Az európai jobboldali populisták hétvégi tanácskozása azt mutatta, hogy Vlagyimir Putyin és az ukrán válság megosztja ezeket a pártokat. Mély árkok húzódnak a földrész „hazafiai” között az ügyben, milyen viszonyt alakítsanak ki az orosz elnökkel, noha az eseménynek azt kellett volna demonstrálnia, hogy teljes az egység. Ám arra csupán egyetlen mondat utal a zárónyilatkozatban: Oroszország hadmozdulatai a háború szélére sodorták a földrészt a keleti határon.
Úgy tudni, hogy a spanyol Vox elnöke, Santiago Abascal a zárt ajtók mögött elhangzott megnyitóbeszédben még csak szóba sem hozta az ukrán viszályt. Inkább az illegális migrációról beszélt volna, ám nem tudta megakadályozni, hogy ne kerüljön középpontba az egyre súlyosbodó orosz-ukrán ellentét. Egyértelművé vált, hogy a szélsőjobb ugyan egy éve próbál összefogni, ám igen széles a belső törésvonal.
Hárman vonták magukra a figyelmet: Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki és Marine Le Pen. A lengyel kormányfő meghúzta a határt még Putyin barátai számára is, amikor az El Mundónak kijelentette, hogy vagy megállítják a Kreml birodalmi terveit, vagy rémálom jön az EU számára. A magyar politikus visszafogottan csupán annyit közölt, hogy a helyzet igen bonyolult. Marine Le Pen pedig kinyilvánította, hogy nem támogatja a záróközleményben az orosz-ukrán részt, mert nem szeretne olyasmit tenni, ami kedvezőtlenül hathat Emmanuel Macron és Vlagyimir Putyin tervezet tárgyalására.
A szöveg francia változatából ki is maradt az Oroszországot bíráló passzus. Sok minden ugyanakkor továbbra is meglehetősen bizonytalan. Így Madridban nem jutottak előbbre a nagy jobboldali EP-frakció megteremtése kapcsán. Változatlanul igen messze vannak a közös fronttól. Hiszen Olaszországból a két szélsőjobboldali pártvezér Matteo Salvini (Liga) és Giorgia Meloni (FdI) el sem ment a fórumra, mint ahogy hiányzott a német AfD is.
Marine Le Pen azzal próbálkozott, hogy igazolja: minden a legnagyobb rendben van a sorokon belül, nem szerette volna feldühíteni a potenciális orosz hitelezőket. Pártja ugyanis súlyosan eladósodott, vissza kell fizetnie a korábbi kölcsönt, amelyet Moszkva révén kapott. Emellett újabb orosz anyagi támogatásban reménykedik. Egyben igyekszik megakadályozni, hogy további hívek álljanak át tőle Éric Zemmourhoz. Ezért szorgalmazta annyira, hogy Orbán Viktor úgy ünnepelje, mint aki a legjobb alternatívát jelenti Franciaország számára.
A Madridban rendezett jobboldali csúcs szembeszállt Vlagyimir Putyinnal: az elfogadott közlemény meglepően egyértelműen ítéli el az orosz katonai előkészületeket. Ugyanakkor a részvevők most azon vitáznak, hogy tényleg egységesek-e. A két fő vendég, a magyar és a lengyel miniszterelnök szereplése azt mutatja, hogy nem sikerült közös álláspontot kialakítani az ügyben, miként lehetne megvédeni Európát és főként: ki ellen.
A találkozó elvileg arra szolgált, hogy jól odaszúrjanak az Európai Uniónak, hiszen a részvevők szerint az unió nem más mind egy bürokratikus gépezet, amely önállósította magát a nemzetekkel szemben és ideológiai célokat követ. Ebben nem is volt nézetkülönbség, ám a világpolitika kikényszerítette, hogy határozottan üzenjenek, még ha a záródokumentum nem is említi Vlagyimir Putyin nevét. A dokumentum elítéli az orosz katonai akciókat Európa keleti határán, megállapítása szerint a hadműveletek mozgások a háború szélére taszították a kontinenst.
Az állásfoglalás javarészt a lengyel felfogást tükrözi. Mateusz Morawiecki az egyik spanyol lapban óvta Vlagyimir Putyint a birodalmi álmoktól és megismételte, hogy Németország rosszul áll hozzá a kérdéshez. Szerinte az Északi Áramlat 2 fokozza az orosz függőséget. Jelezte továbbá, hogy rá akarja venni Orbán Viktort, rendezze vitáját Ukrajnával. Közölte ezt közvetlenül a magyar vezető moszkvai látogatása előtt.
