Mintha mikulásgyárrá változott volna az Igazgyöngy Alapítvány berettyóújfalui központi épülete. Folyamatosan jönnek mennek az autók, a sofőrök szalagos dobozokkal, óriás plüssökkel birkóznak, a bent dolgozók ajándékokkal sietnek egyik helyiségből a másikba. A legkisebb szoba legkisebb sarkában az alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra válaszol, kérdez, szervez a laptopján.
– Menjetek, nézzetek szét, mindjárt összeszedem magam – mondna, majd visszabújik a gép mögé. Eleget teszünk a kérésnek, néha a falhoz lapulva, amikor egy-egy csomagheggyel egyensúlyozó munkatárs viharzik el mellettünk.
– Alapvetően 17 településen vagyunk jelen, karácsonykor 28-cal vesszük fel a kapcsolatot – meséli az alapítvány művészeti iskolájának egyik tanára csomagválogatás közben. December második hetétől már mindannyian az ajándékok kiosztásában segítünk.
Most kicsit bővítettek az ajándékozáson. A támogatók ötletére azt találták ki, hogy megkérik a gyerekeket, írják vagy rajzolják le, milyen ajándéknak örülnének. Az igazgyöngyösök kitették a kéréseket a közösségi oldalra, de nem névvel, hanem kóddal jelölték a kívánságokat. Az önkéntes ajándékozók ebből választottak, és küldték el szebbnél szebb csomagolásban ismeretlen kiválasztottjuk kérését. A tanárok összepárosítják a kódokat és a neveket, és településenként is szétválogatják dobozokat. Így könnyebb és gyorsabb a szállítás. - Az sem marad ajándék nélkül, akinek nem érkezett személyre szóló csomag. Sőt, a testvérek sem. Nézzék csak meg, mennyi játék van az emeleten! Azokat is adományként kaptuk, ezekből jut mindenkinek társasjáték, baba, könyv, kártya.
Pár utcával odébb egy raktárépületben rengeteg liszt, cukor, bejgli, tészta, konzerv, szaloncukor gyűlik. Ezt a munkát Tamás menedzseli.
– A környező településeken jelentős a munkanélküliség, a generációs szegénységben élő családokat támogatjuk most. Körülbelül ötszáz családnak készül élelmiszercsomag, ezzel csaknem kétezer gyereket érünk el. Így talán mindenhol hozzá tudunk járulni az ünnep meghittségéhez.
A falon lóg az útmutató, mi kerül egy csomagba: „2 kg liszt, 3 csomag tészta (1 cs. leves, 2 cs. pörkölt), 1 kg cukor, 1 kg olaj, 1 db tea, 1 kicsi - 1 nagy konzerv, 1 db bejgli, 1 cs. szaloncukor, 2 cs. keksz, 1 kg rizs, 1 pirospaprika, 1 bors, 1 vegeta, 2 cs. instant leves, 1 készétel és 1 melegszendvicskrém”.
– Toldon, ahol az alapítvány komplex esélyteremtő modellje működik, nem csak a gyerekes családokhoz megyünk, hanem az egyedül, nagyon kevés pénzből élő nyugdíjasokhoz is. A faluban közösségi adományozási szabályrendszer működik aszerint, hogy ki mennyire kapcsolódik az alapítvány által kínált lehetőségekhez. Nem vagyunk mindenkivel kapcsolatban, de minden Toldon élő gyermeknek készítünk karácsonyi meglepetést – teszi hozzá.
Tovább megyünk a már sokat emlegetett településre. Itt működik az a komplex fejlesztő program, amelyben az oktatás-, családgondozás, közösségfejlesztés - intézményi együttműködés a meghatározó. A gödrös, felpúposodott, töredezett aszfaltos úton egy vékony anyuka sétál két kicsi gyerekével. Az egyiket a karjában tartja, a másik mellette tipeg. A falu arca furcsa kettősséget mutat. Van néhány gondozott ház és kert, ám a legtöbb lehangoló. Földbe süppedt, oldalra dőlt vályogházak, tornácos, betört ablakú, felvizesedett épületek sorakoznak egymás mellett. Korhadt, repedt ablakon félig leszakadt függöny lóg a mikuláscsomagokra.
A falu végén találjuk az alapítvány bázisát. Balázs, a társadalmi vállalkozás vezetője jön elénk, a kézműves műhelybe invitál minket. Előtte körbemutat: az udvaron díszkút áll, hulladékfából készítették az asztalosműhelyben dolgozók. Mellette kárálástól hangos a baromfiudvar, a tyúkokat a munkások etetik, gondozzák. Az ő családjuknak is jut a húsból és a tojásból, a többi részét helyben értékesítik – meséli.
Jólesik belépni a meleg műhelybe, ahol négyen dolgoznak. Az egyik asszony hűtőmágnest fest, a másik „zöld-színes nyulas-baglyos” lekváros dobozt színez, beljebb ketten maszkok anyagára madarat nyomtatnak. Mindegyik termék megrendelésre készül.
– Jelenleg hat embert foglalkoztatunk teljes munkaidőben, társadalmi vállalkozásban – meséli Balázs. – A szakmai koordinátor, s egyben szociális dizájnerünk Piroska. A varrónők Berettyóújfalun dolgoznak, Toldon van az asztalosműhely, a fiúk ott vágták méretre a lekváros dobozok elemeit. Itt pedig felszerelik rájuk az asszonyok a zsanérokat, aztán kifestik őket. Az Igazgyöngy művészeti iskoláiban készült rajzokból Piroska válogatja ki, hogy melyik kerüljön fel egy-egy termékre, a technikát is ő találja ki.
Piroskával csak azután tudtunk beszéli, hogy a két helybéli munkatárs elköszönt, és ebédelni ment.
- A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem, már ott is foglalkoztatott a szociális dizájn. Szeretek itt dolgozni, bár ez a karácsonyi időszak minden évben nagyon megterhelő, ilyenkor sok a megrendelés.
– Milyen itt a munka?
– Nehéz – mondja nevetve. Van egy elvárás a termékekkel kapcsolatban, hiszen azokat a webshopon keresztül értékesíti az alapítvány. Profi, minőségi munkát kell kiadni a kezünkből. De közben az itt dolgozók azért nem szakemberek, viszont nagyon érzékenyek.
– Akik nálunk dolgoznak, minimálbért kapnak – folytatja Balázs –, és a fizetésük mellé plusz támogatás is járhat. Volt, akinél nagyobb tartozást rendeztünk, másnál a vizet vittük be a házba. Ezen kívül nincs is más munkalehetőség, szinte csak a közmunka. Ennek ellenére nagy a fluktuáció.
– A biztos jövedelem és a támogatások ellenére is? Miért?
– A legtöbben azt viselték nehezen, hogy nyolc órán keresztül a műhelyben kell lenni. Az itt élők többsége korán kiesett az iskolarendszerből, a szabályokra, a kitartásra, a monoton munkára senki nem készítette fel őket, a közmunkán pedig nem elvárás a precíz feladatvégzés. Aztán vannak, akik a feketezónában keresik a megélhetést. Iskolaidőben négy, iskolaidőn kívül három busz jár, így népszerű a feketefuvarozás, van aki abból él. Ez egy szükséges rossz, de enélkül még élhetetlenebb lenne a település. Rendes bolt sincs, az is csak fű alatt működik. De azt látjuk, hogy mostani csapatunk kitartó. Talán már élvezik is a munkát, túlórát is vállaltak, ilyenre régen nem volt példa. Határozottan látom a fejlődést.