Látom az utcán, amint új plakátot ragasztanak a melósok: most éppen a 3. oltás felvételére buzdító hirdetmény kerül ki az óriási felületekre. (Mellesleg ezek a hirdetmények is valamelyik NER-lovagot gazdagítják.)
Természetesen helyes, ha kormány érzi a felelősségét és érzi a lehetőséget is, mert minél többet meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberek felvegyék a koronavírus elleni oltást. Mindössze azon tűnődöm, hogy miközben még igen sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem oltatták be magukat, vajon miért ennek a harmadiknak a reklámozására szánja a kabinet a közpénzt? Hiszen azok, akik tudatosan szálltak szembe a vírussal, már pontosan tudják, hogy mit kell tenniük. Ha felvették az első két oltást, tisztában vannak, lesznek azzal is, hogy szükség van – sajnos – a harmadikra. Őket aligha kell győzködni, legfeljebb arról, hogy menjenek most, amikor épp nincs felesleges adminisztráció.
A csatába újból bevonták Merkely Béla professzort, ő is kiáll a harmadik oltás mellett. Ugyanolyan meggyőző erővel mondja, hogy ez a lépés szükségszerű, mert életet ment, mint amikor az első két adag után hirdette, hogy az oltás működik – Magyarország működik.
Szóval most az a nagy kérdés, hogy vajon miért erre az akcióra koncentrál a hatalom, miért nem az oltatlanokkal kapcsolatban próbál lépéseket tenni, hogy ők ne fertőzhessenek, ne veszélyeztethessék embertársaikat. (Láttam persze a kormányzat honlapján a fiatal és csinos doktornőt, aki az oltatlanokra próbál hatni, és ez a kisfilm, még ha sok is benne a baki, fontos üzenet, ráadásul még pénzbe sem kerül…) De mi most tényleg arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért a harmadik a sztár? Miért a tudatos polgárokat kívánják megszólítani, vajh mi ebben a ráció?
Ha végiggondolom ezt a lassan két esztendőt, gyanítom, megtalálom a dolog megfejtését. Amióta kénytelenek vagyunk együtt élni a pandémiával, a magyar kormány mindig törekedett arra, hogy valamiben a legjobbnak kiáltsa ki magát. Amíg biztatóan alakult a fertőzöttek, majd az áldozatok száma, akkor abban; amikor újraindítottuk a gazdaságot, akkor azzal büszkélkedtünk; amikor a beoltottak számában álltunk jól és Európa élmezőnyéhez tartoztunk, akkor az volt a kormányzati sláger. Később azt tűztük a mellünkre, hogy mi adtunk elsőként harmadik oltást az embereknek. Ha ezt a sort végigvesszük – feltételezem, még ki is hagytam belőle valamit –, akkor könnyen eljuthatunk odáig, hogy most a harmadik oltást felvevők számában akarunk példát mutatni a világnak.
Muszáj, hogy legyen valami, amiben a kormány győztesnek hirdetheti ki magát. Márpedig ma ez látszik reális célnak, hiszen az oltottak már kellően félnek a vírustól ahhoz, hogy igyekezzenek felvenni a harmadik adagot is. Jómagam is ezt tettem, és biztosra veszem, hogy sok-sok sorstársam ugyanígy cselekszik. Mint ahogy, ha szükség lesz rá, felvesszük a negyediket is – ki tudja, mit hoz a közeljövő.
Egyet biztosan: újabb és újabb kormányzati sikerpropagandát. A 35 ezer áldozatról pedig hallgatunk.