Nem valószínű, hogy a magyar politikus magával vinné az útra a találkozó üzenetét. Annál is kevésbé, mert hiába részesült megkülönböztetett fogadtatásban a vendéglátó spanyol párt, a Vox részéről, utána nem mutatkozott, még sajtótájékoztató sem tartott.
Az Európai Parlament első alelnöke úgy ítéli meg, hogy Oroszország nem enged beleszólást az EU-nak az ukrán kérdésbe, mi több Magyarországon, Lengyelországban és Szerbiában is destabilizálni igyekszik a földrészt. Az osztrák néppárti Othmar Karas, aki következetesen a Fidesz kizárása mellett érvelt az Európai Néppártban, hangsúlyozta, meg kell akadályozni, hogy az orosz hadsereg bevonuljon Ukrajnába.
Közölte, ő már nyolc éve, a Krím annektálása óta attól fél, hogy a Kreml próbálja visszaforgatni az idő kerekét, ám ha megindul az invázió, akkor minden lehetséges szankciót fontolóra kell venni, beleértve, hogy ne kezdhesse meg működését az Oroszországot közvetlenül Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték. Nem szabad tétlenül nézni az orosz fenyegetőzést, a Kreml ugyanis agresszor, amely átgázol jogon és szerződéseken, és meg kell fizetnie, ha behatol a szomszédos államba.
Othmar Karas a lehetséges megtorló intézkedések között említette, hogy Oroszországot kizárják a SWIFT bankközi fizetési rendszerből, beutazási tilalmat rendelnek el a rezsim magas rangú képviselői ellen, de szóba jöhetnek más intézkedések is a pénzügyi szektor, vállalatok és oligarchák ellen. Jelezte ugyanakkor, hogy Európa tárgyalásokat akar és nem híve a szemet szemért elméletnek, a jog és az értékek vezérlik.
Vlagyimir Putyin hamis sérelmekre és ősrégi mítoszokra hivatkozik, amikor próbálja megmagyarázni, hogy miért készül Ukrajna lerohanására. Ezt hangoztatja Timothy Snyder, a neves amerikai történész, aki fél tucat könyvet írt Oroszországról és Ukrajnáról. Mint rámutat, amit az orosz elnök csinál, az színtiszta imperializmus, szerinte az ukránoknak vissza kell térniük az orosz anyaállamhoz, azaz megtagadja tőlük a nemzeti szuverenitás jogát.
Vlagyimir Putyin a Nyugatot okolja, amiért Ukrajna nem úgy válaszol az orosz felszólításra, ahogyan azt a Kreml szeretné, miután az ukrán fél nem kér a „történelmi egységből”. Valamiféle orosz birodalomról álmodik, holott az soha nem volt nemzetállam. A cári család, az elit külföldről származott, az országlakók nagy részének nem az orosz volt az anyanyelve, a Szovjetunió úgy jött létre, hogy szövetségre lépett Ukrajna, Oroszország, Belarusz és a kaukázusi köztársaságok.
Timothy Snyder emlékeztet, hogy erőszakba torkollik az a politika, amely az ártatlanság mítoszával nyit. A Kremlre jellemző propaganda azt hirdeti, hogy az oroszok egyfolytában a történelem áldozatai. Tényleg sokat szenvedtek, Sztálintól, a német megszállástól.
A Varsói Szerződés azért bomlott fel, mert a többi tagállam NATO-tagságért folyamodott a szocializmus összeomlása után. Oroszországnak ma már nem számítanak az egyezmények, amelyeket akkoriban írt alá részben a katonai szervezettel, részben az ukrán féllel. De hogy az addigi szövetségesek menekültek tőle, az a szovjet, illetve az orosz politika következménye volt.
A NATO-belépés csak a Krím elfoglalása után lett népszerű Ukrajnában. Miközben Kijev 1994-ben, a Budapesti Memorandum keretében nemzetközi biztonsági garanciákat kapott, amiért megvált atomfegyvereitől.
És ha egy ország azt állítja, hogy a másik nem létezik, akkor birodalomként viselkedik, az pedig Timothy Snyder szerint „több mint gyanús”, amikor azzal indokolják egy szomszéd megtámadását, hogy egy etnikai csoportot kívánnak ott megvédeni. Ezt már Adolf Hitler is bevetette Ausztria és Csehszlovákia ellen, Sztálin pedig ugyanerre hivatkozva szállta meg 1939-ben Lengyelországot. Csakhogy a biztonságot nem lehet elérni mítoszok révén, miközben ebben a gondolatkörben az oroszok mindig ártatlanok, az ukránok nem léteznek és az egészért az amerikaiak felelősek.
