Orbán Viktor szerint a szélsőjobb madridi tanácskozásán ő és lengyel kollégája megpróbálta elmagyarázni a többieknek, hogy a spanyol fővárosból nézve nagyon is messze van az orosz-ukrán határ, ezért nemigen tűnik fontosnak, ami ott zajlik, ám Közép-Európa számára annál húsbavágóbb.
A lap szerint azonban az egész összejövetel csakis ezeknek az erőknek a megosztottságát bizonyította. Olyannyira, hogy a 11-ből csupán 9 párt írta alá a zárónyilatkozatot. Ezen belül Le Pen nem támogatta azt a részt, amely elmarasztalta Oroszországot a katonai manőverek miatt.
A „Megvédeni Európát” elnevezésű csúcstalálkozón ott voltak az Olaszország Fivérei, illetve a Liga EP-képviselői is, továbbá az osztrák FPÖ és a belga Vlaams Beland elnöke is. A központi témát Magyarország és Lengyelország jelentette, mert a két kormányt uniós szankció fenyegeti.
A záróközlemény ennek megfelelően elítéli, hogy Brüsszel politikai támadást intéz Budapest, illetve Varsó ellen, és ily módon semmibe veszi az alapelveket, illetve megszegi az uniós szerződések szellemét. A részvevők kiemelik, hogy együtt kell működniük, mert meg kell óvni a földrészt a rákényszerített ideológiától, valamint az antidemokratikus sodródástól, mivel az EU vesztét okozza. Le Pen szerint már eddig is olyan döntések születtek a két ország ellen, hogy annak mozgósítania kell a csatlakozó pártokat, miután ők is könnyen sorra kerülhetnek.
Hogy miért nem írta alá az orosz-ukrán viszályra vonatkozó passzust, a francia politikus azt azzal magyarázta, hogy nem szeretne ártani Macron és Putyin tárgyalásának, mert a cél a helyzet enyhítése. Viszont a holland JA21 és az olaszok egyáltalán nem adták nevüket a közös dokumentumhoz. Azaz továbbra is igen távolinak tűnik, hogy ezek az erők közös frakciót tudjanak létesíteni Strasbourgban. Annyit értek el most, hogy közös irodát állítanak fel az EP-ben politikájuk összehangolására.
Oda kell figyelni, hogy mit mond Tucker Carlson Magyarországról és Sorosról, mert legújabb filmje megint csak azt tanúsítja, hogy a jobboldal fő politikai áramlata milyen visszataszító módon emeli be a szélsőséges nézeteket. A Fox Newson bemutatott alkotást úgy harangozták be, hogy az majd megvilágítja, miként teremtette meg a maga, konzervatív modelljét egy kicsiny, bátor nép, miközben folyamatosan ki van téve a Soros által megtestesített globális liberalizmus támadásainak.
Az egész történet úgy hazugság persze, ahogy van, hiszen Magyarország ránézésre ugyan demokrácia, de már egy évtizede a tekintélyelvűség felé fordult. Orbán bűnbaknak állította be Sorost, az ő állítólagos alantas befolyása igazolja a kormányfő demokrácia-ellenes húzásait. Carlson dokumentum anyaga csak ráerősít erre a propagandára, úgy ábrázolja be a zsidó emberbarátot, mint aki pókként szövi a hálót.
A jogvédő Rágalmazás Elleni Liga (ADL) elnöke gusztustalannak nevezi, hogy a tévé előszedi a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető sajtó antiszemita közhelyeit, félelmet kelt. A műsorvezető számára természetesen semmi új sincs a migránsellenes magyar demagógiában és nem először igyekszik tisztára mosni az Orbán-kabinetet sem. Viszont jól látszik, miként veszi át a szélsőségtől az összeesküvés elméletre építő, vakbuzgó elméleteket, hogy ily módon támassza alá érvét, mármint hogy Amerikának utánoznia kell egy autoriter rezsimet. És a Soros elleni támadás azt támasztja alá, hogy a tengerentúli jobboldal felhasznál olyasmit, ami korábban elfogadhatatlanul radikálisnak minősült.
