Teljes joggal kezdtek nyárfalevélként remegni októberben az angol Premier League klubtulajdonosai, még az olyan vagyonos delikvensek is, mint a Chelseat (Bajnokok Ligája-címvédő) birtokló Roman Abramovics, vagy a Manchester Cityt (bajnok) pénzelő Manszúr sejk. Tudniillik a Szaúdi Befektetési Alap megvette a Newcastle-t.
És ha még a földi halandó is tisztában van azzal, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, akkor pláne tudják ezt a nevezett úriemberek, ezt csinálták maguk is. Igen ám, de most jött egy gigantoszaurusz! Az észak angol város focicsapatának új tulaja 21,5-szer gazdagabb a második legvagyonosabb Manszúr-sejknél...
Így a rettegés közepette a liga klubjai gyorsan megszavazták (18-1 arányban, 1 tartózkodás mellett), hogy megtiltják az olyan szponzori szerződések létrejöttét, amikor a tulaj köréhez kapcsolód fél akarna támogatóvá előlépni. Ezzel igyekeztek elejét venni annak, hogy Newcastle-ben számolatlanul álljon rendelkezésre a money.
A PL-részvényesek most mégis belementek a dologba, kijelentve: ez a fajta szponzoráció mindaddig rendben van, amíg a liga „valós piaci értéknek” nyilvánítja a dotációt. Más kérdés, hogy egyelőre senki nem tudja, mit jelent a „valós piaci érték”.
Ezek után a jelenleg kieső helyen álló Newcastle, becenevéhez méltón (Szarkák) máris mozgásba lendült az átigazolási piacon, rárepült a Tottenhamben mellőzött Dele Allira, az Atlétciót erősítő Trippierre, a PSG-ben kevés lehetőséget kapó Abdou Diallóra és a fél Real Madridra: vinné Iscót, Eden Hazard-t, Mariano Diazt, Jesús Vallejót.
A milliárdokból felhizlalt madárka étvágyát immár csak nagyvadak csillapítanák.
