A Holy Motors című filmjében volt egy musical betét, melyet Kylie Minogue adott elő. Ekkorra kapott kedvet, hogy faltól falig zenés filmet készítsen?
Nem, sokkal korábban bennem volt a vágy. Amikor elkezdtem filmezni, már akkor azt gondoltam, hogy zene és ének mindenképpen lesz valamikor a filmjeimben. Azután ez nagyon sokáig nem történt meg, de amikor Kylie Minogue-al forgattam a Holy Motorst, rákényszerítettem magam, hogy zenét és hozzá szöveget írjak, ha már egy popsztárral dolgozhattam. Elég hamar ráéreztem az élő ének erejére, így úgy fogalmaznék, hogy a Holy Motors az önbizalmat adta meg ahhoz, hogy bele merjek vágni az Annette-be.
Azt gondoltam, hogy aki rocksztárból lesz filmes, annak nincs e téren önbizalom hiánya.
De hát én pocsék rocksztár voltam. Mindent szerettem volna, dalt szerezni, gitározni és énekelni, de kutyaütő voltam. Pedig gyerekkoromban klasszikus gitár képzést kaptam, majd áttértem elektromos gitárra, de mindhiába. Így nem volt más választásom, váltottam a filmek világára.
A filmes életművével elégedett?
Ó! Az Annette-re nagyon büszke vagyok, talán a Holy Motors-ra is, de az élet sosem egyszerű: „egyszer fent, sokszor lent”. Ahogy öregszel, akkor jársz a legjobban, ha elfogadod a limitjeidet. Vagy, ha nem is fogadod mindig el, tisztában vagy azokkal. Saját magamat úgy látom ebben a kérdésben, hogy abban mindenképpen hibáztam, hogy nem rendeztem sokkal több filmet. Krónikusan sokat gondolkodtam fiatalon.
A francia újságírókkal még mindig haragban van?
Fiatalon elmulasztottam annak lehetőségét, hogy baráti viszonyba kerüljek a francia sajtóval. Idővel a filmjeim egyre nagyobbak, egyre költségesebbek lettek, ez különösen a harmadik filmemre, A Pont-Neuf szerelmeseire állt és egyszer csak azt vettem észre, hogy én vagyok a célpont. Amikor minden cikk arról szólt, hogy szakmát kéne váltanom, elhatároztam, hogy soha többé nem fogok interjút adni. Ezt a mai napig tartom, francia újságíróknak csak emailen nyilatkozom.
Közönségtalálkozókon rendszeresen elmondja, hogy totális hülyeség kérdéseket feltenni, mert nincsenek válaszok. Csak újabb kérdések.
Mert a közönségtalálkozókon mindig elhangzanak olyan kérdések, hogy mi volt a kiinduló pont, mit szerettem volna elmondani, satöbbi. Minden egyes filmterv lehetetlen vállalkozás a kiindulásnál. Olyan ez, mintha megkérdeznének arról, hogy idézzük fel, mire emlékszünk csecsemőkorunkból. A műalkotás folyamata mindig képtelenség, ám olyannyira vonzó, hogy nem tudsz ellenállni. Amikor kész egy film és valaki arra vár tőlem választ, hogy „miért” az purgatóriumi helyzet.
Arról is híres, hogy utálja a castingot. Hogy került a filmbe Adam Driver és Marion Cotillard?
A casting a filmkészítés természetétől teljesen idegen. Az egyedüli kivétel, amikor gyerekszereplőt keresel, de felnőtt színészeket tesztelni baromság. Különösen, amikor nagyon sok színészt hívnak be. Én biztosan nem fogok senkit sem elküldeni azzal, hogy túl alacsony vagy túl fekete, vagy túl öreg. Szóval, soha nem fogok castingot szervezni, az biztos. Az Annette esetében Adam Driverrel leültünk Londonban egy kávéra és megbeszéltük, hogy vállalja a szerepet. Még a forgatókönyvet sem olvasta el – egyikünknek sem volt erre szüksége. Ő már a megjelenésével a kamera kompozícióm része. A női főszerep nem volt ennyire egyszerű, mert a producerek énekelni tudó amerikai színésznőt szerettek volna és nem volt egyértelmű jelölt. Marion Cotillard sem volt az számomra annak idején, ő sem gondolta magát tökéletesnek, de nagyon örülök végül, hogy mellette döntöttem.
