Ebben a hónapban két tartályból, négy tonna hűtőfolyadék szivárgott a talajba - jelentette a napokban a Tokiói Elektromos Művek (Tepco), a fukushimai atomerőmű tulajdonosa. A cég működteti azt a fagyasztórendszert, amely arra szolgál, hogy eljegesítse a szennyezett, radioaktív talajvizet, így az ne legyen képes tovább szivárogni, akár egészen az óceánig. Ugyanakkor a Tepco azt is jelezte, hogy a szivárgásnak nincs hatása a környezetre és nem rongálja a földalatti jégfalat sem. A kiszökött folyadék kálcium-klorid volt, amit a beton megkötésének gyorsítására, ételek állagának szilárdítására, jégmentesítésre is használnak.
A fukusimai atomerőmű katasztrófája 2011. március 11-én történt, amikor egy földrengés és következménye, egy 14 méteres cunami miatt megrongálódott a reaktor, ami a levegő és az óceán súlyos radiokatív szennyeződéséhez vezetett. A baleset a csernobili után az atomerőművek történetében a második legnagyobb volt a világon. Az elmúlt években természetesen megpróbálták semlegesíteni a gyilkos következményeket, megakadályozni a további szennyeződések kialakulását, de rendre újabb és újabb megoldandó feladatok merülnek fel. A fagyasztórendszert 2016-ban építették, hogy az a talajvíz, ami a reaktorok alapozásán keresztül szivárog az erőmű területén belül maradjon. Ezt a vizet közben ki is szivattyúzták és hatalmas felszíni tartályokban tárolják.
A fagyasztórendszer, amely nulla fok alá hűti a talajt az erőmű körzetében, 1500 méteres csőhálózatból áll és 30 méter mélyen húzódik. Működésbe lépése óta most nyolcadszor hibásodott meg, láthatatlan repedések keletkeztek a csövek csatlakozásánál a tajabéli vibrációk miatt, amit a közeli építkezések okoznak. A most megrongálódott részeket már kicserélték.
A Tepco jelezte, egy alagutat építene, hogy a tartályokban már összegyűjtött vizet megfelelő tisztítás után a tengerbe engedjék, a parttól egy kilométerre. Elkészültét, működésének megindítását 2023 tavaszára tervezik. A sok kritikát kiváltó lépésre a japán kormány azért adott engedélyt, mert a tárolóhelyek hamarosan végleg betelnek, és a szennyezett víz eltávolítása, valamint az erőmű takarítása nem várhat tovább. Maga a módszer, vagyis az előkezelt víz óceánba való engedése pedig egyébként sem példa nélküli esemény az atomerőművek esetében.
A megtisztított vízben - miután kivonták a céziumot, a stronciumot és más jelentősebb radioaktív anyagokat - nem maradna radioaktív szennyeződés, csak trícium (a hidrogén három elektronnal bíró radioaktív izotópja), mely a vízzel keveredve attól elválaszthatatlanná válik. Természetes formájában vagy emberek által előállított formában mindenhol megtalálható. Gyakorlatilag az összes atomerőmű kibocsátja, mert nagyon kevéssé káros hatású. Élővízbe ereszteni azonban csak jelentős hígítás után lehet ne. Testünkben is állandóan jelen van, és csak nagyobb mennyiségben enyhén rákkeltő hatású, egyébként kémialilag úgy viselkedik, mint az egy elektronnal rendelkező hidrogén. A WHO ajánlása szerint bizonyos mennyiség az ivóvízben is jelen lehet.
Mindezek azonban nem nyugtatják meg a közeli kínai és dél-koreai halászokat, farmereket, akiknek évekbe telt, amíg a termékeikbe vetett bizalmat helyre állították a baleset után, de most attól félnek ez rossz hatással lenne az áraikra.
