Elsőre talán Shakespeare komédiájának címe juthat eszünkbe a szombaton lezárult olasz elnökválasztási procedúra kapcsán: Sok hűhó semmiért. Ám ez mégsem teljesen fedi a valóságot. A „sok hűhó” megvolt, hiszen a múlt hétfőn kezdődött, a képviselőház, a szenátus, illetve a régiók küldöttjei részvételével tartott szavazás során kis drámák sorát élhették át a szereplők, de a szombat esti nyolcadik szavazási körig jottányit sem jutottak előre az egyezkedésben. Azt pedig végképp nem lehet „semminek” nevezni, hogy Sergio Mattarella marad az államfő. Ez a legjobb megoldás Olaszország számára, személye jelenti jelenleg a legfőbb garanciát a stabilitásra a válságokhoz szokott országban. A most 80 éves elnök vélhetően nem kívánja kitölteni újabb hét évig tartó mandátumát, de a pártok kérlelésének engedve beleegyezett a hosszabbításba, ami megnyitja az utat Mario Draghi miniszterelnök előtt, hogy kormánya mandátumának lejárta után, akár már 2023-ban, akár később, államfő lehessen.
„Más terveim voltak, de itt vagyok, ha szükségetek van rám” – mondta Mattarella a nyolcadik szavazási forduló előtt, amikor a különféle jelöltek nevei között elvesző pártok utolsó mentsvárként megkérték, hogy maradjon. Éppen Róma Pinciano nevű külvárosában lévő új házának berendezésével volt elfoglalva, de végül úgy döntött, hogy a költözés még várhat. „Tudomásul veszem a helyzetet” – jelentette ki. Maradása nem csak a pártok, hanem az olaszok számára is óriási megkönnyebbülést jelent. Neki pedig jól eshetett, amikor a milánói Scala közönsége szinte egy emberként kérlelte arra, vállaljon még legalább egy-két évet, vagy amikor az ismert olasz énekes, Marco Mengoni kérlelte ugyanerre.
A szavazási procedúra legnagyobb tanulsága, hogy a Mattarella-Draghi párosnak nincs alternatívája Itáliában, nélkülük most nehéz elképzelni egy működőképes államot. A pártok nem mutatták a legjobb arcukat a voksolás során. Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (FdI) vezetője megjegyezte, hogy ezekkel a képviselőkkel nem is lehet elnököt választani. A jobboldal több képviselővel rendelkezett az 1009 fős elnökválasztó testületben, mint a baloldal, ezért Matteo Salvini, a Liga elnöke kötelességének érezte, hogy ő javasoljon jelölteket a tisztségre. De súlyos taktikai hibákat követett el, mert nem egyeztetett a balközép Demokrata Párttal (PD), ment a saját feje után és pénteken Enrico Letta, a PD titkárának ellenkezése dacára Maria Elisabetta Casellatit, a szenátus konzervatív elnökét akarta megszavaztatni. Ekkor robbant a bomba: kiderült, amit régóta sejteni lehetett, hogy a jobboldalon nincs egység, a tömb képviselőiből 71-en nem voltak hajlandók Casellati nevét írni a cetlire. Ez hatalmas pofon volt Salvininek, kiderült, nincs igazi befolyása a jobboldali tömbre. Ezzel vége az egységes jobboldal mítoszának.
A Demokrata Párt eközben a fociból ismert olasz taktikát, a catenacciót követte. Nem javasolt neveket, hanem a biztos védekezést választotta, kivárva, amíg az ellenfél hibázik. Ez meg is történt Casellati jelölésével, majd azzal, hogy Salvini a titkosszolgálatok élén álló Elisabetta Belloni nevét is bedobta. Előbbi ugyanis inkább megosztja a társadalmat, utóbbi viszont nem olyan elismert személyiség, hogy a hivatalban lévő elnök méltó örököse legyen. Salvini egyetlen érve megválasztásuk mellett az volt, hogy nők. A Liga elnöke azonban gyenge érvelésével épp a jelölteket járatta le. A hiba méreteit jelzi, hogy Giorgia Meloni nyíltan elhatárolódott a döntéseitől és Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia sok képviselője sem követte.
Ez volt az a fordulópont, amikor a jobb- és baloldal felismerte, nincs tovább: az országot egyesítő elnökre van szükség, aki a jelenlegi helyzetben nem lehet más, mint Mattarella. Azért ő és nem Mario Draghi, mert utóbbinak még bőven van dolga miniszterelnökként, reformokat kell végrehajtania, hogy az Európai Bizottság átutalja a koronavírus-járvány negatív gazdasági következményeit kiküszöbölő helyreállítási alap majdnem 200 milliárd euróját.
Mattarella megválasztását hosszas ovációval fogadták a választáson résztvevő képviselők. Elismertségét az is jól mutatja, hogy röviddel megválasztása után sietve gratulált neki Ferenc pápa.
