Ahogy Seneca római filozófus mondta, a szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe hajózik. Ez volt az Európai Unió legnagyobb hibája: a jogállamiság tekintetében komoly tétovázás volt tapasztalható. Magyarország és Lengyelország addig-addig feszegette a határokat, hogy már a legrosszabb forgatókönyv sem elképzelhetetlen: akár távozhatnak is az EU-ból.
Az utóbbi időben azonban már az Unió is kezdi pedzegetni, melyik kikötőbe kell haladni, és erre a határozottságra az új német kormány megalakulása is ráerősíthet. Berlin mellett Párizs és Róma is meg van győződve arról, hogy meg kell reformálni az Uniót, mert megengedhetetlen, hogy egy vagy két tagállam akadályozzon meg fontos döntéseket.
Az EU alapszerződéseinek megváltoztatása azonban meglehetősen bonyolult folyamat. De az első komoly lépés lehet a reformok felé az említett három állam fokozott együttműködése, egyfajta mag-Unió kialakítása. Franciaország már Németországgal és Olaszországgal is aláírta a barátsági szerződést, amely egy sor szektort felölel.
Olaf Scholz hétfőn Rómában járt, hogy hasonló együttműködésről tárgyaljon, de Berlin és Róma között lassabban halad a közeledés folyamata. Barátsági szerződésről nem tett említést sem a német kancellár, sem Mario Draghi olasz miniszterelnök, hanem közös akciótervet emlegettek, amely nem lenne annyira átfogó, mint az említett dokumentum. Ennek az az oka, hogy a pénzügyi válság nyomán nőttek az olaszok ellenérzései Németországgal szemben. Túl szigorúnak, korlátoltnak tartották a Berlin által diktált takarékossági csomagot, ami sokak elszegényedéséhez vezetett az összes déli államban. Nagy feltűnést keltett az olasz Nemzetközi Politikai Tanulmányok Intézetének (ISPI) minap közzétett felmérése, amely szerint az olaszok 48 százaléka Párizst tartja a legfőbb partnernek, míg Berlint mindössze 18 százalék.
Ahhoz tehát, hogy létrejöjjön a mag-Európa, ezeket a láthatatlan falakat is le kell bontani. Scholz azonban képes lehet helyrehozni a múlt hibáit és megtalálni a kulcsot az olaszok lelkéhez.