Kicsit késve érkezem, de egyből ebbe csöppenek bele, hogy szemernyi kétségen se legyen, hova érkeztem. Úgy rikácsol a fideszes polgármester, mintha csak az övéi közt lenne, és egy kampánygyűlés utolsó részéhez, a fináléhoz érkezett volna. Közben a képviselőknek kisebb és nagyobb beruházásokról, az átmeneti költségvetésről, jövő évi városi programok finanszírozásáról, közterek elnevezéséről, egy helyi koncepció és a településszerkezetet érintő szabályozás elfogadásáról, egyesületi beszámolókról kell dönteniük. Ám ezek közé a várost érintő és az aktuálpolitikától, a pártok asszóitól és a kampányszövegeitől messze eső témák közé is képes beilleszteni saját politikai epehányásait az önnön fontosságától és csalhatatlanságától már hosszú évek óta megrészegült párt-mameluk. Aki láthatóan azt a szerepet játssza, hogy ő fontos ember. Látni vélem, hogy otthon, lefekvés előtt még pizsamában is mintha a város gondjain rágódna, pedig valójában csak saját pozíciója mindenáron való megtartása hajtja nap mint nap.
Ahogy észreveszi, hogy megjelentem – utoljára közel két és fél éve voltam testületi ülésen –, új erőre kap a gyűlölete, és már rám is fröcsög. Az ellenzék szekértolójának, propagandistának nevez, egyben politikai érdekek kiszolgálójának. Majd újra és újra Márki-Zayt hozza szóba. Szidja, csepüli, ócsárolja. Milyen „elegáns” és „bátor” egy jelen nem lévő politikai szereplőt szidni, és mennyire jellemző ez a magatartás, gondolom a jól fűtött teremben. Nem tudni, hogy ez nála a pozícióhoz való ragaszkodás miatti kényszeres önigazolás és önkéntes munka, vagy a központ kiadta neki – netán a kettő furcsa és sajátos elegye. Közben újabb és újabb napirendeket tárgyal a képviselő-testület, de aztán megint jön, menetrend szerint a szidalmazáscunami: Márki-Zayval, az egy szem helyi MMM-képviselővel és megint velem szemben, aki minden vagyok szerinte, csak éppen újságíró nem.
Azt nem tisztázza a városvezető, hogy mit is kellene valódi tollforgatón érteni, de abból, ami a helyi, egyébként közpénzen kiadott lapban és a megyei KESMA-hírharsonában – a kritikai leghalványabb jele nélkül, az egykori győztes és lelkes termelési beszámolók színvonalát idézve – róla megjelenik, nagyjából sejthető. Volt olyan alkalom, hogy egy lapszámban 11 fotóról köszönt vissza a fideszes polgármester arcképe, s továbbá 14 cikk és képaláírás, valamint egy egész, illetve egy negyedoldalas hirdetés is foglalkozott vele. Ez az eset – amúgy – csupán egyetlen csepp a vidéki média egyre kilátástalanabb tengerében. Legutóbb pedig a megyei lap városiaknak szóló mellékletében volt egy olyan alányaló interjú vele, amit egyszer még tanítani fognak. Elrettentő példaként.
A képviselő-testületi ülések mindenkori ülésvezetője a polgármester. Alapesetben mögötte áll a többségi frakció, mellette pedig a már nem a képviselők, hanem az általa kiválasztott, politikailag lojális jegyző, aki elvileg a törvényesség őre lenne. Vagyis az ülésvezetésben csak saját belátóképessége és intelligenciája, vagy ezek hiánya befolyásolhatja vagy akadályozhatja meg a városvezetőt. Magyarán, saját ítélőképességétől vagy annak hiányától függően vezeti az ülést a polgármester (vajon minden polgármester valóban a polgárok mestere is egyben?), és némi túlzással, úgy él vissza ezzel a jogával, ahogy akar. A szervezeti és működési szabály minimális megszólalási lehetőséget ad a képviselőknek, így kénytelen megadni olykor az ellenzékinek is. De erre ő olyan időtartamban és annyiszor reagálhat, amennyit csak jónak gondol, s olyan otromba, gyűlöletkeltő módon, ahogy csak a csövön kifér.
Azt is pontosan tudja, hogy képviselőkön és a hivatali szakapparátus, előzetesen politikailag gondosan kiválogatott tagjain kívül mások nem juthatnak szóhoz. Legfeljebb csak a legvégén, akkor is, ha a testület többsége ezt jóváhagyja. Azaz, nulla esélyekkel. Így ha elkezd szidni valakit a karzaton megjelent közül, akkor pontosan tudja, hogy ez azzal a „bátorsággal” ér fel, hogy a megszólítottnak nem osztottak lapot. Itt nem egyenlőtlenek a párbajfeltételek, hanem nincsenek. És ezt pontosan tudja. Mégis, dicséretnek fogom fel ezt a több mint egyoldalú gyűlöletvihart. Mert úgy fest, hogy ennek a helyi despotának a begyében vagyok, kijön a sodrából, ha meglát, ha beugrik a nevem, elakad nála a lemez.
De mire ezeket leírom, lassan a testületi ülés végére értünk. A legutolsó napirendi pont befejezése előtt következik az ülésvezető polgármester részéről az újabb, az eddigieknél is hosszabb, kimerítőbb és gyűlölködőbb Márki-Zay-szidáscunami, az MMM-es képviselőt és az engem szidalmazó betét. Már csak nevetek. Az jut eszembe, hogy egy szellemi kútmérgezővel állunk szemben, de aztán javítok magamban. Itt talán a szellem szó némiképp túlzás lenne. Nem, egyszerűen csak egy szélsőséges nézeteket valló, a saját, igencsak elfogult véleményével ellentétes álláspontra helyezkedővel szembeni zsigeri gyűlölettel, politikai kútmérgezéssel állunk szemben. Most éppen a teremben kihelyezett karácsonyfa árnyékéban, úgy, hogy minden jelenlévő hallgatásával legitimálja ezt a fertővel felérő polgármesteri, minden színvonal alatti szózuhatagot.
Akinek a lihegő gyűlölködés után, a képviselő-testületi ülés zárásaként volt képe mindenkinek ájtatosan, saját szavaitól kissé megrészegülve, áldott, szeretetteljes, békés és szép karácsonyt, valamint reményekben és egymás iránti tiszteletben teljes, sikeres új esztendőt kívánni. És a teremben, a sajtónak fenntartott helyen ülő propagandisták ekkor is szorgosan és bólogatva jegyzeteltek.
