Ma van a születésnapja Gimes Miklósnak, akinek a koporsója ott volt Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és az ismeretlen mártírok jelképes koporsója mellett a kivégzésük évfordulójára időzített újratemetésük napján a Hősök terén, 1989. június 16-án.
Abban az évben voltam 17 éves, akkor már írónak és újságírónak készültem, engem tehát az újratemetett hősök közül leginkább Gimes Miklós személye érdekelt. Egy kivégzett hős, aki újságíró volt. Vagy még pontosabban: egy kivégzett újságíró, aki hős volt. Ez engem roppant mód izgatott, mert Magyarország ásványkincsekben és újságíró hősökben viszonylag szegény ország – igaz, ami a kivégzett hősök együttes számát illeti, abban már jobban állunk. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József újratemetésén – immár nem a Hősök terén, hanem a temetőben – Darvas Iván és Mensáros László több mint kétszáz, 1956 után kivégzett ember nevét olvasta fel (megjegyzem, azt a listát kedves volt egyetemi tanárom, Rainer M. János állította össze, megérdemli, hogy ebben a cikkben szerepeljen a neve).
Ami Gimest illeti, róla Révész Sándor újságíró írt egy remek monográfiát, annak az egykori Népszabadságnak az egykori munkatársa, amely napilapot (micsoda véletlen!) az 1956-os forradalom 60. évfordulójának évében szüntettek meg. De tárgyunkhoz most jobban illik az a szó, hogy „végeztek ki”. A Népszabadságot ugyanis kivégezték, nincs rá pontosabb kifejezés.
Gimes Miklós mai születésnapja arra ad alkalmat, hogy körülnézzünk a mai újságíró-társadalomban leendő hősök után kutatva. Nem, nem kivégzendő hősökről beszélek, mert ebben az országban természetesen soha többé nem szabad kivégezni senkit – inkább olyan leendő hősökről, akik idővel kételkedni kezdenek, majd megfogan bennük a számukra most még elképzelhetetlen gondolat, de először csak kérdés formájában:
– Lehet, hogy tévedek? Lehet, hogy a rossz oldalon állok? Lehet, hogy nem látok tisztán? Lehet, hogy elvakított a pozícióm? Lehet, hogy a pénz csillogása elhomályosította előttem az igazság ragyogását?
Gimes Miklós a kommunista párt öklének számító Szabad Népnél hosszú éveken át rossz ügyet szolgált. Meggyőződéses kommunista volt, aki hitte, vallotta és terjesztette, hogy minden út a kommunizmusba vezet. Időbe telt, míg ráébredt: rossz ügyet szolgál, a magyar népnek ő és a lapja nem a hasznára van, hanem a kárára. De képes volt átgondolni és újraértékelni az életét.
A mai magyar újságíró-társadalomban szerintem vannak olyan emberek, akik meggyőződésből szolgálnak rossz ügyet. Nincsenek tudatában annak, hogy amit tesznek, az ellentétes a magyar nép érdekeivel, a tevékenységük pedig hátráltatja a társadalom fejlődését. Javaslom nekik, hogy mélyedjenek el Gimes Miklós és a Szabad Nép többi, a párttal később szembefordult újságírójának, így Kornai Jánosnak, Vásárhelyi Miklósnak, Méray Tibornak vagy Kende Péternek az életében. Aztán tegyék föl maguknak a megigazuláshoz vezető első kérdést: „lehet, hogy tévedek?”.