Denis Lavant esetében, aki számos filmjében játszott, azt mondta, azért fogta meg, mert a teste olyan, mint egy majomé.
Ez nagyon bók a részemről, mert imádom a majmokat. Adam is olyan, mint Denis, ő is majom, aki, ha mozdulatlan, olyan mint egy antik szobor. Így amikor mozgásban van, olyan mintha táncolna. Bármikor tud férfias lenni, ugyanakkor a nőiesség is benne van.
Számos stand up jelenet van az Annette-ben. Ezekben volt improvizáció?
A forgatás alatt nem tartok próbákat. A felvételek előtt volt két délután, amikor megbeszéltük Adammel, hogy mire érdemes koncentrálni. Voltak ötletei, amiket megszívleltem, de az improvizáció önmagában olyan, mint a közönségtalálkozók!
Az Annette a showbiznek mutat görbe tükröt.
De irónia nélkül. Sokan a kritikát összetévesztik az iróniával, amelynek a használata csak arra jó, hogy kiírtsa az egyéni megoldásokat, elvegye a mű élét. A Sparks Brothers két tagja egyfajta álomvilágban él, a zenéjük számos pontján ironikus. A két főszereplő is gazdag és szép. Régebben Hollywoodban a színészek afféle félistenek voltak, ma már nem egyértelmű, hogyha valaki tehetős és gyönyörű, akkor még nem biztos, hogy jobb nálunk, a mindennapok emberénél. Sőt, biztosan nem – és ezt sem iróniával mondtam!
Hogy áll a metaforákkal? Bébi Annette a filmben egy fabábu...
Amikor a lehetetlenségekről beszéltem a filmkészítés kapcsán, akkor arra is gondoltam, hogy sok mindenre nemet mondok. Elutasítom a digitális trükköket, a robotkát, mert ha ilyet látunk a vásznon, akkor az legfeljebb csodálkozást vált ki a nézőből, érzelmeket nem. Egy fabábut meg lehet érinteni, a színészek is másképpen viszonyulnak hozzá, mintha a zöld háttér előtt magyaráznám nekik, hogy mit kellene érezniük.
Most forgatott először angol nyelvű filmet.
Amikor megkerestek a Sparks-ék az ajánlatukkal, tulajdonképpen három ajándékot adtak nekem. Egy szimpla történetet, a zenét és az angol nyelvet. Félig francia, félig amerikai vagyok, de az angol nyelvtudásom nagyon megkopott. Szóval, mázlim volt, hogy az Annetteben főleg énekeltek. Az igazi kihívás az lesz, amikor angolul beszélő színészi játékot kell majd rendeznem. Ez nemsokára be is fog következni.
Azt mondta korábban, hogy ön nem történetmesélő, Amerikában viszont ezt kérik.
Tény, hogy Európában sokkal többféle filmet lehet készíteni a hagyományos narratív elbeszéléseknél. Amikor azt mondtam, hogy nem vagyok történetmesélő, azt szerettem volna kifejezni, hogy a mozgóképet nem történetnek látom, hanem sokkal többnek. De nem is meséből indulok ki, hanem érzésekből és víziókból. Az Annette esetében adott volt a történet, így azt nem szedtem szét. Szóval, most már azt mondom, elviselem a történeteket.
Azt tudja, hogy Magyarországon az ünnepi szezonban jön a mozikban az Annette?
Nem. Ez gyönyörű. Ennél nagyobb viccet nem hallottam idén.