Tavaly jelentek meg az NFT-k, azaz a nem helyettesíthető tokenek, és bár több millió dollárt is érhetnek, még mindig magyarázni kell - az egész világon -, hogyan is működik. A token egyik jelentése lehet zseton, de érdemes megtartani az ősi angol eredetű szót, amelynek legfőbb jelentése a valamit helyettesítő jel, jelzés, hiszen virtuálisan létező dologról van szó. A helyettesíthető vagyontárgy régóta létező gazdasági fogalom, olyan dolgot jelöl, amely meghatározott egységekre bontható és ezek felcserélhetők egymással. Például a pénz esetében egy tízezer forintos bankjegy helyettesíthető két ötezressel - tudható meg a BBC cikkéből. Nem helyettesíthető vagyontárgy viszont lehet egy ház, vagy Leonardo Mona Lisája. Képek, fotók, másolatok készülhetnek róluk, de igazi értéket csak az eredeti képvisel.
Az NFT-k a digitális világban töltenek be hasonló szerepet: olyan eredeti, virtuális vagyontárgyak, amelyekből csak egy létezik a maguk nemében. Ezeket ugyanúgy lehet adni-venni, mint a valóságos vagyontárgyakat, miközben megfogható formában nem léteznek. A digitális, nem helyettesíthető tokenek bizonyítványnak tekinthetők egyrészt arról, hogy egy virtuális vagyontárgy eredeti példányának birtokosai vagyunk, ami azért lényeges, mert ezek vég nélkül sokszorosíthatók, gyakorlatilag azonos megjelenésben, vagy lehetnek egy fizikai valóságban létező vagyontárgy tulajdonjogát digitális formában őrző iratok is.
Az NFT-k révén egy műalkotás tokenizálható, digitális bizonyítvány állítható ki tulajdonjogáról, amely értéket képvisel, és adható, vehető. Ez a tulajdonjog hasonlóan a kriptovalutákhoz, a virtuális pénzekhez, mint a bitcoin, ethereum, a virtuális hálózaton, a blokkláncon van nyilvántartva, és gyakorlatilag hamisíthatatlan. Így érthető például, hogyan adhatta el tavaly márciusában Jack Dorsey, a Twitter alapítója a világ első, 2006-os tweet-posztját, amelyre 2,5 millió dollár értékű ajánlat is érkezett természetesen kriptovalutában. Az NFT-ként értékesített üzenet továbbra is elérhető nyilvánosan a Twitteren, de a vevő bizonyítványt kapott Dorsey digitális aláírásával és igazolásával a tulajdonjogról, valamint megkapta a poszt metaadatait is: a közzététel idejét és a szöveg tartalmát. Vagyis nem csak művészeti alkotások adhatók el.
Bennfentesek szerint amúgy nem túl bonyolult ügy az NFT biznisz. Egy digitális pénztárca kell hozzá, kis böngészéssel a világhálón ajánlatok tömegében lehet válogatni, és egy piactér, ahol NFT-t adnak-vesznek. Erre kell rákapcsolni az elektronikus bukszát, és feltölteni a művet, legyen az fénykép, irka-firka, Maradona játékosigazolása, dobszóló, sportcipő, vagy akár egy valódi műalkotás. A platformokon okos algoritmusok kezelik a digitalizált „akármit”, a hozzájuk tartozó egyedi információkat, és az így összeálló token számára egyfajta raktárként is szolgálnak. Persze nem ingyen, a kriptopénzzel feltöltött pénztárcáról leszedik késlekedés nélkül az akár több száz dollárra rúgó kezelési költséget. Igaz, ha eladják a portékát bekerül a pénz is, ami felett rendelkezhet az eladó.
Amikor egy Michelangelóból NFT lesz
A Hiscox Online Art Trade Report szerint tavaly az év első 9 hónapjában 3,5 milliárd dollár értékű művészeti NFT fordult meg a piacon.
Nyan Cat gifje (képfájl) 590 ezer dollárt (185 millió forint) ért tavaly februárban valakinek. Még 2011 áprilisában töltötte fel alkotója - ami azután internetes szenzációvá vált - és végül ez év elején internetes árverésen adta el NFT-ként.
A Christie’s aukciósház is adott már el digitális alkotást, a Beeple nevű művész kollázsa 69 millió dollárt ért ez év márciusában valakinek. Beeple - Mike Winkelmann - 13 éve mindennap készít egy digitális képet, így 13 év alatt ötezer munkája gyűlt össze.
Az év utolsó hónapjában egy Pak nevű alkotó, vagy alkotócsoport projektjét, a The Merge című kompozíciót a Nifty Gateway kínálták fel eladásra. Élő művész alkotásáért soha nem fizettek annyit, mint a 266 445 elemből összeálló digitális „masszáért”, 28 ezer fanatikus alkudozott, átlag 575 dollárt ígértek darabonként, végül 91,8 millió dollár került az eladó pénztárcájába.
Beszálltak az üzletbe a tekintélyes művészeti intézmények is, amelyek rászorultak a járvány által megtépázott bevételeiknek gyarapítására. A firenzei Uffizi Galéria - elsőként a nagy múzeumok között - NFT-ket kezdett értékesíteni tavaly tavasszal. A Cinello nevű olasz vállalkozás bevonásával elkészítették a galéria több gyöngyszemének digitális változatát, a hozzá tartozó eredetet és tulajdonlást igazoló kódsorral. Az első, Michelangelo „Doni Tondo”, a szent család című festménye. Egy római gyűjtő 170 ezer dollárt adott a tokenért, és a galéria igazgatója úgy nyilatkozott, a lehetőséget használni fogják az intézmény jövedelmének kiegészítéséhez. Az Ermitázs is benézett a metaverzum világába. Leonardo da Vinci, van Gogh, Claude Monet, Vasszilij Kandinszkij alkotások kerültek fel a digitális eladótérbe. Szeptember végén a Binance nevű platformon 440 ezer dollárért árusították ki az NFT-ket. Késő ősszel a British Museum NFT-k eladásával turbózta fel aktuális, Hokusai műveit bemutató tárlatát. 200 mű került a kínálatba, közülük a legismertebbért, a „Great Wave off Kanagawa” címűért 45 000 dollárnak megfelelő 10,6 ethereumot (kriptopénz) fizetett egy gyűjtő.