Carlson azt hirdeti, hogy migránsok – Soros segédletével – gyakorlatilag gyarmatosítani igyekeznek Magyarországot, csak éppen nehéz rajtakapni a főkolompost. De ezt a magyar vezetés adta a szájába. Hiszen valójában igen kevés külföldi él magyar földön. A szélsőjobbnak egyébként régi vesszőparipája a nép demográfiai helyzete. A film csupán ráerősít erre a narratívára.
Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem szélsőség kutatója szerint a klasszikus antiszemita nézeteket tükrözi a kijelentés, hogy Soros saját bábjait segíti hatalomra, olyannyira, hogy hasonló gondolat már a múlt századi orosz hamisítványban, a Cion bölcseiben is felmerült, de a tények folyamatosan ellentmondanak neki.
Az amerikai influenszer persze tudja, hogy a tűzzel játszik, amikor burkoltan a kisebbségek, illetve a zsidók ellen uszít. Ugyanezt csinálja viszont, amikor a magyar népességfogyás kerül szóba nála. Megfeledkezik arról, hogy a Fidesz korrupt és engedelmes elitet alakított ki, átvette a sajtó túlnyomó részének irányítását, a film mégis azt sugallja, hogy az irigység vezérli a baloldalt a magyar vezetés ellen.
Mudde szerint ez csupán a jól bevált nemzeti konzervatív propaganda. E körök szemében Orbán migránsellenessége, illetve családbarát politikája modell az USA részére. Nem érdekli őket, hogy a rendszer tekintélyelvű.
Lengyelországban grasszál a történelmi revizionizmus, mert a hatalom ártatlannak akarja feltüntetni a lakosságot a holokauszt idején elkövetett bűnök ügyében. Erre figyelmeztet Jan Grabowski, az Ottawai Egyetem professzora, a Shoa egyik legkitűnőbb lengyel kutatója, aki vörös posztónak számít a mai Varsó szemében, mert kutatásai élesen cáfolják a hivatalos véleményt.
Vendégkommentárjában emlékeztet arra, hogy a lengyeleknél egyik emlékművet emelik a másik után olyanok tiszteletére, akik a háború idején zsidókat mentettek, nem egy esetben az életüket áldozva értük. Csakhogy emögött az rejlik, hogy Kelet-Európa több részén is elferdítik a történelmi tényeket és az adott országot áldozatként állítják be. A lengyeleknél különösen erősen jelentkezik, hogy igyekeznek bagatellizálni a saját bűnrészességüket, minden bizonyíték ellenére is. Egyben próbálják háttérbe szorítani a sok százezer névtelen zsidó áldozatot.
Márpedig nem fér kétség hozzá, hogy annak idején rengeteg bujkáló zsidót árultak el, illetve adtak fel a Gestaponak. Ezzel szemben a nacionalista kormány a hősiességet és a bátorságot hangoztatja, e célnak külön intézetet szentelt. Utóbbi Treblinka közelében nemrégiben 10 szobrot is emelt olyan lengyeleknek, akik egykor életüket adták a zsidókért. A képhez hozzátartozik, hogy a Pilecki Intézet előző igazgatója lemondott, mert nem kívánta nevét adni ehhez a politikai programhoz.
A lengyel modell másutt is terjed, hogy elfedjék a holokauszt történetét. Magyarországon és Horvátországban a kollaboráció jelentőségét lekicsinylik, a felelősséget teljes egészében a német megszállókra hárítják. A lengyel esetet azonban különösen kirívóvá teszi, hogy az állam ekkora részt vállal benne. Függetlenül attól, hogy a bűnrészesség, a közöny és az antiszemitizmus milyen mértékben járult hozzá a holokauszt gépezetének működtetéséhez.
A Jeruzsálemi Jad Vashem Intézet 7 ezer igazat tart nyilván Lengyelországból, és a lakosság valóban igen sokat szenvedett a náciktól. A nem zsidó áldozatok száma csaknem eléri a 2 milliót. Meg kell adni nekik a tiszteletet, ám ez nem feledtetheti, hogy a háború előtt 3 millió zsidó élt az országban, de belőlük csak 380 ezer maradt. Majd 1950-re az a szám is lecsökkent 45 ezerre.
