A lengyel állami televízió csalódottan közölte, hogy az elnök megvétózta a TVN-törvényt, majd a hírt eltette a hátsó traktusba. A kormánypárt szélsőjobboldali megmondóemberei pedig árulást kiáltanak a nekik fenntartott fórumokon. Az ország első számú politikusa Jaroslaw Kaczynski azt magyarázza híveinek, hogy a törvény nem érintette volna az ország első számú független tévéjének tartalmát, csak a tulajdonosi szerkezetet. Semmi köze nem volt az ügynek a sajtószabadsághoz, csak az idegen nem-európai beavatkozást akarták távol tartani! - állítják. Az ellenzék ujjong és csodálkozik azon, hogy Duda önjáró lett. Az amerikai ügyvivő gyors Twitter-üzenetben köszönte meg Andrzej Dudának az elnöki vétót, amellyel megakadályozta azt, hogy a Discoveryt a TVN eladására kényszerítsék.
A tévéügyi elnöki vétó egyszeri esemény volt, s ettől még nem omlott össze a lengyel jobboldali tömb kormányzása, mindenesetre erősen recseg-ropog. Az országot kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke Jaroslaw Kaczynski arra számított, hogy az államfő vagy vita nélkül aláírja a törvényt, vagy átküldi formális kifogásokkal az Alkotmánybírósághoz. A lengyel AB-t az elmúlt években a PiS lojális és engedelmes jogászokkal tömte ki. Duda azonban nem hezitált és gyorsan bejelentette a vétót. Ezt csak háromötödös többség nullázhatná le, a PiS ezt képtelen lenne összehozni. Az elnök arra hivatkozott, hogy az országnak szövetségesi kötelezettségei vannak (értsd: az Egyesült Államok megsértődik és ellenlépéseket tesz), hogy be kell tartani a pacta sunt servanda elvét, tehát nem lehet visszamenőlegesen változtatni a létező szerződéses állapotokon. Az érvelése nem csak jogászi, politikusi is volt, amennyiben arról is szólt, hogy Lengyelországnak jelenleg nagyobb gondja is van a médiatulajdon kérdésénél, s azt is megemlítette, hogy ez az ügy megosztja a lengyeleket ebben a válságos (járvány, kelet-európai háborús feszültség) időben.
Az általam megkérdezett lengyel szakértők fontosnak tartják a döntés pszichológiai hátterét is. Emlékeztetnek rá, hogy Duda és Kaczynski kapcsolata meglehetősen egyenetlen. A pártelnök lekezelte, kreatúrájaként bánt az államfővel. A két politikus egyenlőtlen viszonya kabarétréfák témája lett. A PiS-ben Kaczynskit vezérként és nagy stratégiai gondolkodóként istenítik, nincs helye a rendszerben másik tekintélynek. Az államfőben sok keserűség gyűlhetett fel, de eddig ezt nem mutatta ki ilyen ügyben. Most viszont már nem függ a párttól, második elnöki mandátumát tölti, újabbra nincs lehetőség. Ez függetleníti őt, önálló arculatot akar mutatni. A Gazeta Wyborcza egyik szerkesztője azt mondta nekem, hogy szerinte az elnök nemzetközi karriert építene magának, s ehhez épít utat. Ha az amerikai vezető körökben az maradt volna, hogy döntésével nagy USA-befektetéseket veszélyeztetett, ez az út eleve kétséges. Ugyanez érvényes az európai szervezetekre is.
A kérdés az, hogy az elnöki döntés miként hat majd a PiS további kormányzására. Jaroslaw Kaczynski nemrég azt nyilatkozta a jobboldali radikális Gazeta Polska Codzienne lapnak, hogy februárig lemond miniszterelnök-helyettesi posztjáról és teljes erőből a pártszervezésre koncentrál. Nem tartotta kizártnak, hogy a PiS kisebbségbe szorul és új választást kell kiírni. A pártvezér a meggyengült hatalmi helyzetből azzal akarja kiverekedni pártját, hogy erősíti a konzervatív, nacionalista retorikát. Az új német kormányról azt mondta, hogy az Európai Uniót „negyedik német birodalommá” akarják tenni. Ez a rosszízű fogalmazás érthető felháborodást váltott ki a szövetségeseknél. Kaczynski egyszerre támadja az EU-t és vár támogatást az orosz hatalmi nyomulás ellenében. A belpolitikai nehézségekért is „Brüsszelt” hibáztatják, mert az Európai Bizottság visszatartja az újjáépítési pénzeket a jogállamisági vita miatt. Kaczynski már azt mondja, hogy az EU szervei maguk sértik meg az uniós szerződéseket.
Ez az állapot – állítja több lengyel elemző – a jobboldali tömb gyors széteséséhez, új választások kiírásához vezethet. A lengyel kormány nehéz helyzetben van, mindenekelőtt a Covid-járvány újabb hulláma okoz súlyos gondokat, miközben a keleti határon két konfliktussal is szembe kell néznie. Egyrészt ott van a Lukasenko által szervezett migrációs válság, másrészt figyelniük kell az ukrajnai fejleményekre is, miközben Varsó és Kijev viszonya meglehetősen hűvös. Szétesett a V4 háttér is – a csehekkel környezetvédelmi vitájuk van, a szlovák kormány pedig igyekszik távoltartani magát az illiberális lengyel/magyar szomszédoktól. Ehhez jön még az újra elővett németellenes retorika. Lehet-e ilyen helyzetben választást nyerni? – kérdezi egyik beszélgető partnerem. Szerinte a PiS kivárásra játszik, elsősorban az Európai Unióval kell alkut kötniük, hogy megérkezzenek az uniós pénzek, amelyekből majd akár új szociális programokat is indíthatnak. Ez már két előző választásnál bevált. Duda akadékoskodása pedig hosszú távon nem zavarja a PiS-t.
