Kisleányommal múlt vasárnap gyönyörű napunk volt: elautóztunk egy szépséges kis faluba, mert az interneten láttunk ott egy eladó telket, márpedig nekem sürgősen szükségem van egy telekre több okból is. Először is azért, mert három hónap múlva 50 éves leszek, és se kutyám, se macskám, se ingem, se gatyám, amit a kislányomra tudnék hagyni örökül.
Szóval elhatároztam, hogy veszek egy kicsiny telket valahol vidéken, felhúzok rá egy kicsiny házat, és ráíratom a gyerek nevére. Legalább neki legyen valamije, mire nagykorú lesz, ha már nekem nem sikerült semmiféle vagyontárgyat összeszednem – leszámítva az eddig megjelent öt regényemet, nincsen semmim, csak egy öreg lakókocsim. Kedves debreceni barátaimtól tavaly kaptam ajándékba, mert nekik már nincsen rá szükségük, s azt akarták, hogy hadd érezzem: van fedél a fejem fölött. Van szívük. Nekem meg egy lakókocsim. De nem tudom hová letelepíteni, s már ég a képemről a bőr, hogy a lakókocsi még mindig ott árválkodik a barátaim házának udvarán, ahová ők emiatt nem tudnak beparkolni a saját autójukkal.
Múlt vasárnap azonban elmentünk telket nézni, mert van egy kevéske spórolt pénzem, ami arra talán elég lesz, hogy vegyek egy közmű nélküli ingatlant, ahová a lakókocsit elszállíthatom. A rövid távú tervem az, hogy rönkfákkal kerítem körbe, hogy faháznak nézzen ki, a hosszú távú tervem meg az, hogy idővel építkezni fogok, felhúzok egy kis faházat, mert a faházak szerelmese vagyok.
A kinézett telek tulajdonosával lebeszéltünk egy találkozót, és elmentünk abba a kis faluba (elárulom, nem az ország leggazdagabb régiójában jártunk), ahol ez a gyönyörű fekvésű telek található, s elámultunk: sokkal szebb volt, mint a hirdetéshez mellékelt fényképeken, pedig ez éppen fordítva szokott lenni. Az eladó egy kedves, mosolygós arcú, nyílt tekintetű fiatalember volt, akivel elsőre megtaláltuk a hangot. Elmondta, hogy a telek az ő nevén van, ő az egyetlen tulajdonos, meg is mutatta az ingatlan határait. Körbejártuk a kis telket, s a leánykámmal együtt repesett a szívünk az örömtől: gyönyörű helyen lesz nekünk faház-lakókocsink hamarosan!
Hétfőn a biztonság kedvéért lekértem a földhivataltól az ingatlan hiteles tulajdoni lapját a helyrajzi szám alapján, belenéztem, és egyszerre csak hopp, úgy pofán csapott a valóság, hogy majdnem hanyatt estem.
A széljegyzet szerint a telek nem is annak a rokonszenves embernek a nevén van, akivel én találkoztam. Az igaz, hogy ő tavaly kérte a tulajdonjoga bejegyzését, de ez még nem történt meg. Nem is értem, hogyan képes valaki egy telket úgy meghirdetni, hogy azt a földhivatal még nem is írta a nevére? Aztán jött a második pofon: a telek tulajdonosa jelenleg egy felszámolás alatt álló cég. Majd a harmadik pofon ütött ki végleg: a tulajdoni lap szerint az ingatlanra végrehajtási jogot jegyeztetett be az adóhatóság.
Fuccs tehát.
De hogyan fogom ezt elmagyarázni a 9 éves leánykámnak? Aki ugyanúgy belezúgott ebbe a telekbe, mint én? Meg fogja-e érteni azt, amit én sem értek?