NB1;múltidézés;Nagyerdei Stadion;börtön;

2022-01-22 09:34:00

Hogy volt, hogy van? - Rácsos égbolt

Hét évet Sopronkőhidán töltött a cselművész Menyhárt Ernő, akiért futballmámorban zúgott a debreceni Nagyerdő .

Ki lehet ezt heverni?

Mit? A szúrást vagy a börtönt?

Mindkettőt.

Nem tudom, miért kérdeztem vissza, mert a válasz az, hogy egyiket sem. Ez is, az is örökre benned marad. Mentséged nincs, nem is keresel. Ha csaknem hét éven keresztül rácsos fölötted az égbolt, akkor kénytelen vagy kritikusan nézni magad.

Hogyan történt?

Egy újságnak azt nyilatkoztam 2005-ben, hogy gyalog is elindultam volna az első feleségemért Ausztráliába. A második feleségem olvasta a cikket, és el akart válni. Azt mondta, majd folytathatjuk talán, ha ő lesz a legfontosabb a számomra. Nem bírtam elviselni, hogy elhagy. Megszúrtam. Ezért ültem majd hét esztendőt Sopronkőhidán. Volt időm meditálni. Akármilyen dermesztően hangzik, nem jutottam többre a ténynél: bizony el tudod venni az életét annak, akit a legjobban szeretsz.

De nem vette el!

Nem rajtam múlt. Ám nem gyilkoltam, és a börtönben is szerencsém volt, ha lehet egyáltalán ezt mondani. A hétből öt évig könyvtáros lehettem. A fogvatartottak körében nagy igény nem mutatkozott rám, szinte én olvastam egyedül. Viszont végigvettem a világirodalmat. Igaz, már játékosként is bújtam a könyveket.

Labdarúgóként nagy tehetség volt!

És nem vittem semmire.

179 NB I-es mérkőzés, az semmi? A „Menyus, az Ernő, a góleső ma eljő!” mondóka, az semmi? Emlékeim szerint tíz-húszezren is szavalták Debrecenben...

Akkor vegyük sorra. A Vasasban egyetlen MNK-mérkőzésen cseréltek be Menczel Iván helyett. Igaz, tizenhét évesen a tartalékban nagyon büszke voltam rá, hogy az olimpiai bajnok Menczel mellett játszom a középpályán, és azzal vágtam fel: az egymás közti játékban Mészöly Kálmán rúgott agyon. Végül elcseréltek Kovács Feriért az NB II-es Egerrel. Hevesben egy munkásszállón laktam. Pasaréten nőttem fel, máshoz szoktam, két hónap után eljöttem. Kitérők következtek – Sütőipar, Építők –, aztán behívtak a szentendrei katonacsapathoz, a Kossuth KFSE-hez. Ott észrevett a Honvéd, de Kispesten csak fél órát kaptam az NB I-ben, a Békéscsaba elleni 2-0-on harminc percre cserélt be Lakat Károly edző. Az összeállítást máig fújom: Gujdár – Kelemen, Páncsics, Szűcs Lajos, Lukács – Pál, Kocsis Lajos, Pintér – Morgós, Weimper, Fehérvári. A Paripának becézett Weimpert váltottam a hatvanadik percben.

Győrben viszont kezdő lett. Mármint a kezdő tizenegy tagja.

Úgy nézett ki, sínen vagyok. Már a nyári Bajnokok Tornáján Komáromban 2-1-re legyőztük a Fradit, majd Várpalotán ugyancsak 2-1-re a Honvédot. Az utóbbi meccsen mindkét győri gólt én rúgtam. Megvertük 4-2-re az MTK-t is, az első gól megint az enyém volt. Végül a döntőben 5-1-re kikaptunk a Dózsától, jóllehet Törőcsiket, aki szintén Pasarétről járt át Pestre, 2-0-nál kiállították. Fazekas nélküle is bevarrt hármat... Aztán a bajnoki premieren megint az FTC-vel találkoztunk, az 1-1-es meccsen Somogyi és Mile között futballoztam a középpályán, elöl Pénzes, Horváth László, Glázer játszott, Szokolai csak csere volt. De engedély nélkül megnősültem, ezért hetvenhat végén kitettek a csapatból.

A házassághoz a klub hozzájárulása kellett?

A szándékot mindenesetre illett bejelenteni.

Elvált az ETO-tól, és hozzáment a DVSC-hez. A zúgó Nagyerdő boldoggá tette?

Korántsem. A közönség szeretett, ezért nem szerettek a játékostársaim. Megjegyzem, egyetlen barátom sem volt a futballban. Nem kedveltem az italt, így soha nem tartoztam a falkához. Debrecenben azért akadtak kivételesen jó pillanatok: amikor 1979-ben huszonnyolc ezer néző előtt vertük 2-1-re a Nyíregyházát az NB II-ben, majd az első osztályú nyitányon 4-1-re győztünk a Mészárossal, Törökkel, Komjátival, Müllerrel, Zomborival, Kiss Lászlóval, Izsóval, Várady Bélával felálló Vasas ellen. Ugyanabban az évben a torna játékosa lettem a kispályás Képes Sport Kupán. Jól cseleztem, a fizikumom is megvolt, de kispályás maradtam a nagypályán.

Miskolcon nem így gondolták...

A Diósgyőrhöz a miatt igazoltam, mert Debrecenben Lakat lett a tréner, s egyszer azzal fordult hozzám: – Menj haza, és mondd meg a feleségednek, hogy azért keres ennyire rosszul a férje, mert ilyen szemét ember! Ma sem tudom, miért mondta. A csapatba betett, de átnézett rajtam. Ennél is rosszabb volt, hogy heten voltunk testvérek – egyikük már meghalt –, és amikor börtönbe kerültem, a fivérem kijelentette: szégyelli, hogy a testvére vagyok. Viszont Sándor Tamás úgy nyilatkozott, hogy én voltam a labdarúgó-példaképe. Majd mezt küldött nekem Sopronkőhidára. Sosem felejtem, mert a börtönben hallatlanul hálás tudsz lenni, ha bármiféle emberséget tapasztalsz.

Mielőtt bezárták, mit csinált?

Kollégiumi nevelőtanár voltam Sopronban, az erdészeti szakközépiskolában nyolc éven át. Még Debrecenben elvégeztem a tanító-népművelő szakot a főiskolán.

S ma hol él?

Sopronban. Kisnyugdíjasként.

Egyedül?

A negyedik házasságomban. Zsóka csodálatos asszony, de nem tudom úgy szeretni, ahogyan megérdemelné. Azért nem, mert hiába igyekszik, nem tudja visszaadni mindazt, amit elvesztettem.