A legújabb zenék nagyon kevés kivételtől eltekintve, alig-alig találják meg helyüket: a fősodor vonalbéli kisebb-nagyobb kamaraegyüttesek, szimfonikus zenekarok alig adnak elő “avantgárd” kompozíciókat, ritkák a vegyes műsorok, ahol kedvelt klasszikusok mellé társulnak. Az ilyen alkotások erre specializálódott előadók kifejezetten ezekre kiélezett koncertjein hangzanak el, amelyek sokszor fesztiválokká sűrűsödnek, ilyen a már jól ismert Átlátszó Hang is, amely idén kilencedik évadjába lépett. A szombat esti hangverseny Pierre Boulez A gazdátlan kalapács című korszakos jelentőségű - 1955-ben írt művét - állította középpontba, ami valójában azt jelentette, előtte elhangzott Horváth Balázs Unisono - hommage á Pierre Boulez és Csapó Gyula Huacas című műve is, ezek valóban újak voltak, előbbi ősbemutatóként, utóbbi magyarországi bemutatóként szólalt meg.
Amikor Boulez kalapácsával a hangok közé csapott, a romantika által túlérlelt hagyományos zenei formák egyre radikálisabb lebontása és új alakzatokba való szervezésének kísérlete már vagy negyed százada megkezdődött, az ötvenes évek közepéről a zeneszerzőnek több úgynevezett szerialista kompozícója származik, amelyek akkor valóban olyan úttörők voltak, hogy mindmáig járható új utakat kerestek és találtak. Hogy mi is az a szerializmus, arról Horváth Balázs segítségével kaphattunk fogalmat, aki csöppet sem komolykodó módon, a művek előtti felvezetőjében, miközben magyarázott, a közönséget vezénylésével aktívan bevonva mutatta be, a nézőtéren ülők által kiadott legkülönfélébb - nem feltétlenül zenei hangok - különböző módokon való alakítgatásával hogyan alakul ki ennek a zenének a felépítése. A tempó, a hangmagasság, a hangerő változott, megfigyelhettük, hogyan alakulnak ki a szólamok, az együtthangzások. Ezeket az alakzatokat azután felismerhettük a nyolc hangszerre írt Unisonóban, amely bizonyos Boulez művekre is tartalmazott utalásokat, igaz utóbbiakat csak vájt fülűek számára, mint a szerzőtől megtudhattuk.
Az est folyamán az ÚMZE Kamaraegyüttes zenészei szolgáltatták Tihanyi László vezetésével a hangszeres szólamokat, alapokat, az együttes és karmestere felkészültsége is a legmagasabb szinten volt értékelhető: az ami a bemutató során számunkra csak improvizatív játéknak tűnt, a kottában leírt jelekből megszólaltatva már komoly, nagy koncentrációt igénylő zenészi munkát igényelt. Csapó Gyula énekhangra, valamint hét hangszerest foglalkoztató együttesre írta Huacas című darabját, mely azték és spanyol szövegekre készült, ajánlása a konkvisztádorok és az inkvizíció áldozatai mellett Pierre Bouleznek is szól, „hálából A gazdátlan kalapácsért”. Bódi Zsófia szoprán és a hangszeresek itt is figyelemre méltót alkottak, ami ezeknek a mind az előadókra, mind a befogadókra komoly feladatokat kiosztó zenék befogadásának alapvető feltétele.
A gazdátlan kalapács a pontosan hat éve elhunyt Bolulez megkerülhetetlen műve. A francia zeneszerző egyébként karmesterként, nagy zenekarok vezetőjeként - ebben a minőségében többször járt Magyarországon -, a kortárs zene elkötelezett előadójaként, zenei intézmények alapítójaként is ismert volt, 1976-ban hozta létre az Ensemble intercontemporaint, amely az új zene szószólójaként lett világszerte ismert. Nem csak a most elhangzott kompozíciója, egész életműve egyik legjelentősebb alakjává teszi a huszadik század második felének. A René Char verseire írt, énekes szólistát - aki most a szintén kiváló Molnár Anna volt - és hat hangszert kívánó kilenc tételes kompozíció még így, megírása után közel hetven évvel sem könnyű hallgatnivaló, de ha szembesülni akarunk korunkkal, akkor ezekhez a művekhez kell fordulnunk, még ha erőfeszítéseket is kell tennünk azért, hogy megértsük őket.
Infó
Horváth Balázs: Unisono
Csapó Gyula: Huacas
Boulez: A gazdátlan kalapács
Bódi Zsófia, Molnár Anna ének
UMZE Kamaraegyüttes
karmester: Tihanyi László
BMC, január 15.
