„Hatalmas győzelmet arattunk” – mondta Peter Stöger, az FTC osztrák edzője (akit tegnap menesztettek - lásd keretes írásunkat!), miután a mai magyar futball utolsó mohikánja is befejezte a nemzetközi kupaévadot. A mester nyilván nem nézett a tabellára, és eltekintett a Leverkusen összeállításától. A Bayer ugyanis úgy lépett pályára az Üllői úton, hogy a Fürth elleni német bajnokin 7-1-es győzelmet arató együttes kezdő tizenegyéből mindössze két játékos futott ki a ferencvárosi stadionban. Az ellenfél nyugodtan tartalékolhatott, elvégre biztos csoportelső volt, az FTC meg fix utolsó, mivel előző öt mérkőzését kivétel nélkül elvesztette. Végeredményben a Leverkusen tíz, a Betis hét, a Celtic hat pontot vert rá, a kímélő tempóban futballozó Bayer vegyes 1-0-s legyőzése tehát aligha olyan „hatalmas” diadal.
Hacsak az nem befolyásolta a trénert, hogy a zöld-fehérek 2019. október 24. óta először nyertek meccset európai csoportkörben. Két hosszú éve a moszkvai CSZKA-t gázolták le ugyancsak 1-0-ra, majd tizennégy találkozón négyszer döntetlent értek el, tízszer kikaptak. Szereztek kilenc és beszedtek huszonkilenc gólt. Még a kontinens klubtornáinak perifériájára, a Konferencia-ligába sem sikerült átszállójegyet váltaniuk, sőt távolabb voltak a KL-től, mint ide Glasgow.
Az Európa Liga harminckettes mezőnyében csupán az egyaránt kétpontos Ludogorec, Sturm Graz, Lokomotiv Moszkva és Bröndby szerepelt rosszabbul náluk. A dán csapat keretének becsült összértéke 26 és fél, az osztráké 29 és fél, a bolgáré 34 és fél, az FTC-é 40, az oroszé 97 millió euró. A környékről a varsói Legia és a bécsi Rapid hat-hat, a prágai Sparta hét, a zágrábi Dinamo tíz, a belgrádi Crvena Zvezda tizenegy pontot gyűjtött. A magyar klubok immár évtizedes állami támogatásához hasonló dotációt egyikük sem kapott. Más vetélytársakkal nem vonnánk párhuzamot, mert az örök harc hazájában a futball frontján is arra a nyilvánvalóan téves következtetésre kellene jutnunk, hogy annyira azért mégsem hanyatlik a Nyugat.
Ami az európai kupákat illeti, a jövő nyárig szünetelnek a lózungok, amelyek a kézilabda világ- és Európa-bajnokságok előtt is rendre elhangzanak, aztán a semmibe vesznek, mert az ellenfelek takarítónőknek tetszenek: feltörlik a szintén tengernyi állami lében fürdetett honfitársainkkal a padlót. A múlt nyáron még záporoztak a labdarúgó-jelszavak, míg a felcsúti, fehérvári, újpesti hármas el nem tűnt a süllyesztőben. Haknijuk nem tartott sokáig, még forrt a Balaton júliusban, amikor a fehérvári és a felcsúti kompániát már kiselejtezte két, a kontinens dekadens részein teljességgel ismeretlen alakulat. Mi tudunk a Rabotnicskiról, a Torpedo Zsogyinóról, effélékről sok mindent, mert a huszonegyedik századi hazai szint olyan, hogy ezeket a páriákat veti ide a sors, és a legtöbbször kiderül, hogy még az ágról szakadtak is nagyhercegek a kifutó magyar modellekhez képest.
Az idei konferencia-selejtezőkön a következő csapatok látogattak hozzánk: Inter Turku, Rigas Futbola Skola – a lett iskola tényleg futballsulit tartott a felcsútinak –, Vaduz, Ararat Jereván, FC Basel. Ezek közül csak a svájci együttes képvisel nemzetközi színvonalat, a többinek a nevét betűzni kellett a fellegeket ostromló beharangozókban, majd a bányamélyre hatoló tudósításokban. Ám egy ideig nem lesz probléma, lehet koncentrálni a bajnokságra. Mármint a résztvevőknek, mert a nívót nélkülöző zsíros megélhetési vetélkedés vajmi keveseket érdekel. (Lásd legutóbb: Mezőkövesd–Kisvárda, 500 néző; Puskás Elemi–Gyirmót, 586; MTK–Fehérvár, 700.)
A keserves állapot a Vígszínház közismert tagjának esetére emlékeztet. A színész a közelben lakott, csak átsétált a körúti teátrumba, amelyet az „átkosban” balról a Tanács mozi, jobbról Grosics Gyula Fekete párduc elnevezésű divatboltja övezett. Jó reggelt! – köszönt a Víg-ember a házmesternek. – Jó reggelt, művész úr! Hova, hova ilyen korán? – Próbára. Ez a dialógus évente rengetegszer megismétlődött. A sokadik párbeszéd alkalmával a házfelügyelő váratlanul azt kérdezte: – Ma is próbára, kérem tisztelettel? – Természetesen – hangzott a válasz. – Művész úr, ne haragudjon, ha ez egyszer bátorkodom felvetni: miért tetszik erőltetni, ha ennyire nem megy?
