Praeludium (felvezetés, előjáték) címmel nyílt kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galériában, mások mellett Bob Bonies, Botos Péter, Gáyor Tibor, Haász István, Gerhard Hotter, Maurer Dóra, Molnár Vera, Claude Pasquet, Torsten Ridell és Sigurd Rompza műveiből. A tárlat egy új kezdeményezés kiindulópontja: a Balaton parti városban tervezett Modern Műtár induló eseménye. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében megnyíló, új intézmény Szöllősi-Nagy András hidrológus, egyetemi tanár és Nemes Judit festőművész több évtizedes tevékenységének, a modern és kortárs, zömében a nemzetközi geometrikus, illetve a konkrét művészetet reprezentáló gyűjteményének lesz új otthona.
A házaspár képzőművészeti érdeklődése a hatvanas években kezdődött Rákosligeten. – Tóth Tibor vezetett ott képzőművészeti szakkört és Művészbarát Kört felnőtteknek. A kör bemutatókat tartott a kortárs magyar művészet tiltott, vagy megtűrt művészeinek munkáiból, az akkorra már klasszikusok, például Bálint Endre, Ország Lili vagy Gyarmathy Tihamér, illetve a fiatalok, mint Csáji Attila, Frey Krisztián és mások alkotásaiból. Ez minket magával ragadott, mert már kamaszkorunkban ki nem állhattuk a „hivatalos” szocreál művészetet. Ezeken a kiállításokon voltunk az akasztóbrigád tagjai – itt a művekre tessék gondolni – számoltak be a gyűjtők a kezdetekről, hozzátéve, noha szűkösek voltak a lehetőségek, mind többet tanultak a témáról. Később megismerték Barta Lajos szobrászt, ő szintén nagy hatással volt rájuk. Mint mondták, neki köszönhetik, hogy elvetődtek egy pesti underground helyre, Petrigalla Pál lakásába, ahol megjelent a magyar avantgárd krémje: a fentiek, és például Nádler István, Bak Imre, Csutoros, de zenészek is, például Kurtág. Rövidesen megismerték Kolozsváry Ernőt is, aki jelentős kortárs magyar avantgárd gyűjteményt épített fel. – Az ő példája volt meghatározó, azaz, hogy középosztálybeli értelmiségi közegből is lehet jelentős gyűjteményt felépíteni. A gyűjtés csak a párizsi, nyolcvanas évek végi kiköltözésünk után indult meg igazán. Akkor ment tönkre egy galériás, s a készletét el kellett árverezni: jó pár magyar fotós (Sugár Kata, Hevesy Iván, Brassai, Landau Erzsi) munkáját vettük meg, egyfajta leletmentésként, hogy ezeket a műveket majd hazavisszük – mesélték.
– Kiköltözésünk után főként a XX. században Párizsban élt és ott dolgozott magyar művészek munkáit kezdtük gyűjteni, azzal, hogy azokat hazaköltözésünk után hiánypótlásként hazavisszük. Így tudtuk megszerezni Bálint Endre egyik főművét, vagy egy New York-i csere révén Korniss Dezső Zászló sorozatából egy darabot, Hantai Simon papírmunkáit, Anna Mark reliefjeit, valamint a mai napig tartó barátság révén a számítógép-művészet úttörője, Vera Molnar műveit. Pan Martanál is többször jártunk, így volt lehetőségünk arra, hogy egy 1965-ből származó szétszedhető pleximunkája is a gyűjteménybe kerülhessen. A kilencvenes évek közepén döbbentünk rá, hogy mindezt nemzetközi kontextusba kell helyezni, és hogy mindent nem lehet gyűjteni. Emiatt bővült a gyűjtési kör nemzetközivé, ám közben le is szűkült a konkrét, geometrikus művészetre. Vera Molnar sokat segített a gyűjtemény felépítésében. A műteremlátogatásokkor szinte az összes XX. századi korszakból láthattunk darabokat, lehetővé vált a legizgalmasabbak megszerzése, sokszor csereként. Majd Párizsból átköltöztünk Hollandiába, ahol új lehetőségek nyíltak a Bob Bonies festőművésszel kialakult barátság révén. Tőle is sok munkát szereztünk. Ma az anyag nyolcvan százaléka nemzetközi, nem csak európai, hanem amerikai is, ideértve a kortárs latin-amerikai modern művészetet.
A kérdésre, miért döntöttek úgy, hogy most Balatonfüreden helyezik el a több ezer műből álló gyűjteményt, úgy feleltek, a várost érdekelte az ügy. – A városvezetés látja, hogy a kultúrába kell „beruházni” és nem elsősorban part menti lángos-sütödékbe. A várost reformkori eleganciája és története is erre kötelezi. A folyamat számunkra egy csodával ért fel – hangsúlyozták. – Úgy tartják, egy magángyűjtemény méreteit a lakásban rendelkezésre álló falak nagysága határozza meg. Azt már rég kinőttük. Ám nem ez volt az oka, hogy egy várost kerestünk hazatelepülésünk után, ami befogadja a gyűjteményt, és nincs több gond a falakkal, hanem az, hogy szeretnénk a gyűjteményt egyben tartani belső összefüggéseivel és a nagyobb közösséget szolgálni, hogy hozzáférhessenek – beszéltek a kollekció elhelyezéséről, noha megjegyezték, ezzel a gyűjtés nem ér véget. A Modern Műtár a város közepén, a volt Helytörténeti Múzeum (ami az Esterházy Villába költözik) épületében, és a volt Borok Házában nyílik meg: a két épület üvegfolyosóval lesz összekötve, avatott be a házaspár. Elmondták, az intézmény létrehozásának pénzügyi részét a város kezeli. – Közös alapelv volt, hogy a város biztosítja a hardvert – ideértve az átalakítási és üzemeltetési költségeket –, mi pedig a szoftvert – azaz a műtárgyakat, a koncepciót, a programokat – részletezték.
A Praeludium című kiállításon látható művek sokszínű képzőművészeti világot mutatnak be. Ennek kapcsán a gyűjtők kiemelték: – a modern művészet nem illusztráció – akár kétes politikai ármánykodások propagandaeszközeként, akár bájos cica-és-a-gombolyag jellegű fali díszként –, hanem formák és színek relációjával foglalkozik, mert azzal jön át az esztétikai – és különös módon a mögöttes társadalmi – tartalom. Elég a százéves Bauhaus időállóságára a XX. század művészetének műfajaiban, a náci Entartete Kunst koncepciójára, vagy a bolseviki Füttyös kalauznő gyorsan múló jelenlétére utalni – részletezték. A nézők betekintést kaphatnak a Modern Műtárban lévő alkotásokba, ám a gyűjtők kiemelték, változó kiállítással terveznek az új helyen. – Egy lüktető kulturális tér kialakításához szeretnénk hozzájárulni, ideértve a múzeumpedagógiát, a modern művészettel foglalkozó kurzusokat a nagyközönségnek, egyetemi hallgatók bevonásával kutatási helyszín megteremtését és releváns archívumot. Az első kiállítás nagyjából egy év múlva várható, a tárlat témája az „Európa összeköt / Europe connects” lesz.
Infó:
Praeludium
Balatonfüred, Vaszary Galéria
Látogatható: január 9-ig.
