Az egyik internetes adok-veszek oldalon meghirdettem a remek kis fényképezőgépemet, profi gép, nagyon szerettem, csak nincs már rá szükségem. Lefotóztam elölről, hátulról, oldalról, alulról, és vártam a jelentkezőket, gondoltam, ha elmegy, akkor rendben, ha nem megy el, az is rendben, akkor legalább nekiadom a kislányomnak, és megtanulja rajta a záridőt, a rekeszállítást, szóval mindazt, amit az okostelefonok intéznek maguktól.
De arra, ami ezután történt, nem számítottam.
Olyan telefonokat kaptam, amik alapján az a szörnyű gyanúm támadt, hogy nem magyarul fogalmaztam meg a hirdetést. Vagy azok nem értenek magyarul azok, akik elolvasták. Még az a lengyelországi csaló volt a legtisztább eset, aki angolul igyekezett engem rábeszélni arra, hogy vásároljak bitcoint. A magyarokkal azonban problémák adódtak.
Úgy értem, nyelvi problémák.
Felhívott valaki, s azt kérdezte, hogy csere érdekel-e. Mondtam, hogy nem, viszonthallásra. Majd két perc múlva újra felhívott, s megkérdezte, hogy még mindig nem érdekel-e a csere, mire azt mondtam, hogy még mindig nem. De mielőtt letettem volna, elkezdett nekem kínálgatni egy okostelefont, ami szerinte 300 ezret ér, én meg ugye 100 ezerért kínálom a gépemet, szóval jól fogok járni a cserével. Azt válaszoltam neki, hogy nem szeretnék cserélni. Mire azt mondta, hogy ezt ő nem érti, mert ő egy 300 ezres telefont kínál egy 100 ezres gépért. Erre megkérdeztem tőle, hogy neki ebben mi a jó, mire azt mondta, hogy ez nekem jó. Kérdeztem tőle, hogy miért akar nekem jót, ha nem is ismer, mire egy pillanatig gondolkodott, majd azzal vágta ki magát, hogy ez az ajánlat a hülyének is megéri. Na, ekkor letettem.
Másnap felhívott valaki, s azt kérdezte, hogy megvan-e még a gép, mert őt érdekelné a dolog. Igen, megvan, bármikor megnézheti, válaszoltam, mire sértődött hangon azt felelte, hogy ő most nem ér rá. Sóhajtottam, letettem.
Két nap múlva felhívott valaki, s megkérdezte, hogy csere érdekel-e. Mondtam, hogy nem. Mire azt válaszolta, hogy neki van egy jó hangszórója, azt igazán elcserélhetném. Mondtam neki, hogy nem, nem, nem cserélem. Erre kissé felkapta a vizet, s méltatlankodva azt válaszolta: de hát ez a hangszóró bluetooth-os! Sóhajtottam, letettem.
Tegnap kaptam meg a kegyelemdöfést. Fölhívott valaki, és eleve sóhajtozva kezdte. Nézze, mondta nekem, amit maga kínál eladásra, ez egy több éves fényképezőgép. Igen, válaszoltam. Ennél sokkal modernebb gépek is vannak, tette hozzá figyelmeztetőleg. Nem tehetek róla, hogy vannak modernebb gépek, nekem ez van, válaszoltam. Sóhajtott, s azt mondta: az a baja, hogy ha ő ezt a gépet megvenné, akkor kidudorodna a zsebéből, pedig egy okostelefon ma már simán elfér egy zsebben. Ebben egyetértettem vele. Mire azt felelte: na látja, hát nem sokkal jobb egy mobil? Mondtam neki, hogy nem kötelező megvennie, ha zavarja a dudor. Sóhajtott, s azt felelte: nagyon zavar.
Gondoltam, itt befejezem.
Ja, április 3-án lesznek a választások.
Addig meg kellene tanulnunk magyarul.