Joschka Fischer szerint amikor Vlagyimir Putyin Ukrajnát fenyegeti, akkor birodalmi ösztöneit elégíti ki és azt reméli, hogy semmissé teheti a megaláztatást, amit Oroszország történelmi hanyatlása jelent. Törekvése befolyásolja Európa helyét a világban. A jelek ugyanis arra utalnak, hogy lesz háború, az pedig megkérdőjelezi az egész 1945 utáni rendet a földrészen, ideértve a meghatározó elveket.
Az agresszió nyomán a kontinens ismét kettészakadna: Keleten lenne az orosz Európa, a másik oldalon, ideértve a középső részt is, pedig az EU és a NATO. A birodalmi érdekek újból ütköznének a jogállam alapján együttműködő demokráciák törekvéseivel. De még ennél is rosszabb, hogy megint beindulna a fegyverkezés, és főként az energiaiparban át kellene szervezni gazdasági kapcsolatokat, mert a földrész nem hagyhatja magát zsarolni, ha válság üt be.
A mostani baj oka, hogy Vlagyimir Putyin alatt Oroszország revizionista lett. Nem érdeke a status quo fenntartása, annak megváltoztatására még katonai erőt is kész bevetni. Itt igazából nem az a tét, hogy a NATO állítólag be akarja keríteni az oroszokat. Az elnök szándéka az, hogy helyreállítsa az orosz birodalmat, mert fél attól, hogy gyökeret ver és terjedni kezd a demokrácia. Az ukrán válság központi eleme az önrendelkezés, hogy Kijev eldönthesse, milyen szövetségi rendszerhez szeretne tartozni.
Ahogyan most Ukrajna függetlensége van vágódeszkán, úgy holnap sorra kerülhet akármelyik másik szovjet utódállam, a vége pedig az uralom Európa fölött. A kontinens ezt már ismeri, csak az a kérdés, hogy akkor mire vár? Meg kell erősítenie a helyét a kiújult nagyhatalmi politizálás, illetve geopolitikai versengés közepette. Ehhez elsősorban Németországnak kell újragondolnia a saját szerepét. Ehhez mindenek előtt ki kell nyilvánítania, hogy támogatja Ukrajnát és az európai elveket. Olyan üzenet volna, amit értene a Kreml. Ám egyre kevesebb a hátralévő idő.
A szlovén parlament ma szavaz a devizahitelesek megmentéséről, de tiltakoznak az érintett bankok, köztük az OTP, az Erste, az UniCredit és az orosz Szberbank, mert úgy látják, hogy a Jansa-kabinet velük fizettetné ki a számlát, ez pedig súlyos következményekkel járna az egész pénzügyi szektor számára. Merthogy a tervezet szerint visszamenőleg vissza kellene utalniuk az ügyfeleknek az elejétől kezdve felmerült költségeket, az ügyfelekre csak 10 százalék hárulna az árfolyamromlás okozta veszteségekből.
Ily módon hozzávetőleg 300 millió eurót kényszerülnének leírni a pénzintézetek és ez szerintük egész további működésüket fenyegeti. A nyilatkozat sürgeti, hogy a szabályozást hozzák összhangba az uniós elvekkel, a törvényhozás ne avatkozzon bele érvényes szerződésekbe. Jelzik, hogy ellenkező esetben készek szlovén, illetve uniós bírósághoz fordulni. De jelenleg úgy áll, hogy büntetést szabnak ki rájuk, sőt még a működési engedélyüket is visszavonhatják, ha nem engedelmeskednek. A bankok ugyanakkor hivatkoznak arra is, hogy az EKB állásfoglalása nekik ad igazat, bár az nem kötelező érvényű.
Viszont az Európai Bizottság dönthet úgy, hogy beperli a szlovén államot, a károsultak egyik szervezete azonban rámutat, hogy a hitelezők folyamatosan próbálnak kibújni a felelősség alól, miközben tisztességtelenül jártak el a kliensekkel szemben, megállapodásra viszont nem hajlandóak. Az új jogszabály ugyanakkor kedvezően hatna a gazdaságra, amint azt a horvát példa is igazolja – mutat rá a nyilatkozat.
