Záróra

Az már a vég kezdete, amikor egy kormány nem tudja teljesíteni az ígéreteit, és a költségvetési problémák miatt nem fizet az elvégzett munkákért, vagy az állami bank nem tudja folyósítani a már megítélt hiteleket. Mégpedig az elmúlt napokban mind a kettőre volt példa, és ennek az az oka, hogy az államnak bizonyos mértékben elfogyott a pénze, az államadósság és a hiány növelése nélkül már nem tudna tovább költekezni.

Orbán Viktor az év elején még teli szájjal hirdette, hogy magyar kormánynak nem kell a nulla százalékos uniós hitel, csak a támogatást kérik. Ám a dolgok úgy fordultak, hogy Brüsszel nem fizet támogatást sem. Nem fizet, mert tudja, hogy ellopják, ahogy ellopták az egyetemeket meg sok száz milliárd forintot a közbeszerzésekből. A kormány nem számolt ezzel a fordulattal, mindvégig arra számítottak, hogy Brüsszel kekeckedik ugyan, de végül fizetni fog. Arra készültek, hogy a választásokig dőlni fognak az euró milliárdok, így az év során előre elköltötték az uniós pénzeket.

A pénz viszont nem jött. Így decemberre elszállt az államháztartás hiánya, és gyakorlatilag nem csökkent az államadósság abban az évben, amikor a gazdaság növekedése meghaladta a hat százalékot. Hét százalékon dübörög az infláció, stagnál az államadósság, a magyar gazdaság fenntarthatatlan pálya felé sodródik, kialakult az ikerdeficit. Tehát már nemcsak a belső (államháztartási) hiány magas, de a külső deficitünk is nőni kezdett – hiányba fordult a folyó fizetési mérleg. Magyarán több pénz (deviza) megy ki az országból, mint ami bejön. Ideig-óráig ez a helyzet is finanszírozható a devizatartalék felélésével, de végül kiigazításra lesz szükség, mert különben jön a csőd.

A kiigazításra tett kísérletet Varga Mihály, amikor azt ígérte, hogy kisebb hiányt csinálnak 2022-ben. De persze a választások előtt még lesz bőven fedezetlen pénzszórás: jön a 13. havi nyugdíj, az szja-visszatérítés. És ha a fogadkozás ellenére mégis elszáll a hiány, az már nem biztos, hogy Orbán meg Varga gondja lesz. Közeleg záróra, el kell számolni.