Áprilisban, néhány hónappal a szlovén soros uniós elnökség előtt rejtelmes, a diplomáciában „non paper"-nek nevezett térképet küldött Janez Jansa szlovén kormányfő Brüsszelbe. Ez határcseréket irányozott elő a Balkánon: a nagyságrendre jellemző, hogy Szerbia egyebek mellett megkapná a Bosznia Szerb Köztársaságot. Az ügy aztán az első döbbenetet követően feledésbe merült, ám az utóbbi hetek eseményei alapján messze nem tűnik légből kapottnak az a híresztelés, hogy a térképet valójában Budapesten rajzolták. A magyar kormányfőben a jelek szerint megvan az indíttatás, hogy egyszemélyben döntsön a balkáni határkérdésekről is.
Milorad Dodik, háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja egyre több lépést tesz a szecesszió, azaz a szerb entitás elszakadása felé, ami nagyon rossz emlékeket ébreszt: felsejlenek a kilencvenes évek délszláv háborúi. Bár háborúra még nincs nagy esély, a Bosznia szétszakítására tett törekvések rendkívül veszélyesek a térség stabilitására nézve.
A magyar diplomácia azonban leplezni sem próbálja, hogy nem ellenzi ezeket a szecesszionista törekvéseket, sőt. Karácsony előtt néhány nappal Orbán Viktor 100 millió eurós hitelről állapodott meg Dodikkal. A pénzt papíron a helyi vállalkozások fejlesztésére fordítják, de ezt persze senki sem ellenőrzi, így jogos a félelem, hogy e támogatással Dodik az elszakadási törekvéseket gyorsítaná fel. Miközben az uniós külügyminiszterek szankciókkal fenyegették meg a boszniai szerb elnököt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter máris jelezte, hogy megvétózna egy ilyen döntést.
Szarajevóban Orbánnak az a kijelentése is megdöbbenést keltett, hogy kihívásnak nevezte a Boszniában élő muszlimok integrációját. Pedig biztos a magyar miniszterelnök is hallott a török hódoltságról, ha máshonnan nem, hát a magyar történelemből: a bosnyákok nem menekültek, hanem évszázadok óta itt élnek, és a török jelenlét idején vették fel a muszlim vallást.
Azért ne adjuk fel a reményt: egyszer talán csak sikerül a magyar diplomáciának a jó oldalra állnia.