Tudomány;teleszkóp;James Webb;

Elérte célját a Webb űrtávcső

Hétfőn közép-európai idő szerint 21 óra körül a Földtől mintegy másfél millió kilométerre a kijelölt keringési pályára állt, ahol 20 évnél is több évig tartó tudományos munkát fogja végezni.

Hétfőn este élőben közvetített a NASA egy beszélgetést annak alkalmából, hogy az új James Webb-űrtávcső elért arra helyre, ahonnan a világűr legkorábbi, az ősrobbanást követő korszakába fog betekinteni. Sajnos az utolsó, mindent eldöntő perceket most nem közvetítették az irányítóteremből, és a felvezető beszélgetésből, valamint a kérdésekre adott válaszokból is csak olyan dolgokat tudtunk meg, amik már ismertek voltak, de a nevezetes esemény alkalmából érdemes ezeket áttekinteni.

A távcsövet több halasztás után tavaly december 25-én bocsátották fel. A nevét James Webbről kapta, aki a NASA igazgatója volt a hatvanas években, és kulcsszerepe volt az Apollo-program lebonyolításában. Január 4-én sikeresen kinyitották a vitorla formájú, ötrétegű, teniszpálya méretű hővédő-pajzsát, amely a hőségtől és a fénytől védi az űrteleszkópot és érzékeny műszereit. Majd a 7 méteres karon lévő másodlagos tükör került a helyére, amit a műszerek hőjét elvezető hűtő kinyílása követett. A távcső készre való kihajtogatása az összes hatszögletű tükörszegmes helyére kerülésével 8-án fejeződött be. A következő nagyjából öt hónapban megvárják, amíg a teleszkóp lehül és pontosan beállítják műszereit.

A tízmilliárd dolláros űrtávcső rendkívül összetett műszaki berendezését az Egyesült Államokban építették a NASA irányításával és csaknem tíz évbe telt, amíg elkészült. (A tervezés jóval korábban elkezdődött.) Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrügynökségek műszereit is tartalmazza, ezekkel a magyar csillagászok is végezhetnek majd méréseket. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet munkatársai az EX Lupi nevű fiatal csillag kitöréseinek a csillag körüli korongra kifejtett hatását fogják vizsgálni, a Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportja pedig a szupernóva-robbanásokat tanulmányozhatja.

Az új távcső olyan infravörös tartományban is működik majd, amellyel át tud hatolni a porfelhőkön, erre elődje, a Hubble nem volt képes. 18 darab 1,32 méter átmérőjű, hatszögű aranyozott berilliumból készült rész alkotja a főtükröt, amelynek átmérője 6,5 méter - a most nem működő Hubble-é csak 2,4 méter. Az aranyréteg ,,vastagsága” az emberi hajszál mindössze tízezred része. Ezzel a tükörrel a legkorábbi, 13,8 milliárd évvel ezelőtt kialakulnó galaxisok formálódását is meg lehet majd figyelni, erről eddig semmit sem tudtunk, hogyan történt valójában. A korai csillagok, galaxisok, bolygórendszerek és az élet kialakulására derülhet fény a távcső segítségével, amely olyan érzékeny, hogy segístégével a Holdról egy darazsat is észrevenne a Földön.

Az 1990-ben elindított Hubble-űrteleszkóp utódjának tekintett eszköz tehát eddig elérhetetlen adatokat gyűjthet az univerzumról, amit a technikai jellemzőkön túl több más tényező is segít. A James Webb a Földtől mintegy 1,5 millió kilométerre, a Föld-Nap-rendszer L2-es Lagrange-pontjából fog dolgozni. Ez az egyik hely az űrben, ahol a Föld és a Nap vonzereje kiegyenlíti egymást, ezért itt a gravitáció nem fogja lökdösni a teleszkópot. (Két egymás körül keringő égitestnek öt Lagrange-pontja van, ahol egy harmadik, kisebb tömegű test nyugalomban lehet.) Ebben a fix helyzetben kering a távcső a Nap körül vele együtt, tehát ideális olyan megfigyelésekhez, amelyek a Naprendszeren túlra irányulnak. A James Webb űrtávcső két másik, már ott lévő űreszköz mellé csatlakozik: az L2 pont körül fog megtenni egy kört hat hónap alatt, közben körbepásztázza a világűrt. Az L2-nek az is az előnye, hogy a Föld árnyékában van. Ez lehetővé teszi, hogy a teleszkóp optikája és műszerei lehűljenek - ez fontos az infravörös érzékenység miatt -, ugyanakkor bármikor elérik az égbolt csaknem felét a megfigyelésekhez. Ez tette lehetővé azt is, hogy ilyen hatalmas legyen, és egy hővédő pajzs elég legyen védelmére. De azért is kellett a Földtől ilyen ilyen távoli pályára küldeni a Webb-teleszkópot, hogy messze legyen a zavaró infravörös sugaraktól, azaz a Nap, a Föld és a Hold melegétől is. Az eszközt ugyanis -233 C fok alatt kell tartani, hiszen hidegebbnek kell lennie, mint azok az objektumok, amiket megfigyel, miközben védőpajzs külső oldalán 85 Celsius fok lesz.

Az infravörös sugárzásAz infravörös sugárzás - valójában elektromágneses sugárzás - nevét onnan kapta, hogy az elektromágneses hullámok sorában ez a hullámtartomány az általunk látható fény „alatt” kezdődik, ami a vörös. Ezeket nevezték el infravörös sugaraknak. Ennek megfelelően infravörös sugárzáson a 780 nm (a milliméter milliomod része) és az 1 mm közötti hullámhossz tartományt értjük. Az infravörös sugarakat az emberi szem már nem képes fényként érzékelni, a bőr melegérző idegvégződései viszont képesek hőként felfogni. A világűrben megtalálható infravörös sugárzás nagy része nem jut el a Föld felszínére, mivel a légkör kiszűri.