A természeti katasztrófákból származó világszintű gazdasági veszteségek 2020-ban 190 milliárd dollárra rúgtak - közli a Másfélfok.hu nevű oldalon megjelent tanulmányában Szabó Amanda Imola meteorológus-éghajlatkutató, az ELTE TTK meteorológiai tanszékének doktorandusza. Az éghajlati szélsőségek miatt az Európai Unióban már most évi 3,4 milliárd eurót tesz ki a várható kárösszeg és ez a század végére a tízszeresére nőhet. A legfontosabb berendezések egyike sincs biztonságban. Az infrastrukturális tervezés továbbra sem igazán számol a változó éghajlat jelentette kockázatokkal, amin módosítani kell.
A Biden-adminisztrációnak a klímaváltozás amerikai biztonságpolitikai hatásait elemző jelentése szerint a legsúlyosabb fenyegetést 2021-ben a természeti katasztrófák fokozódása jelentette. A McKinsey nevű tanácsadó szerint az éghajlatváltozás elsősorban az élhetőségre és munkaképességre, az élelmiszerrendszerekre, a fizikai eszközökre, az infrastrukturális szolgáltatásokra és a természeti tőkére hat.
A 2050-re már átlag évi 150-450 milliárd dollárra becsült alkalmazkodási költségek 60-80 százalékát az elektromos hálózat, a víztárolás, -kezelése és -tisztítás, a szállítás és a távközlés viseli majd. A tengerparti városok jelentős része különösen érzékeny az éghajlatváltozásra. A több évtizedre, akár évszázadra tervezett beruházások még mindig nem számolnak a változó éghajlat hatásaival, pedig az már most feszegeti a berendezések tűrőképességét. A McKinsey az áramtermelő erőművekben keletkező kárt közvetlen, a távvezeték sérülését pedig közvetett kárnak nevezi. Minden energiatermelési, vízellátási stb. rendszerben azonosítható legalább egy súlyosan sérülékeny, későbbi ellátási kockázatot jelentő elem.
Egy Európára összpontosító tanulmány a hőhullámokból, hidegbetörésekből, aszályokból, erdőtüzekből, folyami és tengerparti árvizekből és szélviharokból származó éves károkat már jelenleg is évi 3,4 milliárd euróra becsüli. Az éghajlatváltozás hatására a század közepére ez az összeg hatszorosára, a század végére pedig tízszeresére nőhet.
A gazdasági veszteségek az iparban, a közlekedésben és az energiaszektorban lehetnek a legnagyobbak. Napjainkban a károk 44 százaléka folyami árvizekhez, 27 százaléka szélviharokhoz kapcsolódik. A jövőben várhatóan az aszályok és hőhullámok aránya a jelenlegi 12 százalékról erősen emelkedik és a szélsőségek okozta károk csaknem 90 százalékát teszik ki a század végére. Az európai ipar számára jelenleg az árvizek és a szélviharok jelentik a legfőbb veszélyt, főként a különböző szerkezeti egységek károsodása esetén. A várható éves károk költsége már napjainkban mintegy másfélmilliárd eurót tesz ki és ez az összeg a 2080-as évekre tízszeresére emelkedhet. Aggasztó példa a kiszolgáltatottságunkra a 2021. júliusi, Nyugat-Európát sújtó áradások. A katasztrófa legalább 184 halálos áldozatot követelt Németországban és 38-at Belgiumban, továbbá jelentős károkat okozott a berendezésekben, beleértve a házakat, az autópályákat és a vasútvonalakat, hidakat. Az éghajlatváltozás megnövelte az ilyen események bekövetkezésének valószínűségét és intenzitását, és ezek a változások a további melegedés hatására folytatódni fognak.
A közlekedési ágazatban várhatóan az utakat és vasutakat érintő hőhullámok jelentik majd a legnagyobb kockázatot Európában. A jelenlegi 0,8 milliárd eurós várható éves károk költsége a század végére több mint tízszeresére növekedhet. Az előrejelzések alapján az energiaszektor esetén a várható éves károk a mostani 0,5 milliárd euróról a század közepére nyolcszorosára, míg a század végére tizenhatszorosára emelkedhetnek. A károkat előidéző szélsőségek tekintetében az aszály okozta kockázatok kétszeresére, míg a hőhullámok okozta károk háromszorosára nőhetnek a század végére. A magasabb hőmérséklet csökkenti a termelési hatékonyságot, növeli az átvitel és elosztás során felmerülő veszteségeket, csökkenti a kulcsfontosságú berendezések, köztük a teljesítménytranszformátorok élettartamát, növeli a csúcsigényt.
A jelentős hőmérséklet-emelkedés az atomerőművek hűtőrendszerének működésére is hat. 2019 nyarán Franciaországban az aszályos-hőhullámos időszakok miatt egyszerre nőtt a lakossági energiaigény és alakult ki vízhiány. Azonban a felmelegedett folyók vizét nem lehetett hűtési célokra használni. Ez 8 százalékkal kevesebb áramtermeléshez vezetett, mert két reaktor működését le kellett állítani, hat reaktor esetén pedig korlátozásra volt szükség.
Ezek a szélsőséges helyzetek Magyarország atomenergia-alapú áramtermelését is érintik, hiszen a levegő és az erőmű hűtővíz-rendszerének részét képező Duna vízhőmérsékletének emelkedése is meghatározza a Paksi Atomerőmű blokkjainak hatékonyságát. Az elmúlt években a folyó alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt több alkalommal is korlátozni kellett a termelést. Sőt, kilátásba helyezték a hűtővízszivattyúk használatát is. Az éghajlati modellek alapján mind a hőhullámok, mind az aszályos időszakok száma és intenzitása is nőni fog Magyarországon.
A hazai villamosenergiaellátó-rendszer esetén a legtöbb kárt jelenleg a szélnyomás jelenti. A szélsőséges szeles események valószínűségének növekedésével tovább fokozódhat a rendszert érő terhelés és ez gyakran a tartóoszlopok szerkezetének károsodásához vezet. Jelentős veszélyeket hordoznak a tapadó csapadékkal (ónos eső, zúzmara, hó) és hirtelen nagy mennyiségben lezúduló esővel járó időjárási események. Utóbbi esetén a kialakuló földcsuszamlás vezethet a tartóoszlopok kidőléséhez. Ezt előidézhetik aszályos és meleg időszakok is, mert a kiszáradó talaj veszíthet teherbíró képességéből.
Az infrastrukturális kockázatok és az azokat előidéző időjárási események térségenként elérőek lehetnek, így az alkalmazkodáshoz szükséges lépések is különböznek. Azonban egyes alkalmazkodási lehetőségek minden ágazatra vonatkoznak. A gyors és hatékony lépésekhez elengedhetetlen a berendezések ellenállóképességének növelése - fogalmaz Szabó Amanda Imola.
