Hetvenkettő elején sem csodálkozott senki, hogy a címeres mezesek és az angyalföldiek egyaránt a távoli szubkontinensre tartanak, ám az már meglepetést keltett, hogy a Komló is utazik Ecuadorba, Kolumbiába, s közben még Costa Ricába is ellátogat.
A bányászok 1971. december 16-án - azaz éppen 50 esztendeje - indultak, és három héttel később, január 6-án érkeztek haza. Figyelemre méltó szezonjuk volt, az NB I őszi idény zárásakor így festett a tabella: 1. Újpest 24 pont, 2. FTC 20, 3. Salgótarján 20, 4. Honvéd 19, 5. Vasas 18, 6. Komló 17. A baranyai együttes odahaza egyetlen meccset sem vesztett – négy győzelem, három döntetlen –, és pályaválasztóként a tavasszal is csak egyszer kapott ki. Az egész évadra vonatkozó hazai mérlege szintén szépen mutatott: nyolc győzelem, hat döntetlen, egy vereség. A négy korabeli fővárosi nagy csapat egyike sem tudott győzni a kökönyösi pályán: a Páncsiccsal, Bálinttal, Juhász Istvánnal, Kűvel, Alberttel felvonuló FTC 1-0-ra, a Juhász Pétert, Tóth Andrást, Benét, Dunai II-t, Zámbót bevető Újpest 2-1-re kikapott, a Szűcs Lajossal, Lukáccsal, Komorával, Kocsis Lajossal, Kozmával pályára lépő Honvéd 0-0-lal, az Ihásszal, Komjátival, Müllerrel, Puskás Lajossal, Váradyval fellépő Vasas 2-2-vel távozott.
A komlói nézőátlag 4367 volt. Tekintettel arra, hogy a településnek 22 635 lakosa van, a helyi népesség ötöde kijárt a meccsekre. Pedig az 1954-ben átadott sportteleppel – enyhén szólva – akadtak gondok. Az öltözőről konkrétan kiderült, hogy kifelejtették belőle a vízvezetéket. A szénbányászati tröszt építési osztályának vezetője azt mondta, nekik nem áll módjukban a hibát kijavítani, mert hozzájuk a magas-, nem pedig a mélyépítés tartozik. A mélyépítési osztályvezető viszont – szavai szerint – azért nem tehetett semmit, mert a rekonstrukció „nincs benne a tervben”. Klasszikus. További problémát okozott, hogy a gyepszőnyeg alá a szükséges 20 centis helyett 50 centis agyagréteget terítettek, az kitartóan gátolta a leszivárgást, így eső esetén állt a víz a gyepen. A beruházás a tervezett 3 millió forint helyett 5 millióba került; az ilyesmit mintha ismernénk nem annyira régről is.
A játékosok valahogyan elboldogultak a kezdetben nem feltétlenül első osztályú, ám 155 NB I-es mérkőzésnek mégis csak otthont adó létesítményben: az őszi idényt a hatodik, a teljes évadot a nyolcadik helyen zárták 1971/72-ben. A peches jobb-bekk, Kótai Mihály, noha abban a szezonban húsz bajnokin szerepelt, nem kelhetett útra, és a Komlónál nem úgy voltak Dél-Amerikával, mint az FTC-nél, az Újpestnél, a Vasasnál, hogy majd legközelebb... Lantos Mihály edző tizenhatos utazó kerete így festett: Buús, Erdősi (kapusok); Lazaridisz, Kovács Lajos, Makray, Csordás, Tallósi (védők); Horváth, Solymosi, Orsós, Tresch (középpályások); Bordács, Juhász, Bencsik, Egri, Mohácsik (csatárok).
Az arrafelé ritka vendégek Ecuadorban kezdtek a bajnoki címvédő Americával. Nem vallottak szégyent, 0-0-t értek el. Majd második quitói meccsükön 3-3-at játszottak a kolumbiai Universidad Catolicával (van ilyen chilei csapat is). A tengerszint fölött 2850 méter magasan fekvő fővárosban háromszor is vezetést szereztek – elsőre Bordács Lajos, másodszorra Juhász Tibor révén, harmadszorra a sokoldalú Buús György kapus tizenegyesével –, ám a ritka levegő jócskán megnehezítette az előny megtartását.
A harmadik találkozó egészen különleges volt. December 26-án, karácsonykor rendezték úgy harminc fokban Costa Rica fővárosában, San Joséban, ahol a karibi ország ezüstérmese, az Alajuelense fogadta a Komlót. A házigazda vezetett 1-0-ra, de Csordás István egyenlített, majd az alig huszonegy éves Tresch Ferenc fordított. Mindjárt pozitív lett a portya mérlege, s a trend folytatódott az újév második napján a Club Sport Herediano 1-0-s legyőzésével. A gólt az a Juhász szerezte, aki a kolumbiai zárómérkőzésen (1-1) is bezörgetett a Manizales ellen.
A komlói együttes nagy napokat élt akkoriban. Hetvenben MNK-döntőt vívott, miután a legjobb 16 között 2-0-lal kiejtette az FTC-t, és az elődöntőben Miskolcon aratott 2-1-es diadalt a Diósgyőrrel szemben. A döntőben 3-2-re kikapott az Újpesttől, amely a legjobb négy között – a Népsport szerint – 30 ezer néző előtt múlta felül a Vasast a Fáy utcában (4-2). A korabeli hírek szerint 22 ezer jegyet nyomtattak a találkozóra, és valamennyit eladták. Hogy aztán a további nyolcezer ember miként jutott be, és hogyan fért el... Mindenesetre ez az örök angyalföldi nézőrekord.
A Komló pedig 1972-ben érte el a második legjobb eredményét az első osztályban – 1963-ban negyedik volt –, majd 1973-ban sereghajtóként kiesett az NB I-ből, és soha nem tért oda vissza. A „dél-amerikaiaknak” még a csodájára jártak hazaérkezésük után. Az igazi bányászok azt mondogatták egymás között: „Apám, ezek feketébbek, mint mi a szénportól!”
