– mondja Agathe Rousselle arra a kérdésünkre, hogy tisztában volt-e a rendező Julia Docurnau korábbi munkáival. Hozzátéve: nagyon ijesztő volt a film, ám ennek ellenére érdekesnek találta, mivel nem klasszikus ijesztegetős horror volt – melyeket egyszerűen nem visel el –, hanem valami sokkal egyedibb, ironikus humorral és gyilkos társadalomkritikával megfejelve. Tegyük hozzá, ezt értjük, hiszen a Nyers egy vegán lány találkozása a kannibalizmussal, miután az egyetemi gólyatáborban megfertőződik valamiféle zombi vírussal.
Amikor Agathe kézbe vette a Titán forgatókönyvét és elkezdte olvasni, annyira izgatta, hogy együltőben befejezte. Egyszerűen nem tudta letenni, a végén pedig nem tudta visszatartani a könnyeit. Mintha csak egy mitológiai történetet tartott volna a kezében, mivel, értelmezése szerint a Titán az emberiség sorsát és a lehetséges jövőjét firtatja. Sőt, mai szemmel azt mondja, a Titán nem is horrorfilm, hanem egy olyan gyors tempójú és meghökkentő dráma, mely alatt nincs érkezésünk a műfajúságon gondolkodni.
Mindazonáltal, a film első szegmensében, mely az Agathe Rousselle által alakított Alexia gyilkosságait mutatja be, annyira erőszakosak, hogy a közönség általában nevetésben tör ki a látottak hatására.
„Nagyon megterhelő, fizikai erőt igényló jelentetek voltak ezek, de lényegében nagyon szórakoztató volt ezeket a kamera előtt produkálni” – vallja be a színésznő. Azaz, hallkan vallja be, de ők is röhögtek a szünetekben. Amúgy nem remélte volna, hogy a közönség ilyen jót fog ezeken mulatni, mert önmagát nem tartja viccesnek, de ha már így alakult, egyéltalán nem bánja.
Arra a felvetésünkre, hogy hogyan tudott kaméleon módjára nőből férfivá átváltozni a szerepben (Alexia a Titán második felében férfinak adja ki magát), kulisszatitkokat osztott meg velünk Agathe Rousselet. például elárulta, hogy több órás sminkelés és egy arcprotézis is segítette az átalakulást hiszen sokkal nagyobb lett az orra (miután eltörte azt szemünk láttára egy mosdó peremén) és a szemöldökét is sokkal sűrűbbre vették.
Persze, a „maszk” nem minden, a színésznő az alakítása kapcsán Larry Clark 1995-ös kölykök című filmjét dobta be referenciaként. „Megpróbáltam a gördeszkás fickók játékát hozni” – húzta alá Rousselet, aki szerint fontos, hogy senki se akadjon fenn a gender kérdéseken a film kapcsán utalva azokra a cikkekre, melyen transznemű filmnek titulálták a Titánt. „Mi csak görbe tükröt szerettünk volna mutatni a társadalmi elvárásokkal szemben”. Azaz, szavai szerint, Alexia csak azért öltözött férfinak, hogy menekülhessen. Ez kényszerhelyzet volt, ha az kellett volna hozzá, hogy kutyának öltözzön, akkor azt tette volna. „Akkor meg transzkutya film lenne, nem?”
