Nem sokszor vagyok képes azonosulni fideszes politikusokkal, hiszen a megszólalásaik többségében csak a tények elferdítésével járó, megtévesztő féligazságokról, vagy oltári nagy hülyeségekről, nem egy esetben egyértelmű hazugságokról tudnak beszélni. Vagy ezt a hármat kombinálják valahogy. Szijjártó Péter szavaival azonban most teljesen egyetértek: a sztrájk egy alkotmányos alapjog, aki ezt kétségbe vonja, az nem demokráciába való. Éppen ezért „elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek” tartotta, hogy a kormány semmibe veszi a sztrájkolók követeléseit és nem hajlandó érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel.
Igaz, ezeket nem mostanában mondta, hanem még 2008-ban, a decemberi vasutassztrájk idején, az akkor még ellenzéki Fidesz szóvivőjeként.
Ma, amikor ő maga is a kormány tagja, már nem mond és feltehetőleg nem is gondol ilyeneket. Pedig a helyzet most rosszabb, mint 2008-ban. A vasutasok akkor olyan sztrájkot szerveztek, hogy karácsony előtt több mint egy hétig megbénult az ország vasúti közlekedése. Ma ez már csak történelem, ilyen méretű és hatású sztrájkot képtelenség lenne szervezni. Miután Szijjártó főnöke 2010-ben átvette a kormányrudat, tett arról, hogy a sztrájktörvény ne a munkavállalók, hanem a zsarnokok érdekeit vegye figyelembe. Vajon mit mondana, mit tenne most Szijjártó Péter, ha ellenzékben lenne?
Mára, 2022. január 31-ére a pedagógus szakszervezetek hirdettek meg egy röpke kétórás figyelmeztető sztrájkot, miután a kormány semmibe vette követeléseiket, és nem volt hajlandó érdemben tárgyalni velük. Pedig nem szerettek volna mást, mint jobb, diplomás értelmiségihez méltó(bb) munkakörülményeket és olyan fizetést, amiből egy visszafogott, de még emberi szinten meg lehet élni másod- és harmadállások, szülői segítség vagy egy jól kereső férj/feleség támogatása nélkül is. De a kormány szerint a magyar pedagógusoknak - és úgy általában a közszféra dolgozóinak - ez nem jár. Miért is kellene változtatni? Hiszen tanáraink teljesen elégedettek (ezt Novák Katalintól, a Fidesz államfő-jelöltjétől tudhattuk meg), nem panaszkodnak, nem szólnak egy szót sem.
Jobban mondva nem panaszkodhatnak és nem szólhatnak egy szót sem. Merthogy a mostani hatalom nemcsak a követeléseket veszi semmibe, hanem a sztrájkhoz való alkotmányos jogot is kétségbe vonja. Tárgyalásnak álcázott bábszínházzal, bírósági eljárásokkal, fenyegetéssel. És hiába adott igazat még a bíróság is a szakszervezeteknek, a kormány köti az ebet a karóhoz, és ő maga dönt a bíróság helyett: sztrájkolni ebben a formában törvénytelen. Emellett ahhoz is volt képe, hogy a sztrájkot, ami egykor alkotmányos alapjog volt, most baloldali kampányakciónak titulálja. Ha kormányon marad a Fidesz, talán még az alaptörvénybe is beleírja. Addig is a Stop Gyurcsány! mellé jöhet egy kis Stop Erzsi néni! vagy Stop Jóska bácsi!
Kicsoda Erzsi néni és Jóska bácsi? Az a sok tízezer pedagógus, akik hivatástudatból még mindig bejárnak az iskolákba. És akik a gyűlöletkormány szerint annyit sem érnek, mint kutyapiszok a Gucci cipő talpán.