A leghálátlanabb időszakban veszi át Olaf Scholz a stafétabotot a ma leköszönő német kancellártól, Angela Merkeltől. Németországban ugyan az utóbbi napokban mérséklődött a friss fertőzések száma, de tombol a koronavírus-járvány, jóllehet a halálozás tekintetében ebben a hullámban is lényegesen jobban állnak nálunk.
Mégis, bármilyen banálisan hangzik is, Scholz kabinetjének akár jót is tehet, hogy ilyen vészterhes időszakban veszi át a kormányzást. A szociáldemokrata politikus sokáig mintha nem vette volna komolyan a pandémiát, de a múlt csütörtökön minden megváltozott: kemény intézkedéseket helyezett kilátásba, például hogy kötelezővé teszik az oltást. Scholz tehát már azelőtt kancellárként lépett fel, hogy hivatalosan beiktatták volna. Mindez azt jelzi, képes tanulni a hibáiból, s ha kell, szigorú döntéseket hoz.
Kell is a határozottság, hiszen a ma beiktatandó koalíció egyfajta kísérlet. Sosem kormányzott három párt az NSZK-ban, majd az egységes Németországban, ráadásul most olyan tömörülések lesznek egymásra utalva, amelyek különféleképpen látják a világot. Az FDP ideológiáját illetően liberális, de a fiskális politika tekintetében nagyon is konzervatív; a környezetvédők bizonyos kérdésekben szintén közel állnak a liberalizmushoz, de laza költségvetési politikát képzelnek el, ráadásul keveslik az FDP eltökéltségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; az SPD pedig valahol a kettő között helyezkedik el azzal a különbséggel, hogy mindegyiküknél fontosabbnak tartja a szociális kérdéseket.
Ezekből az álláspontokból sikerült összegyúrni egy nagyon is ambiciózus kormányprogramot, amely ha tényleg megvalósul, az komoly üzenet Európának. Külpolitikai kérdésekben az eddigieknél eltökéltebb fellépés várható Kínával és Oroszországgal szemben. Az új kormány határozottan kiáll az uniós együttműködés elmélyítéséért: föderatív Európát, Európai Egyesült Államokat képzel el, ami nagyon rosszul cseng a szuverenisták fülében. Azt is deklarálták, hogy az uniós jog a nemzeti felett áll.
Azok, akiket érint, meg is hallották ezt az üzenetet. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó párt elnöke már-már a hidegháborút idéző retorikával kelt ki Németország ellen múlt szombaton, a populista pártok varsói tanácskozásán. S itthon is egyes kormánypárti véleményvezérek már olyan jelzőkkel illették a még meg sem alakult kormányt, hogy borítékolhatjuk: komoly csaták várhatóak Berlin és Közép-Európa renitensei között.
Németországgal szemben azonban a legkisebb ütközetet is csak elveszíteni lehet. A hazai közvéleményt ugyan a végsőkig meg lehet téveszteni a nem éppen magasröptű németellenes konteókkal, de ha Berlin keményen megköveteli a jogállamiság tiszteletben tartását Varsótól és Budapesttől, akkor uniós pénzekre aligha számíthat a két állam.
Ezért lenne jobb már most kicsit elgondolkodni azon, tényleg jó-e ellenségesen viszonyulni Scholz kormányához. Igaz, felesleges reménykedni a bölcs belátásban, ha itthon nem az emberek sorsa számít a döntéshozóknak, hanem egy kör politikai túlélése.