Nem halasztják el a labdarúgó NB I-nek nevezett vetélkedő tavaszi (téli) rajtját – határozott az MLSZ, és tényleg, miért is odázták volna el a nyitányt, ha egyszerre húszezer néző lehet egy fedett fővárosi sportcsarnokban. Pandémia idején. Az embertelen miniszter szenvtelenül közölte: hamarosan napi 13 ezer fertőzött és 200 halott lesz. Viszont a sportsajtó egy része ujjongott. Jóllehet az OSC–Spandau férfi vízilabda és a Brest–FTC női kézilabda BL-mérkőzést a magyar játékosok sorozatos itthoni megfertőződése miatt elhalasztották, az Eb-n szereplő férfi kézilabda-válogatottról az jelent meg: „A mieink nyerésre állnak a Covid elleni csatában.”
A nép meg vesztésre, eddig több mint 40 ezren hunytak el a járványban. Azoknak, akik nem látnak vagy nem is akarnak látni a Nemzeti Kirekesztés Rendszerének mámorától, sag schon. Sőt az az igazi szám, hogy felépült a főváros legnagyobb tető alatti sportlétesítménye. Két sportcsarnoknyi hulla, ezért csapnánk ribilliót? Ne már!
A húszezer különben is csak megítélés kérdése. Egyfelől Budapest lakosságának alig századáról van szó, másfelől jóval többről, amennyi napjainkban egy teljes (nívójában megyei) első osztályú forduló nézőszáma. Pozitíve hozzátehető: manapság mi sem egészségesebb annál, mint magunkban üldögélni a jó levegőn még oly rossz meccsen is. A pazar Vál-völgyi Felcsúton kiváltképp senki nem zavar, de a kevésbé kies Hungária körútra sem téved látogató, márpedig másfél óra a szabadban kifejezetten pihentet, s még csukott szemmel sem marad le az ember az égvilágon semmiről.
Épp ezért fölösleges a dilemma a bajnokság újrakezdéséről, hiszen menet közben ugyanannyi történik, mint szünetek idején. A mamelukok persze turbózzák majd a zérust, de a nulla ezerszer is nulla, ráadásul a lakosság túlnyomó részét nem érintik e hadovák, mert maga a bágyadt versengés is hidegen hagyja az ország döntő hányadát. A rizsafelfújtnak nagyjából olyan hatása van, amilyet az MSZMP központi napilapjának Párt- és Társadalompolitikai rovatában keltett hajdanán a bal- és jobbösszekötőként egyaránt bevethető Bencsik András. A pártterápia Jolly Jokere már régen is békeharcos volt: jóllehet még nem tündökölt a békemenet első sorában, 1987 augusztusában Békehétköznapok címmel írt emelkedetten. „A politikai közérzet javulásának, a politikai légkör nagyfokú megtisztulásának a tanúi vagyunk – állapította meg az »átkosban« –, és joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a folyamat tartós lesz és gyümölcsöző.”
Korábban az úttörővezetők IX. országos konferenciájáról tudósított ezzel a blikkfangos címmel: „Tartalmas beszámoló, élénk eszmecsere”. Örökbecsű első oldalas vezércikkében, az Érzelmi kötődésben pedig egy gimnáziumi orosztanárnő előtt hajladozott: „Osztályában a tanulók az átlagnál sokkal jobban tudták, szerették és használták az orosz nyelvet. A hozzá hasonló jó példák tapasztalatai indították talán a Magyar–Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk, világlátásuk tisztázására.”
Körülbelül ennyi hitele van annak, ha a gagyi készlettel kapcsolatban rendre „rangadóról" értekeznek. Vagy közzéteszik az ősz „Álomtizenegyét” (sic!) az állami adó internetes oldalán ezzel a kommentárral: „A bőség zavarát jól példázza, hogy Ryan Mmaee, Ugrai Roland vagy éppen Dzsudzsák Balázs kimaradt az összeállításból.” A csodacsapat: Markek (Felcsút) – Blažič (FTC), Spandler (Felcsút), Ćirković (Kisvárda) – Koszta (Zalaegerszeg), Laidouni (FTC), Bognár (Paks), Leoni (Kisvárda) – Kodro (Fehérvár), Ádám (Paks), Lukič (Zalaegerszeg).
Van-e, aki a neveket nem ösmeri?
Komolyra fordítva a szót: arról a mezőnyről, amelyben egymást érik a törpék és a még kisebbek, ahol a Felcsút, Gyirmót, Kisvárda, Mezőkövesd, Paks ötszögben eltűnik a valaha oly nagy, de ma már mikroszkóppal is nehezen észlelhető Honvéd, MTK és Újpest, szintén láthatatlan a Debrecen, a Fehérvár, a ZTE, s egyedül az FTC mutatkozik kevésbé gyöngének a silányok sokaságánál, nevetséges harsogni, még pisszegni is alig lehetne.
De a fény- és gondűző hazai pályákon hamarosan beköszönt a szezon, a magányra vágyók számára ismét megnyugtató lehet a csend és a nyugalom.