Amikor bírálat éri az EU belső bajait, a kifogásokat a legtöbbször azzal ütik el, hogy hála a szervezetnek, Európában béke van. Ez vonatkozik arra is, amikor felvetődik, hogy a lengyel populisták semmibe veszik a közös szabályokat. Viszont igen nagy feszültségek mutatkoznak a klub külső határain, Ukrajnában, Belaruszban, Irakban, Törökországban, a Nyugat-Balkánon, Észak-Afrikában és a klub nemigen tud mit tenni a helyzet enyhítésére.
Az igaz, hogy a gondok nagy részét Oroszország gerjeszti, a viszály magvait hinti az egész régióban. Európának egykor volt stratégiája, hogy ellensúlyozza Moszkva beavatkozását: örömmel fogadta azokat az államokat, amelyek nem kértek a Kreml erőszakos „befolyási övezetéből”. Csak éppen a további bővítés esélyei napjainkban a nulla felé tendálnak. A tagok nem azzal foglalkoznak, hogy bekerüljön, mondjuk, Albánia, hanem inkább a fejüket fogják, amiért beengedték Magyarországot. Viszont ily módon tér nyílik a környező régióban az oroszok és a kínaiak számára.
Brüsszel kedvezményeket tud felajánlani, de a bővítési biztos magyar, márpedig az Orbán-kormány hírhedten korrupt, továbbá ellenséges az idegenekkel szemben. A belső megosztottság ugyanakkor látszik a háború és béke kapcsán is. Kelet-Európa úgy tekint a NATO-ra, és főként Amerikára, mint biztonságának garanciájára. Marcon az EU védelmi képességének növelése mellett kardoskodik. Moszkva ugyanakkor jó ideje rá van utalva arra, hogy uniós barátai elsikálják viselt dolgait, lásd a magyar és a görög kormány több kiállását, de lépett ilyen ügyekben már Németország és Olaszország is. Közben a földrész nagyban függ az orosz gázszállításoktól.
Nagyon úgy néz ki, hogy már minden olyan ország bekerült, amely legalább valamelyest működőképes volt. Viszont a külső határokon uralkodó instabilitás már az egész európai terv alapjául szolgáló békét fenyegeti.
Boris Johnson minden további nélkül belebukhat a saját születésnapi bulijába, amelyet a munkatársai a Downing Street 10 kertjében rendeztek a tiszteletére – írja az amerikai Eurázsia Csoport kockázat elemző cég vezetője. Ian Bremmer szerint az óriási érdeklődés roppant kínos a kormány számára, ráadásul a politikai vizsgálat mellett most már a rendőrség is nyomoz, sőt nagyon úgy néz ki, hogy az utóbbi eredménye lesz a döntő a tory miniszterelnök további sorsát illetően.
A piknik mulatság, több mint 100 fő jelenlétével pont akkor zajlott, amikor a hatalom a legszigorúbb korlátozásokat rendelte el a járvány miatt. Sőt, úgy tudni, hogy nem sokkal később követte két másik parti is. Johnsont igen rosszul érintik a leleplezések, mert amúgy is hihetetlenül népszerűtlen, még saját párthívei körében is. És már a toryk körében sem sokan vannak, akik meg akarnák védeni, a cápák pedig egyre köröznek.
De hát nagy úgy látszik, hogy a konzervatívok hoztak törvényeket a nemzet számára, illetve külön saját maguknak is. Egy olyan elit képe bontakozik ki, amely szórakozott, miközben emberek tömegei küszködtek a betegséggel, a gazdasági gondokkal és a félelmekkel. A politikus előbb tagadott, majd beismerte a vétkét, így fény derült arra, hogy időnként simán hazudik.
De még nagyobb gondot jelent számára, ahogyan kezelte a Covidot, illetve amilyen állapotban van a gazdaság. Bizonyos termékekből hiány lépett fel, az infláció 3 évtizede nem volt ilyen magas. Johnsonnak még meg kell győznie a közvéleményt, hogy képes kivezetni a bajból az országot. Az igazság pillanata akkor jön el számára, ha és amikor 54 jobboldali parlamenti képviselő elküldi levelét, mármint hogy szükségesnek tartja a bizalmi szavazást. A miniszterelnök ez esetben választhat, hogy agy megvívja élete harcát, vagy inkább lemond, mert tudja, hogy képtelen nyerni. Addig persze még hónapok telhetnek el, és sorsát megmentheti, ha pártja jól szerepel a májusi helyi választásokon. De a jelek nem abba az irányba mutatnak.
