hanem a tulajdonos feladata.
Települése szempontjából persze érthető a bizakodása, hiszen, ahogyan mondta, a jelentősen megemelkedő iparűzési adóbevétel mellett a munkahelyek is vonzóvá tehetik a falut, ami a lakosságszámra is pozitívan hathat. A megkérdezett taszáriak közül többen hasonlóan vélekedtek, de legalább ugyanannyian tamáskodtak a szebb jövőt illetően, s mutyinak, illetve kampányfogásnak titulálták a befektetőről szóló híreket.
Traktorok a vadászgépek helyén
A délszláv háború idején, 1995-ben, az egyedülálló adottságai miatt választotta felvonulási bázisul az amerikai hadsereg az egykori szovjet repteret. Az amerikaiak érkezésével az itt állomásozó magyar repülőezrednek át kellett költöznie Pápára. De arra azért senki sem számított, hogy a bázis, ahol a hőskorban, a 70-80-as évek fordulóján négy századnyi, vagyis nagyjából hatvan vadászpilóta repült, a kétezres évek végére az enyészetté válik. Főként, mert az amerikaiak eredendően hosszú távra terveztek, nem véletlenül költöttek ittlétük alatt tízmillió dollárt a reptérre és a környező infrastruktúrára. Az amerikai délszláv misszió központjaként működő bázison egyszerre nagyjából 20 ezer embert szolgáltak ki, 1500 helyi- és környékbelit alkalmaztak, akiknek éves szinten 8 millió dollárt fizettek ki munkabérként.
Taszár aztán 2002 után a pártcsaták martalékává vált. Amikor az MSZP-SZDSZ-kormány idején felmerült, hogy az amerikaiak iraki rendőröket képeznének ki a bázison, a környék fideszes parlamenti képviselői és Szita Károly kaposvári polgármester terrorveszélyt kiáltottak. Az amerikaiak végül ráuntak a hangulatkeltésre, s bejelentették felszámolják a bázist. A repülőtér 2004. június 30-án került vissza honvédséghez, viszont ekkorra – többek között Kövér László lobbijának köszönhetően – már eldőlt, Pápát fejlesztik magyar NATO-bázissá, így Taszár egyik napról a másikra feleslegessé vált, s 2005. október 1-én gazdasági megfontolásból bezárták.
A lehetséges hasznosításról azóta sokszor szó esett már, eleinte Európa egyik legnagyobb logisztikai bázisát tervezték kialakítani, meg is épült a polgári terminál és a hozzá vezető út: előbbit a városi virágok téli raktáraként használta Kaposvár, utóbbi remek szolgálatot tesz a környékbeli földeken gazdálkodóknak, hogy gépeikkel traktorjaikkal megközelítsék területeiket. Aztán 200 milliárd forintos befektetéssel Kína Európai Unión belüli logisztikai és ipari bázisát vizionálták az eközben már a nemzeti vagyonkezelőhöz átkerült repülőtérre, mely iránt állítólag izraeli, olasz, orosz, osztrák, sőt, nigériai befektetők is érdeklődtek. Végül aztán a területet angolszász és közel-keleti beruházók konzorciuma, az Ugarde Kft. kapta meg egymilliárd forintért, mely 2014-re ígérte a reptér beindítását, hogy tíz év alatt 31 milliárd forintot fektet be, és közel ezer munkahelyet hoz létre. Az üzlet azonban, miután az Ugarde közműtulajdoni kérdéseket feszegetett, s nem fizetett határidőre, kútba esett. A cég perre ment az állammal, hosszasan megakasztva ezzel egy új tender kiírásának lehetőségét. Nem vált valóra aztán a buszos álom sem. A bázis 32 hektárjára 64 milliós ajánlatot tett Kapos Busz Kft.-féle projekt is: a vállalkozás 4,3 milliárdból épített volna buszgyárat, ám ez a szál is elhalt hamarosan. Witzmann Mihály, a térség fideszes országgyűlési képviselője négy éve az Átlátszónak úgy nyilatkozott, folyamatosan akadnak érdeklődők a reptér iránt – brit-kínai, esetleg brit-indiai konzorcium is szóba került –, melynek nyilvános licitjét még 2017-ben kiírhatja a kormány. Ez azonban elmaradt, a mostani bejelentésig semmi nem történt. - V. A.
