„Megdöbbentő módon egyesek nem hajlandók elismerni, hogy Irán célja atomfegyverek kifejlesztése. Tudjuk, Irán azt hangoztatja, hogy urándúsítása az orvosi kutatás fejlesztésére szolgál. Persze, biztos. Ám ha valami olyan, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor mi az? Talált: az egy kacsa. Csakhogy egy nukleáris kacsa, és ideje, hogy a világ elkezdje kacsának nevezni a kacsát". Bizonyára sokan emlékeznek még Benjamin Netanjahu volt izraeli miniszterelnök fent idézett szavaira. Izrael „Bibije” 2012. március 6-án mondta el híres beszédét az Amerikai Izrael Közügyek Bizottsága (AIPAC) befolyásos lobbiszervezet előtt Washingtonban, azt követően, hogy a Fehér Házban tárgyalt Barack Obama elnökkel Irán atomprogramjával kapcsolatos amerikai-izraeli nézetkülönbségekről.
Azóta sok minden változott, nemcsak Izraelben és Amerikában, de az a bizonyos valami méginkább nukleáris kacsának néz ki, hiszen miután Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat a 2015-ben kínkeservesen tető alá hozott nukleáris megállapodásból, a perzsa állam csakazértis teljes gőzzel vágott bele nukleáris kapacitásainak fejlesztésébe.
Hétfőn, december 27-én Bécsben újrakezdődtek az atomalku megmentését célzó tárgyalások Irán és a hatok (Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína) között, de különösebb előrelépést senki sem remél egyelőre.
Az amerikai elnökváltás visszaterelte ugyan Washingtont a tárgyalóasztalhoz, de miután Iránban novemberben a keményvonalas Ebrahim Raiszit választották meg elnöknek és Hasszán Rohanival együtt távozott a 2015-ös megállapodás létrejöttében kulcsszerepet játszó Mohamed Dzsavád Zaríf külügyminiszter is, Teherán inkább a harcias nyilatkozatokat tartja célravezetőbbnek, mint a diplomáciai tárgyalásokat.
Akárcsak Izrael, amely kezdettől ellenezte az Iránnal kötött nemzetközi megállapodást, és egyre inkább aggódva figyeli az újabb tárgyalásokat. Netanjahu távozása sok mindenben változást hozott a zsidó állam politikájában, az iráni fenyegetés kapcsán azonban a Bennett-kabinet is elődje álláspontjára helyezkedik – ami úgy jár, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, az minden bizonnyal valóban egy kacsa. Az iráni kacsa pedig határozottan nukleáris kacsának tűnik Izraelből nézve, ezért Izrael katonai akcióval fenyegetőzik Irán nukleáris programjának megsemmisítésére, ha azt szükséges tartja. Beni Ganc védelmi miniszter december 11-én, washingtoni látogatása során nyilvánosan bejelentette: utasította az izraeli hadsereget, készüljön fel egy esetleges Irán elleni katonai csapásra. De hasonló harcias szellemben nyilatkozik a vezérkari főnök, vagy a Moszad vezetője is. És hogy nem üres fenyegetőzésről van szó, jelzi, hogy a nemrég megszavazott izraeli költségvetés közel 1 milliárd eurós többletet irányoz elő a hadseregnek az Irán elleni támadások előkészületeinek finanszírozására.
A New York Times karácsony előtt, a Le Figaro hétfőn, a bécsi nukleáris tárgyalások kezdetére időzítetten viszont arról írt, hogy katonai szakértők szerint Izrael harci kapacitása aligha elegendő ahhoz, hogy megsemmisítő csapást mérjen a területétől több mint 1000 km-re található iráni nukleáris létesítményekre. Irán ugyanis elővigyázatosságból szétszórta ezeket, amelyek azon túl, hogy mélyen a perzsa hegyekben húzódnak, bunkerekkel, több tonna betonnal, valamint föld-föld rakétákkal védettek. Izraelnek pedig nincsenek meg a szükséges katonai eszközei e komplex védelmi rendszer lerombolásához amerikai segítség nélkül. Mindenekelőtt a légi utántöltő repülőgépek hiányoznak a távoli célpontok hatékony bombázásához, Washington azonban Izrael sürgető kérése ellenére megtagadta legalább két Boeing KC-46 típusú, széles törzsű repülőgép eladását a zsidó államnak. A másik nagy hiányossága az izraeli légierőnek egy ilyen horderejű támadás sikeréhez az, hogy nem rendelkezik az amerikai "minden bombák anyjával", a GBU-43/B-vel, amik sikerrel tudnának megbirkózni az iráni atomlétesítményeket védő betonbunkerekkel.
A Le Figaro egy nevét elhallgató izraeli volt diplomata figyelmeztető szavaira is emlékeztet, miszerint "a létesítményeket ki lehet irtani, de az irániak által felhalmozott nukleáris know-how-t nem”.