A vezércikk szerint a pénteken nyíló téli olimpia nagyon más lesz, mint a l4 évvel ezelőtti nyári játékok, amelyeknek szintén Peking adott otthon, mert időközben Kína alaposan megváltozott. Az a buborék, amelyben most a versenyzőket, és az összesen 11 ezer nézőt tartják, jól jellemzi az egész helyzetet. 2008-ban a kínai vezetés meg akarta mutatni gazdasági és geopolitikai erejét, a Nyugat pedig abban bízott, hogy eljön a nyitás pillanata.
Ám az már önmagában szürreális, hogy a sportolók akkor gyűlnek össze, amikor arat az omikron. És egy olyan helyszínen, ahol jóformán csakis műhó van. A lakosságot ugyanakkor teljesen elszigetelik. Az intézkedések egyben jelképezik, hogy Kínának esze ágában sincs beilleszkedni a nyugat vezette nemzetközi rendbe. Az ország eltolódott a tekintélyuralom felé, külföldön pedig igen harcias.
Hszi már 10 éve titkos pártdokumentumban rohant ki az alkotmányos demokrácia, a civil társadalom és az egyetemes értékek ellen. Az ő vezérletével csaptak le az ujgurokra, illetve a hongkongi ellenzékre, korlátozták a magángazdaságot. Ugyanakkor Peking jogokat támaszt a Dél-Kínai-tengeren. Mindennek az eredménye lett az olimpia diplomáciai bojkottja. De lehet, hogy a torna így is állomás lesz az úton, amely a Kína által óhajtott nemzetközi rend felé vezet. A Nyugat pedig, nem először, bánhatja, hogy az ázsiai nagyhatalom ennyire félrecsúszott.
A vezércikk azt hangsúlyozza a fejetlen kivonulás után Afganisztán példátlan katasztrófa felé robog és ez a Nyugat bűne, ezért sürgősen hatékony segítséget kell nyújtani az ottani népnek. A világ persze arra figyel, mi lesz Ukrajnában, emögött elhalványul, hogy tömeges éhínség fenyeget 2 ezer kilométerrel odébb, délkeletre. A nyomor már akkora, hogy a lakosság több mint fele az éhhalál veszélyével néz szembe, ez 23 millió embert jelent. Ezen belül egymillió gyerek vesztheti életét a nélkülözés folytán. A családoknak már annyira nincs mit enniük, hogy helyszíni jelentések szerint a saját gyerekeiket adják el, vagy éppen a felnőttek az egyik veséjüket. Az ENSZ-főtitkár szerint hajszálon múlik egy egész nemzet sorsa.
De hát a nyugati hatalmak a bevonulás után a hadurakat karolták fel a tálibok ellen. Öntötték a zsebükbe a pénzt, ezért azután az utca embere sokszor megvetette ezeket a törzsfőnököket. A tálibok pedig egyfajta Robin Hoodi figurává nőttek a szemükben. A kétévtizedes vállalkozás több mint egy milliárd dollárt emésztett fel, ennek 29 százaléka az amerikai Kongresszus vizsgálata szerint elszállt, csalás, pazarlás, sikkasztás következtében.
Az ország az augusztusi események óta riasztó sebességgel omlik össze. A gazdaság leállt, mert nem jön a külföldi támogatás. Szárazság és élelemhiány súlyosbítja a helyzetet. A Nyugat adna pénzt, csak azt szeretné, ha az nem tűnne el kézen-közön, a közvetítők kezén, még mielőtt eljutna a rászorultakhoz. Az ENSZ úgy becsüli, hogy a legsürgősebbekre 9 milliárd dollár kell, de a teljes összeg alighanem több tízmilliárd, már ha a világ nem akarja, hogy káoszba süppedjen az ország.
Ehhez be kell fogni az orrot és tárgyalni kell a tálibokkal. Meg kell tenni az afgán nép, a Nyugat erkölcsi tekintélye érdekében és végső soron ezt diktálja a geopolitikai szükségszerűség is.
